Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

40.

Az étterembe érve megálltam egy levegővételre, majd az ajtóhoz léptem és ki akartam nyitni, azonban zárva volt. Szitkozódva rohantam be a pult mögé és nyitottam ki a fiókot, amiben a pótkulcs szokott lenni, azonban a fiókot üresen találtam.

- Mi a... - Ráztam meg a fejemet értetlenül.

- Ezt keresed? - Jött egy hang az étterem sötét végéből, mire ugrottam egyet ijedtemben. A szívemre tett kézzel kerestem meg a tekintetemmel Ericet, aki egy ablak alatt ülve lóbálta a kezében tartott pótkulcsot.

- Mit keresel itt? - Tettem keresztbe a kezeimet magam előtt, miközben Eric felállt a székéről.

- Gondoltam, hogy nem fogsz tudni egyhelyben ülni. - Mondta, miközben közelebb sétált és megállt a pult másik oldalán.

- Milyen okos vagy. - Vágtam rá, majd kinyitottam a tenyeremet. - Kérem a kulcsot.

- Hova mész?

- Nincs közöd hozzá. - Ráztam meg a fejemet, továbbra is előtte tartva a kezemet, őt azonban ez nem hatotta meg.

- Legutóbb is volt közöm hozzá. - Húzta el a száját enyhe mosollyal, mire idegesen hunytam be a szememet.

- Meddig fogod az orrom alá dörgölni, hogy segítettél megmenteni engem?

- Ameddig ilyen sikeresen felhúzlak vele. - Mondta mosolyogva, miközben elvettem előle a kezemet, ő pedig előre hajolva megtámaszkodott a pulton.

- El kell mennem. - Jelentettem be magabiztos hangon, miközben a zöld szemébe mélyesztettem a tekintetemet. - Beszéltem Ginnyvel, van egy tervünk.

- Akkor gondolom nem bánod, ha veled tartok. - Nézett rám felhúzott szemöldökkel, én pedig meghökkenve ráztam meg a fejemet.

- Minek jönnél?

- Javíts ki, ha az emlékezetem megcsal, de mintha legutóbb nem sült volna el olyan jól, amikor egyedül mászkáltál odakint. - Mutatott az utca felé, én pedig idegesen felnyögtem.

- Tehát a biztonságomat félted?

- Plusz nem szeretek kimaradni a dolgokból. - Vont vállat, én pedig frusztráltan felsóhajtottam.

- Így már el is hiszem. - Forgattam meg a szemeimet, Eric pedig felnevetett. - Tőlem gyere... de csak ha bírod a tempót. - Néztem a szemébe kihívóan, majd kivonultam a pult mögül és az ajtóhoz léptem. Felvont szemöldökkel álltam meg előtte, Eric pedig elnevetve magát jött utánam és belehelyezte a kulcsot a zárba. Kinyitva az ajtót maga elé engedett én pedig néhány fejkörzéssel bemelegítve vártam, hogy visszazárja az éttermet. Abban a pillanatban, hogy felém fordult, kilőttem előre. Ericet nem keltett félteni, azonnal utánam iramodott és pár méter múlva majdnem be is hozta a lemaradását. Én direkt nem gyorsítottam, tartottam a kényelmes tempót, miközben egyre közelebb került, majd hirtelen befordultam egy utcába. Ekkor Ericnek lassítania kellett, hogy be tudjon fordulni, így megint lemaradásban volt. Ezt még eljátszottam párszor majd amikor az ismerős utcába kerültem, rákapcsoltam és minden erőmet bevetve rohantam előre. Eric mögöttem lihegve próbált meg beérni, azonban ekkor már esélye sem volt. A hajam összevissza csapkodott, miközben vigyorogva sprinteltem, élvezve a sikerét az esti futásaimnak. Amikor lefékeztem Queen háza előtt, diadalittas arccal fordultam felé és vártam meg, hogy oda érjen.

- Legalább olyan vörös az arcod, mint miután megpofoztalak. - Néztem rá elgondolkodva, miközben Eric a térdére támaszkodva próbálta meg összeszedni magát.

- Pedig... azt...jobban...élveztem... - Nyögte ki, a szavak közt levegő után kapkodva, én pedig megforgatva a szemeimet hajoltam közelebb.

- Ne haragudj, nem értettem rendesen. Szerintem legközelebb akkor szólalj meg, amikor ismét kapsz levegőt.