Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

7.

Összehúzott szemöldökkel fordultam körbe a régies stílusú tükör előtt.

- Biztos vagy benne, hogy ez a számomra megfelelő jelmez? - Pillantottam Ginnyre kérdőn, aki az ágyán ülve mért végig.

- Én egészen biztos vagyok benne. - Lépett mellém Aaron elégedetten szemlélve a választását. Az egyetlen ember, aki előtt Ginny a kapcsolatunknak megfelelően viselkedett velem természetesen az Igaz Társa volt, így előtte nem kellett vissza fognunk magunkat. Aaron láthatóan örült kettőnk viszonyának, így minden alkalmat megragadott, hogy segítsen az előrelépésben. Nem is volt számomra kérdés miért Ginny szobájában kellett felvennem a jelmezt, amit szerinte rám öntöttek, és amiben több bőrfelületem maradt szabadon, mint a fürdőruhámban. - Nézd meg milyen csodás benne az alakod! Ugye Ginny? - Pillantott Aaron az Igaz Társára, mire Ginny mosolyogva bólintott, miközben vagy huszadjára mért végig tetőtől talpig.

- Nem rossz.

- Na jó, úgy érzem magam, mint aki csobbani megy egyet egy medencébe, nem pedig jelmezbálba. - Húztam el a számat ismét a tükörre pillantva. A vörös, pántos felsőből kint volt a hasam nagyrésze és a fekete, rövid bőrgatya sem takart sokat, amit Aaron rám erőltetett.

- Mert még nincs rajtad ez! - Kapta fel az ágyról Aaron a szetthez illő csúcsos kalapot.

- Igen, ez az egyetlen oka. - Húztam fel a szemöldökömet Aaronra pillantva, aki már mögém is pattant és művészi mozdulattal a fejemre helyezte a kalapot.

- Így máris egy tökéletes boszorkány vagy. - Jelentette be ünnepélyesen én pedig végigmértem magamat a tükörben. Azt be kellett vallanom, hogy a szettben valóban jó volt az alakom és tökéletesen illettek hozzá a csuklómon csilingelő karkötőim. A kalaptól a ruha még értelmet is nyert, méghozzá elég jól illet a fekete hajamhoz és a lila szememhez, amit Aaron kissé erős, de gyönyörű füstös sminkkel emelt ki. A számra vörös rúzs is került, a lábamra pedig magassarkú cipő.

- Tényleg jól nézel ki. - Lépett mellém Ginny mosolyogva, miközben Aaron odébb lépett utat engedve az Igaz Társának.

- Biztos? - Fordítottam felé a fejemet, mire Ginny átkarolva a derekamat a vállamra hajtotta a fejét és a tükörre pillantva ismét végig mért.

- Egészen biztos. - Jelentette ki magabiztosan, miközben én kettőnk képét figyeltem a tükörben. Ginny fehér bőre és világos haja mellett éles kontrasztot mutatott az én bronzbarna bőröm és fekete hajam, mégis jól mutattunk egymás mellett. Ginny ekkor fogta magát és belepuszilt a nyakamba, amitől felkuncogtam.

- Ez számomra a végszó. - Nyitotta ki Aaron az ajtót. - Ez a remekmű egyébként sem készül el magától. - Mutatott végig magán halálosan komoly arccal, majd kiment a szobából. Ginny abban a pillanatban folytatta, amit elkezdett és a nyakamba fúrta az arcát. Röhögve fordultam meg az ölelésében és a szemébe nézve nyomtam egy csókot az ajkára.

- Ha tudom, hogy ilyen hatása van ennek a ruhának... - Húztam fel a szemöldökömet vigyorogva, mire Ginny is elmosolyodott. - Egyébként hol a te jelmezed? - Néztem körül a szobába érdeklődve. - Mondd, hogy minimum kurvás szellemnek öltözöl.

- Nem talált. - Mutatott Ginny az ágyára, amire egy fekete ruhakupac volt helyezve. Összehúzott szemöldökkel léptem az ágyhoz és emeltem fel az első ruhadarabot.

- Ugye csak viccelsz? - Fordultam felé tátott szájjal. A kezemben egy egyszerű harci mellény volt. - Ez nem jelmez, ez a munkaruhád. Gyakrabban hordtad az utóbbi időben, mint farmert.

- Fordítsd meg. - Vigyorodott el. Engedelmesen megnéztem a mellény hátát is, amire nagy, fehér betűkkel volt felpingálva az FBI szó.

- Ez nem ér. - Csóváltam a fejemet. - Viszont az én ruhámból kiindulva feltételezem, hogy más nem is lesz rajtad. - Mosolyodtam el, mire Ginny elnevette magát.