Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

Epilógus

A Candela közösség előtti utca gyönyörűen ki volt díszítve. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az emberek világában éppen a karácsony ünnepe közeledett. A különlegesek azonban egy másik esemény miatt díszítették ki az étterem előtti szakaszt: egy esküvő miatt. Az utca két oldalán padok sorakoztak, amelyeken lelkesen mosolygó különlegesek foglaltak helyet. A koktélruhákat kabátok takarták el, a gondosan elrendezett hajakon sapkák csücsültek. A hó apró pelyhekben szállingózott, a lemenő nap fénye narancssárgára festette az eget. A padsorok előtt egy virágokkal és fényfűzérrel díszített boltív állt, ami alatt már ott állt Tyler. Szmokingja kiemelte a széles hátát és a sötét haját, ami gondosan be lett igazítva. Levakarhatatlan mosollyal állt Noah mellett, akinek a kék öltönyében szinte rikított jégkék szeme. Az általában megfejthetetlen tekintetű srácnak most mosolyra húzódott a szája, miközben bátorító szavakat suttogott a legjobb barátja fülébe. A boltív mögött már elfoglalta a helyét Ethan, aki teljesen felépült a harci sérüléseiből. Szokásos öltönyét egy elegánsabbra cserélte, bár a különbség csak neki tűnt fel igazán. Szinte művészinek hatott, ahogy beletúrt sötét hajába, miközben a lemenő nap élessé tette a sziluettjét, kiemelve az arcélét. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy mennyire jól áll neki ez a szerep... de hát igazából minden jól állt neki. Rápillantott az első sorban ülő Angelre, aki mosolyogva figyelte az Igaz Társát. Mellette ült Aaron, aki éppen Mike-nak panaszolta, hogy a kabátja miatt nem látszik a csillogós öltönye, amire Mike visszatartott mosollyal bólogatott. Mellettük Ginny és Penny foglaltak helyet, méghozzá egymás kezét fogva és éppen Ty-nak magyarázták, hogy mi fog történni. Mögöttük Stuart ült Lolly társaságában, akit hosszas győzködés után elhívott az esküvőre, mint a plusz egy főjét. A következő pillanatban felcsendült a zene és mindenki egyemberként fordult a megérkező Lizzy és Tara felé. Mindketten levették a kabátjukat, mielőtt kiléptek volna az étteremből, de nem látszott rajtuk, hogy fáznának. Sugárzó mosollyal lépkedtek a padok között, miközben felvették a szemkontaktust Tyler-el és Noah-val. Lizzy hosszúujjú ruháját fehér virágok borították, sötétszőke haja lágyan omlott a vállára. A fején egy kis tiara csücsült és gyönyörűen ki volt sminkelve. Mindenki őt nézte, ő azonban csak egyetlen embert látott: az előtte álló Tyler-t. Tara kissé lemaradva lépkedett hosszú, világoskék ruhájában, ami tökéletesen illett Noah öltönyéhez. Haját levágatta, így újra a válla fölé ért, a nyakában pedig egy ezüst lánc lógott. Ő is előre szegezte a tekintetét, ő azonban egy jegeskék szempárban találta meg a biztos pontot. Minden vendég mosolyogva figyelte, ahogy Lizzy beáll Tyler elé és megfogják egymás kezét.

- Kedves násznép! - Tárta szét a kezeit Ethan, miközben elhalkult a zene. - Hát, nem gondoltam volna hogy valaha eljutunk végre ehhez a naphoz. - Mondta, mire többen felnevettek a közönség soraiból. - Tudom, hogy sokan csak ezért jöttetek el, hogy halljatok beszélni, de rövidre zárnám az én részemet, hogy ne a megfázással kelljen foglalkoznia a boldog párnak a nászúton. - Fordult körbe bocsánatkérő tekintettel, majd komollyá vált a tekintete és rá is tért a hivatalos részre. A rövid, de annál gyönyörűbb ceremóniát követően mindenki a Tárgyalóba tömörült, amely teljesen át lett alakítva. A terem szélén asztalok álltak, amelyek meg voltak tömve étellel és itallal. Középen egy tánctér lett kialakítva, ami szinte azonnal megtelt, amint felcsendültek a közösség tagjainak kedvenc számai.

Ezen az estén minden egyes tagja a Candela közösségnek megfeledkezett a problémáiról és csak jól érezte magát. Lizzy és Tyler egymásba karolva táncoltak a terem közepén és képtelenek voltak abbahagyni a vigyorgást. Folyamatosan egymásra pillantottak, mintha még mindig nem hinnék el, hogy ténylegesen sikerült összekötniük az életüket. Nem messze tőlük Noah és Tara táncoltak. Az ő táncuk vadabb volt és kevésbé simulékony, de megtalálták az összhangot és nem engedték el egymás kezét. Penny és Ginny szintén egymást pörgetve ugráltak a zene ütemére. Penny fekete haja ide-oda csapkodott, sötétlila ruhát viselt, a karján csilingeltek a kedvenc karkötői. Érdekes kontrasztot alkotott mellette a világosszőke Ginny, aki szürke ruhába bújt, az acélbetétes bakancsáról azonban nem mondott le. Összemosolyogtak a mellettük táncoló Stuart-al és Lollyval, akik kihúzott háttal, tökéletes szinkronban táncoltak. Ty a terem szélén figyelte a színes kavalkádot, amíg Lindsy mellé nem lépett és fel nem kérte a fiút egy táncra. Ty félénken bólinott, majd belépett a táncolók közé és furcsamód élvezetesnek találta a zenére való dülöngélést. Egy kicsit odébb táncolt Mike és Aaron, akik a gyors ritmus ellenére egymáshoz simulva táncoltak lassú, kényelmes léptekkel. Aaron csillogó öltönye szúrta ugyan kicsit Mike kezét, de nem foglalkozott vele. Bármennyi csillám a kezébe szúródhatott, amíg érezhette Aaron érintését.