Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

16.

Egy dermesztő sikoly ütötte meg a fülemet. A szemem kipattant és azonnal levegő után kaptam, ugyanis a torkomat erőteljesen kaparta valami. A légvétel azonban köhögéssé változott, miközben füstszag lepte el az orromat. Azonnal lerúgtam magamról a takarómat és az ágyamban felülve néztem körül. Nelli ágya bevetetlenül állt a szoba másik végében, üresen. A szobában sötét volt, azonban még így is látszott, hogy a levegőben enyhe füst gomolyog. Felpattantam és magamra rángattam az ágyam végébe dobott sötétkék pulcsimat, amin a Good Night felirat volt olvasható. Továbbra is köhögve indultam meg az ajtó felé, miközben a pulcsim ujját a szám elé téve kapkodtam levegő után. Felrántottam az ajtót és azonnal a füst forrását kezdtem keresni a szememmel, azonban meglepődve vettem észre, hogy a folyosó üres. Összehúzott szemöldökkel emeltem el a kezemet az arcom elől, ugyanis bár a torkom még mindig kapart a levegőben szálló füsttől, már nem éreztem olyan intenzívnek, mint a szobámban. Meglepődve tettem néhány lépést a kihalt folyosón az előtér irányába, miközben egy rossz érzés kerített hatalmába. Néma csend uralkodott a folyosón.

Ijedten kaptam fel a fejemet, amikor egy lámpa villódzni kezdett a fejem felett, zizegő hangot hallatva. Feszülten néztem körül az enyhe fényben, amit a lámpa derengése adott, majd rémülten kaptam levegő után. A falakat vörös foltok díszítették, a padlót pedig fekete korom és koszos tócsák fedték. A meztelen lábamra esett a tekintetem és ekkor vettem észre, hogy a talpamra éjfekete kosz tapadt. Megráztam a fejemet és nem törődve a padló hideg érintésével, az előszoba felé vettem az irányt. Gyors léptekkel gázoltam át a barna tócsákon, miközben a kezeimet tördelve hallgatóztam.

Ekkor hirtelen egy fájdalmas sikoly ütötte meg a fülemet. Rémülten torpantam meg egy pillanatra. Közben a mögöttem lévő lámpa teljesen kialudt, így sötétség vett körbe, amikor a sikoly egyik pillanatról a másikra megszűnt. Vágtázó pulzussal tettem meg az utolsó lépéseket az előszoba irányába, majd kikerekedett szemekkel néztem végig a helyiségben.

A sötétségben csak sziluetteket láttam ugyan, de egyértelműen embertestek hevertek a padlón szerteszét. Levegőt kapkodva léptem a hozzám legközelebb fekvő személyhez és képtelen voltam elfojtani a feltörő sikolyomat. A szemembe könnyek gyűltek, miközben felismertem Nelli kicsavart testét. A lány mozdulatlanul feküdt a groteszk pozícióban, a szeme a távolba meredt. A számra szorítottam mindkét kezemet és olyan erősen haraptam rá a számra, hogy megéreztem a vérem édes ízét. A könnyeim útnak indultak az arcomon és a pulcsim ujján kötöttek ki, átáztatva azt.

Úgy éreztem nem bírok megmozdulni, csakhogy ekkor ismét egy sikoly hasított a levegőbe, ami ezúttal hörgéssé alakulva halt el. Elemeltem a tekintetemet a szobatársam holttestétől és remegve fordultam a hang irányába. A betegszoba folyosója felől enyhe fény szűrődött be az előszobába. Átlépve Nelli testét megindultam a fényforrás felé miközben megtöröltem az arcomat a pulcsim ujjával. Nem mertem körbe nézni, csak kerülgettem a tucatnyi mozdulatlan testet a szememet előre szegezve. Ahogy a betegszoba folyosójára értem, a fény elhalványult és ismét sötétségben találtam magamat. Kényszerítettem magam, hogy ne nézzek hátra, csak haladjak egyenesen a kétszárnyú ajtó felé. A betegszoba ajtaja résnyire nyitva volt és ziháló hangok szűrődtek ki. Gondolkodás nélkül belöktem az ajtókat és beléptem a helyiségbe.

A látvány, ami fogadott megfagyasztotta az ereimben a vért. Levegő után kapva hátráltam egy lépést, miközben próbáltam befogadni a szörnyű látványt.

Az szoba összes ágya foglalt volt, azonban minden lepedő és párna át volt itatva vérrel olyannyira, hogy a padlóra csöpögött a sűrű folyadék. A helyiséget csupán egy pislákoló gyertya világította meg, én mégis azonnal felismertem az összes fekvő alakot. A hozzám legközelebb lévő ágyon Aaron vérben ázott teste hevert, karjai lelógtak az ágyról, arca felém fordulva pihent a párnán, így üveges tekintete egyenesen az enyémbe hatolt. Mellette Noah élettelen teste hevert, karjai és lábai ki voltak fordulva, mellkasán hatalmas seb tátongott. Velük szemben Lizzy és Ethan feküdtek, szemeik helyén sötét üreg éktelenkedett, egymás felé nyújtott kezüket fekete korom fedte.

Éreztem, hogy sikoltani és menekülni szeretnék, azonban képtelen voltam megmozdulni. Csak álltam és bámultam a barátaim holtesttét, amikor érzékeltem, hogy a szoba közepén megmozdul valami.

Oda kaptam a tekintetemet és ismét levegő után kaptam. Egy alak bontakozott ki a homályban, azonban ez a személy a földön ült. Remegve tettem felé egy lépést és azonnal megismertem a törékenynek tűnő, de valóban izmos lány alakját.

- Ginny...? - Suttogtam rekedten, miközben ő rám emelte a tekintetét. Világos bőrét sebek rondították el, szőke haja vértől vöröslött, arcát koszréteg takarta. Egyik kezét lassan felemelte és felém nyújtotta, mire reflexből újabb lépést tettem felé.

- Penny... - Szólalt meg egyszer csak, azonban a hangja idegenül csengett. Megtorpantam és ijedten néztem bele a véreres szemeibe. - Ez vár rád Penny... Ettől félsz? - Kérdezte, miközben oldalra hajtotta a fejét. Rémülten hátráltam egy lépést, mire kemény falba ütközött a hátam. Ebben a pillanatban Ginny felpattant és felém vetette magát. A kezeimet az arcom elé kapva ordítottam fel hatalmas fájdalomra számítva.

Abban a pillanatban, ahogy kipattant a szemem már fel is ültem az ágyamban. Zihálva dobtam le magamról a takarómat, miközben a szemem körbe járt a szobámban. Kisöpörtem az izzadt homlokomból a rátapadt tincseket miközben felismertem a másik ágyon békésen alvó Nelli alakját. Beharaptam a számat és a könnyező szememet megtörölve vártam, hogy lassuljon a szívverésem.

A legújabb rémálmom rosszabb volt az összes többinél. Képtelen voltam kiverni a fejemből a szörnyű képeket.

Nagyokat sóhajtva húztam fel a térdeimet a mellkasomhoz és pár percig hagytam, hogy a könnyeim lecsorogva az arcomon a pizsamámon kössenek ki. Tehetetlennek és kimerültnek éreztem magamat, azonban éreztem, hogy nem bírnék egyhelyben maradni.

Amikor eléggé megnyugodtam hozzá, hogy lábra tudjak állni, kiszálltam az ágyamból és ledobtam magamról a pizsama felsőmet. A szekrényemből elővarázsoltam a lila futógatyámat és a fehér sportcipőmet. Undorodva dobtam odébb a Good Night feliratú pulcsimat és kiszedtem helyette egy sötétlila kapucnisat. A zilált hajamat copfba fogva léptem ki a szobámból és meg sem álltam egészen az olasz étteremig, ahol előhalásztam a pótkulcsot és kilopództam az ajtón.

A hideg levegő megcsapta az arcomat én pedig jól esően szívtam be az őszi illatot. Lassú léptekkel indultam meg a kihalt utcában, majd egyre gyorsabb tempóra kapcsoltam. Addig gyorsítottam, míg meg nem éreztem az izmaim feszülését minden lépésnél és a tüdőm szúrását a hideg levegő beszívásakor. Nem figyeltem rá, hogy hol vagyok, csak vittek a lábaim előre, ismeretlen utakon. Ahányszor bevillant egy kép az álmomból még gyorsabb tempóra váltottam és élveztem, ahogy a szél elsüvít mellettem. Olyan érzés volt, mintha képes lettem volna elfutni az összes álom és minden félelmem elől. Lehagytam magam mögött a problémákat, amik nap mint nap üldöztek és mintha meg akartak volna folytani.

Amikor már úgy éreztem, hogy ég a tüdőm, megálltam és a térdemre támaszkodva kapkodtam levegő után.

A problémák utolértek és újra a nyakamban éreztem a lihegésüket.

Nagyot sóhajtva néztem körül, hogy hova lyukadtam ki, azonban elsőre nem ismertem fel a sötét utcát. Összehúzott szemöldökkel pásztáztam végig a házakat, amik ismerősnek tűntek ugyan, de nem tudtam, honnan. Biztos voltam benne, hogy elég messze elkerültem a közösségtől és csak reméltem, hogy segítség nélkül visszatalálok. Aztán elfordítottam a fejemet az utca vége felé és szinte megcsapott a felismerés. Tökéletesen tudtam, hol vagyok, bár azt továbbra sem tudtam, hogy jutok vissza. Azonban abban a pillanatban úgy éreztem, még nem is akarok visszamenni.

Gondolkodás nélkül indultam meg a ház felé, amit bármikor megismertem volna. Elkapott az érzés, hogy nem véletlenül kerültem abba az utcába.

Az ajtó előtt megtorpantam egy pillanatra, majd mielőtt meggondolhattam volna magamat, erőteljesen bekopogtam. A pulzusom ismét az egekbe szökött, amikor motoszkálást hallottam meg bentről és izgatottan vártam az ajtó nyitódását, ami egy percen belül meg is történt.

- Nicsak! - Dőlt Queen az ajtófélfának összefont karokkal. Nem szóltam semmit, csak belenéztem a sötét szemébe és tudtam, hogy szavak nélkül is megért. Pár másodpercig csak nézett rám, felmért tetőtől talpig, majd ellökte magát az ajtófélfától és hátralépett. - Fáradj beljebb!