Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

32.

Isaac hangja elhalkult, majd abbamaradt a kántálás én pedig éreztem, ahogy ismét rendesen kapok levegőt. A fájdalom múlni kezdett és éreztem, ahogy a hátam ismét érinti a földet. A világ kezdett kitisztulni, miközben éreztem, hogy másodperceken múlott, hogy elveszítsem az eszméletemet. A szememet becsuktam, miközben a végtagjaim elernyedtek, a körülöttem lévők pedig eltávolodtak. Iszonyatosan kimerültnek éreztem magamat, megszólalni sem bírtam, de nem is akartam. Arra számítottam, hogy valamivel ismét elkábítanak, azonban a következő pillanatban sietős lépéseket hallottam meg. Nem volt energiám kinyitni a szememet, azonban érzékeltem, hogy valaki berohan a szobába és zihálva kiabálni kezd.

- Itt vannak! A lányért jöttek! - Mondta ki, mire megrohamoztak a gondolatok. Vajon rólam beszél? Ginnyék jöttek a megmentésemre? Mert akkor elkéstek...

- Micsoda? - Hallottam meg Isaac dühös hangját. - Még nem szabadna itt lenniük! Hogy találtak ránk?

- Fogalmam sincs, de kiiktatták az őröket az első ajtónál. Azonnal mennünk kell!

- Még nem végeztünk! - Kiáltott fel Isaac, a hangja robbanásként hatott a teremben.

- Nem bírjuk feltartóztatni őket! - Jött a válasz, a következő pillanatban pedig puffanás hallatszott a folyosó felől.

- Fogjátok a lányt és indulás! - Jött Isaac utasítása, én pedig tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor össze kell magamat szednem. - Nem várjuk meg az éjfélt, azonnal visszük a vízhez! - Valaki megindult felém, én pedig éreztem, hogy azonnal tennem kell valamit, vagy minden esélyem elúszik a menekülésre. Továbbra is behunyt szemmel hagytam, hogy a mellém guggoló csuklyás eloldozza az egyik kezemet, majd a másikat. Miközben éreztem, hogy megindul a lábaim felé, minden megmaradó energiámat összegyűjtöttem és egy ordítás kíséretében ismét megindítottam egy széllökést a terem minden sarka felé. A levegő végigáramlott a termen és mivel a mágusok figyelme abszolút elterelődött a gyertyákról, a lángok azonnal kialudtak. Egész testemet átjárta a fájdalom, mégis felültem, miközben Isaac káromkodott egyet, a folyosó felől pedig futó lépteket halottam meg. Egy másodperc múlva már ismét égtek a gyertyák, azonban sikerült annyira megzavarnom a lábam felé tartó csuklyást, hogy amint ismét láttam, egy széllökéssel leterítettem a lábáról. Hangosan nyögve ért földet, miközben én a lábamhoz kaptam és elkezdtem kikötni a bokámra erősített kötelet. Közben három csuklyás is megindult felém, azonban megtorpantak, amikor egy számomra ismerős hang hallatszott a bejárat felől.

- Szia Isaac! Hiányoztam? - Lépett be Ginny egy tőrt forgatva a kezében, majd habozás nélkül elhajította. Az egyik mellettem álló csuklyás ordítva rogyott a földre, miközben Ginny már egy másik mágus hasába mélyesztette éppen az acélbetétes bakancsát.

- Isaac! - Érkezett meg Ethan is villogó tekintettel. - Mondanám, hogy jó újra látni, de egy penészes kenyérrel is szívesebben diskurálnék, mint veled. - Mosolyodott el, felmérve a terepet, mire Isaac arca idegesen torzult el, a szemében pedig veszélyes düh csillant. A következő pillanatban benyúlt a köpenye alá és egy drámai mozdulattal egy hatalmas kardot rántott elő. Ethan megtorpant egy pillanatra, miközben Isaac maga elé emelte a fegyvert, ami megcsillant a gyertyafényben, majd elmosolyodott.

- Így játszunk? Hát legyen. - Mondta Ethan magabiztosan, majd az övéből egy kést varázsolt elő, amit az ellenségünk felé hajított. Isaac profi mozdulattal ütötte el a felé repülő fegyvert, miközben kiszélesedett a mosolya. Én közben kiszabadítottam a lábaimat és megpróbáltam felállni, azonban túl gyenge voltam és a földre rogytam. Halkan felnyögve támaszkodtam meg a kezeimen, majd nagy levegőt véve megpróbáltam felnyomni magam, azonban ekkor valaki benyúlt a hónaljam alá és felsegített.