Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

18.

Az ajtó csendben kattant mögöttem, miközben beléptem a sötétbe burkolózott étterembe. A karjaimat magam köré fonva indultam meg az ajtó felé, ugyanis a Queen-től visszafelé vezető úton már megérződött a hideg, őszi időjárás, főleg, mivel futás helyett sétálva érkeztem vissza. Nagyot sóhajtva nyúltam a Tárgyalóba vezető ajtó kilincse felé, amikor egy csattanás rázta meg a csendes termet. Ijedtemben ugrottam egyet, majd azonnal megpördültem, hogy egy nyitott ablakkal találjam szembe magamat. Összehúzott szemöldökkel léptem az ablakhoz, ami kicsapódott a kinti széltől, majd a vállamat megvonva csuktam és reteszeltem be. A biztonság kedvéért elidőztem pár másodpercet az ablaknál, figyelve bármi gyanús mozgást odakint, de nem lettem figyelmes semmire. Megnyugodva fordultam vissza, csakhogy ekkor nyílt a konyha ajtaja és egy ismerős alak lépett ki rajta, fényt engedve a sötét étterembe.

- Oreó lány! - Köszönt rám Eric úgy, mint aki számított a feltűnésemre. - Hát ismét összefutunk?

- Úgy tűnik, nutella srác. - Bólintottam mosolyogva, azonnal belemenve a béna becenevek használatába.

- Tied a terep! - Tárta szélesebbre maga előtt a konyhaajtót, mire megráztam a fejemet.

- Most nem enni jöttem. - Vallottam be, mire Eric összehúzott szemöldökkel mérte végig a rajtam lévő ruhát.

- Csak nem kintről jössz?

- Futni voltam. - Bólintottam, még szorosabbra húzva magam előtt a karjaimat, ugyanis nem éreztem magam komfortosan az edző szettemben Eric előtt.

- Ilyenkor? - Húzta fel a szemöldökét kérdőn, mire csak megvontam a vállamat.

- Megjött a kedvem egy kis éjszakai futáshoz.

- Én is úgy szeretnék futni járni, hogy el sem fáradok benne. - Tette hozzá mosolyogva, ismét végig mérve tetőtől talpig, mire beharaptam a számat. Nem voltam se zilált, se izzadt, hiszen a futással valójában órákkal korábban végeztem. Azonban nem igazán volt rá magyarázatom, hogy mit kerestem odakint az éjszaka közepén és túl fáradt voltam hozzá, hogy előálljak valamivel, így inkább terelni kezdtem a témát.

- Te utcai ruhában szoktál aludni, vagy annyira nagyra tartod az éjszakai nasizást, hogy kiöltözöl a kedvéért? - Kérdeztem inkább végül, és ezúttal én néztem végig rajta. Sötét farmerjába hanyagul be volt gyűrve a fehér ingje, aminek az ujja fel volt tűrve, láthatóvá téve a csuklóján lévő földgömb tetoválást. Fekete cipőjén sárfoltok éktelenkedtek, bal kezén pedig egy ezüst gyűrű csillant meg az enyhe holdfényben. Nagy kontraszt volt ez ahhoz képest, amikor én belebújok egy pulcsiba és egy papucsba az éjszakai portyázásomhoz. Eric meglepődve követte a pillantásomat, mint akinek most tűnik csak fel, hogy milyen öltözékben hagyta el a szobáját.

- Kicsit hiányos öltözetben szoktam aludni ahhoz, hogy azzal induljak meg egy közös helyiségbe, így kénytelen voltam felkapni valamit. - Mondta végül, valamivel hosszabb szünet után, majd ismét rám emelte a tekintetét. - Ezek szerint ezúttal nincs szükséged társaságra egy esti étkezéshez.

- Nincs, de köszönöm a felajánlást. - Mosolyodtam el halványan, majd magabiztosan megindultam a Tárgyaló ajtaja felé. - Jó éjszakát!

- Jó éjszakát! - Szólt utánam én pedig átsiettem a tárgyalón és az előszobán, hogy a szobámba érve vehessek egy forró zuhanyt. Miközben megeresztettem a vizet az Ericcel való találkozás járt a fejemben. Az első találkozásunkhoz képest a második nagyon erőltetettnek tűnt, amit részemről értettem, hiszen kimerült voltam és zavart az éjszakai kalandom után, így nem volt kedvem bájcsevejhez. Eric azonban merevebbnek tűnt, mint eddig, mintha valami nyugtalanította volna a beszélgetésünk során. Nem tudtam nem észrevenni a kutató tekintetét, ahogyan végigmért, amikor meglátott.