REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HARMINCNYOLCADIKRÉSZ🖤

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Nyeltem egy nagyot majd fel sóhajtottam.
Lassan ráemeltem tekintetem,közben homlokát az enyémnek döntötte,ujainak forró érintése nyomot hagyott mezítelen bőrömön,mohó ajkai követelték csókomat.
Halk szavai fülemhez érve felkúsztak az elmémbe s bele vésték az egyetlen szót amit csak tőle fogadok...

Szeretlek....

Nem tudtam,hogyan vagy miért s azt sem hogy meddig de itt volt...

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Csak ledöbbenve néztem s nem tudtam,hogy most sírjak vagy nevessek-e,viszont egyben biztos voltam,Richard itt áll előttem s még nem dolgoztam fel,itt áll előttem s el sem hiszem...
Mosolyom a lehető leg szélesebben terült el arcomon s karjaiba borultam.
Fejét nyakamba fúrta s mély levegőt vett,erősen szorított magához s ez annyira megnyugtató volt,mintha az elmúlt két hónap terhe esett volna le vállaimról s egyszerre fel is töltődtem.
Két kezem közé fogtam arcát.

-Hát szia.-mondtam miközben gyönyörű zöld szemeibe mélyedtem

-Hát szia.-válaszolta mélyen a szemeimbe meredve.

Mosolyunk egy pillanatra sem szűnt meg.

-Hát így kell köszönteni régnem látott kedvesed?-mondtam,mintha egy romantikus filmben lennénk.

-Édes..drága..gyönyörű hercegnőm...hát illik felpofozni régnem látott kedvesed?

-Megijedtem na..s ha egy idegen az?
Aki ellopja a csókomat?Nem bírnék élni a tudatban,hogy más érintette ezt a szájat.

-Senki sem érhet ezekhez a finom ajkaidhoz.-összeszorította orcámat és hosszasan csókolt. - Mert megölöm!

-Csípj meg,csípj meeg...tényleg itt vagy? - többsem kellett,hogy beleharapjon ajkamba.

-Hééé..nem harapunk,nem szabad ez a szabály,nem harapunk orális területre.
Semmi féle rágcsálás!

-Nem!Ez az én szabályom!Te nem haraphatod meg az én számat,arról szó sem volt,hogy én nem haraphatom a tiédet és meg is fogom mert megvertél.

-Sajnálom,megijedtem...örülj,hogy nem ököllel vertem az arcodba.-nevettem el magam.

-Te már ilyen nagy legény vagy?Hogy ököllel verekszel? -kérdezte.

-A multkor kivertem az egyik táncosnőd oldalsó két fogát mert megjegyzést tett Danre,én így védem a klánom..-húztam ki magam büszkén és drámaian meredtem a távolba.

-Hallottam,hogy jó főnök voltál...ezt ám nem felejtem el,jutalom jár érte.

Melkasára dőltem.-nekem te vagy a jutalom.

Fejét megtámasztotta kobakomon s puszit nyomott rá. -Már tudom is,hogy mivel leplek meg!-felnéztem rá.- ....nem...ne is kérlelj,nem árulom még el.- hmm,olvas a gondolataimban.

-Hogy,hogy itt vagy?-kérdeztem.

-Mindent elmesélek de most gyere,menjünk haza.

-De Rose...

-Nem,Rose várhat...most,hogy kijöttem csak is az enyém vagy!- kijelentése mosolyt csalt az arcomra.Ágaskodva megcsókoltam de Richard megkönyígette számomra s derekamra csúsztatva két kezét megemelt,hogy a lépcsőről felérjem őt.

Annyira hiányoztak az ajkai,reggelig csókolni fogom s ha kell egész éjjel fent maradok és azután is..meg azután is,hogy pótoljunk minden egyes elmaradt csókot amit kívántunk az elmúlt két hónapban.