REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HARMINCNEGYEDIKRÉSZ🖤

Bedagadt szemekkel ébredtem valamikor kora este Bonnye hallkan susogó hangjára s egyből megéreztem anyám parfümének illatát.
Sonja hallkan káromkodott és Richard anyjának aggodalmas arca volt az első amit megláttam.

Anyám ide repült s ez várható volt hiszen Páola Batista Munez olyan mint egy anya oroszlán aki foggal,karommal védi a kicsinyét.

Nem sok kedvem volt újra leülni és áttbeszélni ezt az egészet,fájt a lelkem,szó szerint fájt mintha a szívem belülről ütötte volna a mellasomat.

Persze nem úsztam meg,mindent tudni akartak így elmeséltem újra amitől nem lett jobb,cseppet sem.

Nem szerettem ha sajnálnak és gagyi tanácsokkal látnak el,tudom hogy jót akarnak de megoldom magam is,megtudom oldani s ha világgá kürtölöm a dolgot attól nem lesz jobb sem a sajnálkodó szavaktól.

-Itt maradunk veled.-mondta Sharon.

-Köszönöm de megleszek.-válaszoltam abban bízva,hogy sikerül indulásra bírnom ezt a két nőt akik még mindíg itt ülnek mellettem.
Sonja és Bonnye már vagy egy órája elment de ezek ketten nem tágítottak.

-Ne makacskodj.-mondta anyám.

-Csak szeretnék egyedül lenni,nem vagyok már gyerek!

-Reederica...

Tudtam,hogy anyám aggódik.
Ott motoszkált a csinos kis fejében a gondolat,hogy vajon neki állok-e pusztítani önmagam.

-....ettél ma már valamit?

-Persze.-hazudtam,hiszen végig aludtam a napot.

Telefonomra néztem és a kanapé végébe dobtam,nem fogadott hívánok és üzenetek hada sorakozott végig a kijelzőn.

Egy fürdő kell!

Sikeresen leráztam a két erőszakos,aggodalmas anyatigrist és engedtem magamnak egy forró fürdőt.

Menta,lime,narancs,rozmaring,
levendula....fúj azt neeee.-mondtam ki hangosan.
Nem is értem miért van az illóolajok közt levendula,tüsszögök tőle mint a fene.

Végül egy relax feliratú csodát választottam és elmerültem a nyugtató habok közt.

Elmúlt már este tíz óra mikor telefonom rezegni kezdett a fürdőkád széllén.
Kinyitottam az egyik szemem s komótosan rápillantottam a kijelzőre,
olyan gyorsan gyúltam érte,hogy majdnem a vízben landolt.

-Szerelmes őzikém.- köszöntött Richard s velem madarat lehetett volna fogatni olyan boldog voltam,hogy hallgatom a hangját.

-Hogy vagy szerelmem?
Jól vagy?
Nem vagy éhes?
Adnak enni?Kényelmes az ágyad?Annyira de annyira hiányzol!
-hadartam el a lehető leggyorsabban.

-Jól és nem,adnak és igen...és te is nagyon,nagyon hiányzol.
Elsem tudod képzelni,hogy mennyire.Te,hogy vagy?

-Most az nem fontos.Te vagy a fontos.-összekuporodtam a fürdőkádban s fejem a térdeimre döntötrem.

-Dehogynem fontos.
Nekem meg Te vagy a fontos,az én napjaim egyformák csak várom,hogy lássalak.
Mit csinálsz?

-Az enyém is csak gubbasztok,alszom egész nap...most fürcsizek.

-Ohh,mit nem adnék most egy fürcsiért veled...- ahogy ezt kimondta én már bőgtem is.

-...ne sírj..

-De én sírni akarok.-mondtam ki hangosan.

-Akkor én is sírjak?-kérdezte s hallottam hangján,hogy biztosan mosolyog.-Nyugi kislány.
Jó dolgom van itt bent,aludtam egy nagyot,kajáltam egy jót és volt bent az apád aki még enni is hozott na ezt tedd zsebre.-csodálkoztam apám hirtelen jött kedvességén,viszont valahol legbelül tudtam,hogy egyszer úgy is megkedveli Richardot s erre most oka is volt. -..azt is megettem.-mondta lelkesen.