🖤HATODIKRÉSZ🖤

16.2K 334 72
                                    


Az ég mintha leszakadni készült volna, hideg eső folyt végig az arcomon s rohantam le a metróhoz ugyanis fél órát töltöttem a taxiban de a forgalom megállt London szerte.
Ez a város híres arról, hogy naponta akár többször is végig söpör rajta egy gyors, futó zápor de ilyen zivatarra már rég nemvolt példa.
Az emberek próbálltak megbújni ahol csak tudtak az éttermek, kávézók, sörözők dugig voltak valaki inkább kivárta míg enyhül ez a hajcihő de volt aki  megpróbállt hazajutni.

Egy ekkora városban nem valami előnyös ha leáll a forgalom.
Két megálló után rohantam a clubbig már így is félórás késésben voltam és utálok késni.

Nem sokkal később már a vörös szőnyeges lépcsőn haladtam lefelé de a szokásos pincér és mixer hadsereg helyett egyetlen pultos fogadott, köszöntünk egymásnak s én egyből öltözőm felé vettem az irányt de ami ott fogadott.
Amerre csak néztem babarózsaszín és vajszínű rózsákat láttam.
Csak tátott szájjal bámultam magam elé és nemtudtam betelni a látványal.
Mikor megindultam a fürdőszoba felé, hogy megszabaduljak ázott ruháimtól és egy forró zuhanyt vegyek egy mély férfi hangra lettem figyelmes.

- Na,hogy tetszik?

Hátra fordultam és nem más állt ott mint az én gyönyörű zöld szemű főnököm, de most más volt semmi flancos elegancia egy póló volt rajta és ázott bőrkabátja.
Hajáról a padlóra hullottak az esőcseppek ahogy megrázta fejét, szűk farmerja csurom víz volt pólója rásimult hasára,anyám borogass.
Kicsit elidőztem rajta végül megálapodtam szemeinél.

- Imádom, ezek gyönyörűek.De kitől is kapom?És miért?

Lehajoltam és belélegeztem a rózsa csodás illatát.

-Tőlem és azért mert paraszt voltam tegnap veled.

-Nem voltál paraszt, csak részeg.

-De megharagudtál.

-Nem haragudtam meg, csak jobbnak láttam ha akkor ott befejezzük azt a beszélgetést.

Közben levetettem a kabátomat és magassarkú csizmámat, törölköző után kezdtem kutatni közben Richard csak csendben nézett és mosolygott.

-Nem fogok magyarázkodni, nem bántam meg, felnőttek vagyunk.

- Legalább őszinte vagy és nemis kértem, hogy magyarázd meg.

- Jó, hogy délelőtt megrendeltem a virágokat félő, hogy a vihar miatt nem értek volna ide.

- Köszönöm, de még az előző csokor is megvan, jól mutat a nappalimban.

Közben megtaláltam a törölközőket és egyet odadobtam neki, elkezdte haját törölgetni, istenem de helyes volt kócos, vizes hajjal.

Énis nekiláttam hosszú hajamról felitatni a felesleges cseppeket s közben néztem ahogy
Richard próbálja levenni magáról a vizes bőrkabátot de csaknem sikerült neki és vicces volt ahogy küszködött, akaratlanul is elnevettem magam.

-Várj, segítek.

Megpróbálltam leráncigálni róla de nem ment, az én drága főnököm persze élvezte a helyzetet és elégedett vigyor ült ki az arcára.

-Nyugi kislány, ilyen durván még senki sem próbállt levetkőztetni.

-Akár le is vághatjuk. - feleltem.

-Eszedbe ne jusson.

-Talán legközelebb nagyobb kabátot kellene venni.

-Szeretem ha feszül rajtam. - elégedett vigyora levakarhatatlan volt.

REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |Where stories live. Discover now