REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HATVANKILENCEDIKRÉSZ🖤

Richard szemszöge :

Az óra kattogása annyira idegesített, hogy hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne lőjem szétt a falon.
Egyedül ültem és vártam, hogy valaki kijöjjön és mondjon valamit.

Megbeszéltük, hogy nem leszek jelen a szülésnél, Reederica nem akarta, viszont erre amúgysem lett volna  esély.
Az orvos úgy döntött, hogy mindkettejük épségére nézve az lesz a legjobb ha császármetszést hajt végre.

Így hát várok, már egy órája s az idegeimet tépi ez az átkozott kattogás a falon.

Egy mosolygós idős nővér jelent meg az ajtóban és izgatottan integetett.

- Jöjjön ide. - szinte suttogta.

Azonnal feláltam, ez a kattogó szar már azt mutatta, hogy reggel hat óra múlt tíz percel, legalább két órája nem tudok semmit Reedericáról és nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy várassanak.

- Gratulálok apuka, gyönyörű, egészséges kislánya született.

Szédítő érzés járta át minden selytemet, hihetetlen volt ahogy megfordult kajában a lányommal.
Nagyokat piskogtam ahogy felém nyújtotta ezt az aprócska lányt.

- Szabadna a nevét?

- Persze, Ricky vagyok örvendek.

- Jaj apuka maga kis csacsi a kislány nevét. - kuncogott.

- Igen, igen. - mondtam kissé zavarodva, a nő ráírta a karszalagra  lányunk nevét majd egy másik nő lépett hozzánk aki kérte, hogy kövessem.

- Kérhetem?

- Mit? - kérdeztem, szemeim a koromban tartott kislányt bámulták s mintha megállt volna az idő.

-A kislányt.

- Nem.

- De most el kell vinnem.

- De én nem adom. - fel sem néztem rá, csak a kicsit néztem.

- De..de uram, most el kell vinnem.

- Nem.

- Mikela, most mit kell tenni? - hallottam ahogy halkan odaszól a koléganőjének aki felkuncogott. - Vele semmit.

- Ide hívom a doktor urat jó?

- Jó. - igazából nem érdekelt mit beszélnek. - Olyan szép vagy mint az anyukád. - ahogy ezt kimondtam kinyíltak a szemeim. - Hol van a feleségem? Jól van?

- Persze uram, még nem ébredt fel, de átviszik nemsokára a szobájába, ott megvárhassa. - De nekem azonnal látnom kell!

     °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Reederica szemszöge:

- Anyád ám nagyon jófej és szép is, látod? Látod ott fekszik, csak még alszik. Majd énekel neked, hú abban nagyon jó. Szerencsések vagyunk ám, hogy ilyen csajszi mindketőnk életének a fő eleme, érted? Úgy gondolom ,hogy ő vigyáz ránk, rám legalább is vigyázott, rád is fog.
Ő szeret minket a legjobban.
Nagyon tuti kis nő és mindig jó az illata, nem is értem, hogy csinálja.
Kedvelni fogod, nagyon tud szeretni.
Az tuti, hogy leveri majd annak a gyereknek az anyját aki elveszi a játékodat az oviban.
Meséljek magamról?
Nem is tudom, még nem döntöttem el, hogy tudnod kell-e arról, hogy mi a foglalkozásom. - hallottam ahogy beszél s lassan nyitogattam szemeimet, álmodom? Kihez beszél?

- Jó reggelt Mrs.Williams. - oldalra pillantottam ahonnan a hang jött s ott ült Richard a májva színű füles fotelban de még csak a körvonalait vettem ki. Kissé homájosan láttam de a hangját felismertem.