REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤NEGYVENKILENCEDIKRÉSZ🖤

A Londoni éjsza már igazán csípős volt mostanság,néha a hó is megmutatta magát ezzel jelezve, hogy beköszöntött a tél.
Nyakig benne voltunk az esküvő szervezésében ami igazán könnyen ment hiszen pontos elképzeléseink voltak mindenről.

A mai napom elég sűrű volt, de az este még csak most kezdődik el.
Richard apja is jelen volt a klubban barátai társaságában, közüllünk talán én érkeztem elsőnek, Richard még " dolgozik ".

Végig sétáltam az asztalok közt és üdvözöltem mindenkit, ez volt a dolgom ami néha kissé fárasztó tud lenni, nevetni a hülye poénokon, bájcsevegni számomra érdektelen emberekkel.

Kikértem italomat s közben Donald intett, hogy menjek az asztalukhoz. Ha belegondolok igazán ügyesen belejöttem ebbe az egészbe, nem könnyű feladat s néha erőt kell vennem magamon egy - egy estéhez de végülis azért teszem akit szeretek.

- Ő az én elbűvölő kis menyem Reederica. - a többiek üdvözöltek, én pedig illedelmesen bemutatkoztam.

- Sok jót hallottunk már rólad Reederica. - mondta az egyik szakállas férfi és végig nézett rajtam. - mosolyogtam és folytattam a csevegést.

- És szabadna tudnom, hogy mi jót hallott? Vagy annyira talán nem is volt jó? - nevetve válaszolt s közben hellyel kínáltak.

-Csakis jót mondott rólad Dony...ó és a szépséges Sharon is. - elnevettem magam a férfi megnyilvánulásán ahogy Richard anyjáról áradozott.

Volt olyan érzésem, hogy Sheronért oda volt fél London, de nem is csodálom.A negyvenes évei végén jár de még mindig úgy ragyok mintha friss harmincas lenne.

Tovább beszélgettünk, majd elindultam fel ahol a mieink tanyáznak.
Elég gyenge volt még az este, egyedül Franky üldögélt a VIP szektorban.

- Hát szia te gyönyörű. - felvontam szemöldökömet.

Franky mióta nevez engem gyönyörűnek? - gondoltam magamban.

- Szia, jól vagy? - kérdeztem gyanakodva.

- Hogyne, csak iszogatok itt magamban.Örülök, hogy jöttél...szeretem a társaságod. - csak egy mosollyal feleltem.

Meg is érkezett az újabb italom, Franky pedig rendelt magának pedig már most is kellőképpen részeg volt és ez még csak az este kezdete.

-Ahhh...- hallatott egy hangos sóhalyt.

Feléfordultam és igazából kérnem sem kellett...

-Hiányzik a régi életem. - széttárta karjait a kanapé támláján és hátra döntötte azon fejét.

Tudtam mire gondol s keserű mosoly húzódott a számra, most sem kellett kérdeznem, pontosan tudtam mit válaszolna.Végig futott rajtam a hideg és nehézkes fájdalom ült mellkasom közepére.Lehúztam poharam tartalmát és...

- Az élet még mielőtt Sonja felvett a klubba. - ezt inkább kijelentettem mint kérdeztem hiszen tudtam, hogy arra az életre gondol amikor még én nem voltam Richard életének a része.

-Pontosan! Az volt az élet... - nemtudom mi a célja de úgy nézett szemeimbe, hogy azon nagyon is jól láttam szándékát.
De az a helyzet, hogy ez Frankytől fájt, mindenki mással szemben álltam volna, nem gyengültem volna el de az ő szavai a szivemig hatoltak sőtt egyenesen olyan volt mintha apró tűkkel szúrkodná.

- Sajnálom, hogy felborítottam az általad élt leges leg tökéletesebb életet. - fogtam magam és felálltam.

-Sajnálhatod is. - mondta miközben lehúzott mégegy pohárral. - Minden nálad kezdődik és nálad is ér véget, körülötted forog az egész élet.
Nem vetted észre?