REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤NEGYVENHARMADIKRÉSZ🖤

Kivéfelesen szép volt az idő s az óceán sziporkázó csillámjai ragyogó táncot jártak a tükörsima felszinen.
Fél fejemet eltalaró napszemüvegben ültem a hajó fedélzetén található kanapé kényelmében s a vizet pásztázva meredtem a távolba.
Két napja már,hogy az ajándékba kapott luxus yachton " pihenünk" bár inkább volt ez elterelő hadművelet mint kellemes vakáció.
Nem voltunk messze a parttól, csak akkor érzem magam biztonságban ha látom a szárazföldet, sosem szerettem és szerintem nem is fogom a nyilt vizet.

-Reggeliztél már? - hallottam meg Richard hangját ahogy a kanapé mögött áthajolt és magához ölelt fejét nyakamba fúrva.

Nemet intettem fejemmel, az elmúlt pár napban nem nagyon beszélek, nincs értelme...de minek van értelme? Jelenleg senninek sincs talán még annak sem, hogy levegőt veszek.

-Ma màr hívd fel Roset rendben? - mondta s egyből folytatta is. - Egész éjjel rezgett a telefonod, nem igborálhatsz mindenkit.

-Tudom, hallottam. - mondtam hallkan s oldalra fordítva fejemet apró csókot nyomtam ajkára.
Ő az egyetlen akit megtűrök magam mellett, ő tudja mit érzek és ugyanúgy fáj neki is mint nekem csak rajta máshogy mutatkozik meg.

-Egy percet sem aludtál igaz? - kérdezte én pedig bólintottam.

Hajnaltól pirkadatig forgolódtam álmatlanul, bámulva a palafont...

-Van kedved ma kimenni a partra?
Sétálhatunk,ihatunk és ehetünk valami tengeri bizbazt...felülhetünk arra a nyomi kis hullámvasútra nézd... - mutatott a part felé. -És bebaszhatnánk, ja...be kellene baszni. - na igen, ő igy vezeti le.

- Nem fulladhatok inkább az óceánba?

-Nemszabad gyönyörűm, mi lesz velem nélküled ha feldobod a Versace csizmát hmm? Azt sem tudom milyen sajtal szeretem a paradicsom levest... - próbállt viccelődni s én el is mosolyodtam, napok óta először. - arcához érve össze szorítottam pofiját és újabb csókkal ajándékoztam.

Annyira szeretem őt és annyi mindenen mentünk keresztül már, szinte alig tudtuk kiélvezni ezt a hirtelen jött szerelmet mert egyből meglőtték, majd jött a nagyapja halála s ezt követően a vizsgálatifogság...mindig van valami ami fejjel neki megy a kapcsolatunknak s mi egytől egyik kiálltuk s fejjel neki kőkeményen vágtunk vissza.
De ez most nagy pofon az élettől ami rendesen seggre ültetett.....

- Jaj te...mond, mit csináljak veled? Tudom, hogy rossz de nem szabad magadba fordulnod, kerülnöd az embereket, legalább is a barátaidat nem...hívd fel Roset mert figyled meg a végén még sellővé változik és felugrik a hajóra.

Igaza volt, Rose tényleg képes még erre is ha rövid időn belül nem kap választ. -Később vissza hívom. - mondtam s ennyivel le is zártam.

Ettél már? - ránéztem s ő egyből tudta a választ. - Hehh,minek is kérdezem.

Nem,igazából napok óta nem ettem, nem érdekel, nincs hangulatom és étvágyam sem.
Nem érdekel ez az egész szar, mert miért is érdekelne? Mi a szarnak ülök egy luxus yacht kellős közepén ami a nevemet viseli ha igazából nem ér ez az egész semmit.

Lassan lecsuktam szemeimet és mély levegőt vettem. -Lefekszem.- felálltam és elindultam a kabinba ő pedig szó nélkül hagyja hiszen tudta, hogy jelenleg az a pegjobb ha inkább alszom én nem jár az agyam, nem kattogok.

Lefeküdtem s magamra húztam a sötét zöld plüss pokrócot, igen..a fejemre is még ha nem is szűnik meg a fájdalom legalább egy kicsit elbújhatok a világ elől.
Hallottam ahogy óvatosan nyílik az ajtó majd a pokrócon keresztül Richard tenyerének melegét a hátamon.Le emelte fejemről s meg puszilta fejem búbját majd végig simított hajamon és ezt megismételte még párszor.
Mellém bújt és próbállt nyugtatni,segíteni, hogy elaludjak. - Kicsim...