- Köszönöm, innen gyalog megyek tovább.
Mondom a taxi sofőrnek és fizetés után kiszálltam a kocsiból.Nem volt jó ötlet csúcsforgalomban taxival neki indulni a városnak.
Sebaj, gondoltam. Két utcányira vagyok az uticélomtól. "Hajrá kislány" -mondom magamnak és nekivágtam tizennégy centis tűsarkakon billegve.Tavaszhoz képest elég hűvösen indult a reggel, a szél bele-bele kapott hosszú sötét hajamba s kissé bele borzongtam ahogy bőrömet csókolta.Vehettem volna fel egy lenge kis kabátot, de annak hiányában kezeim magam köré fonom és így folytatom utamat.Vékony blúzom nem sokat fed, dideregve haladok tovább, alkaromon tisztán kivehető libabőr jelenik meg, már alig várom, hogy odaérjek.
Már nincs messze, egy kisebb mellék úthoz érek, körbepillantok nem jön-e valami és át billegek az úttesten.
Egy szakállas mackó utánnam füttyent,kollégáival kiváncsian várják reakciómat.A szomszédos pékség felújításán dolgoznak.Arra pillantok és egy mosoly kíséretében feléjük intek ezzel megköszönve elismerő megnyilvánulásukat.
Hmm ezek szerint jól nézek ki.
Mondom magamnak s még magabiztosabban teszem meg azt a pár lépést.
Hogy hová megyek? Még nemis mondtam?
Állás interjúra egy nightclubba...nem,nem...fére értés ne essék nem vagyok rúd táncos ez nem az a történet.
Énekesnő volnék és megpályáztam egy jól fizető melót.Kell nekem,akarom és mégis kapom.
Mindenhez így állok hozzá...anyámtól örököltem ezt a tulajdonságot.És milyen jó kis tulajdonság ez.Sok esetben megkönnyíti az életem.Befordulok a sarkon és egy pirosan világító " Passion " feliratot pillantok meg.Igazán jó a dizájn.Vonza az ember tekintetét.
Elindulok lefelé a lépcsőn lépteimet piros szőnyeg kiséri..körbe piskogok kiváncsian s fel vélem fedezni az egész clubban az ördög kedvenc színe dominál...még pár lépcső fok és...Megpillantok egy negyvenes évei közepén járó kissé telt idomú de annál csinosabb hölgyet.
Megvillantja hófehér mosolyát mikor észrevesz és int felém.
- Ohh helló..te csakis Reed lehetsz.
Nyújtja felém kezét amit elfogadok.
- Sonja vagyok,mivel én vagyok az idődebb azt javaslom tegeződjünk.-Reed..Reed Malone
- Örülök,hogy megismerhetlek.Te vagy az utolsó már vagy egy tucat botlábú,beképzelt,hamis énekesnőnek nem nevezhető fruskát hallgattam meg.Azt hiszik ha minden második hétvégén lerészegedve vinnyognak egy karaoke mikrofonba már is énekesnőnek nevezhetik magukat-
Forgatja meg szemeit.-Akkor nemis húznám az időd.
Ezzel felsétáltam a színpadra és a mikrofon mögé léptem,beálítottam magasságomhoz megfelelően.Othonosan mozogtam ebben a közegben és látszólag Sonjának ez tetszett.
A mögöttem elhelyezkedő zongora tulajdonosának oda súgtam a választott dal címét aki egyből rá is zendített.
Sonja kiváncsian figyelt s én lámpaláz nélkül kezdtem bele Marilyn Monroe "My heart belongs to Daddy" című dalába.
Kecsesen táncikáltam hozzá,előadtam a díva szerepét.Teljesen beleéltem magam.Eközben a szőkeség mosolyogva figyelt és bárszékén ülve ritmusra ringatózott énekemre.- Bravo kislány,így kell ezt csinálni.Tapsolt.
Meghajoltam s mielőtt még lementem a színpadról megköszöntem a zongoristának a csodás dallamokat.
A bárpult felé vettem az irányt.
- na,hol is írjam alá.Vigyorogtam.-Tetszik a magabiztosságod,a hangodról nemis beszélve...egyszerűen gyönyörű.
Ha gondolod megis beszélhetjük az anyagiakat.
-rendben .Ülök le a vele szemben elhelyezkedő bárszékre.
Tollat ragad és egy kis papír fecnire felírja az összeget majd felém csúsztatja a fekete márvány pulton.
Rápillantok s kiveszem kezéből a tollat,egy nyilacskát rajzolok az összeg mellé ami felfelé mutat..halovány mosoly kíséretében vissza csúsztatom azt felé.
A szöszke rám emeli tekintetét és nagy vigyorral arcán felírja az új összeget.
-A húsz évvel ezelőtti önmagamra emlékeztetsz.Tolja felém a kis papírt.
Ami láttán elégedetten bólintok ezzel jelezve,hogy megeggyeztünk.
Tetszett amit láttam.Nem vagyok telhetetlen de nem hiába akarom vállalni ezt a mellékes melót éjjszakánként.Terveim vannak,nagy terveim.
De ezekről a későbbiekben még hallhattok.-Ezt egy hétre kapom?Kérdezem.
-Dehogyis kicsikém..egy éjszakára.
Kilenctől hajnali egyig van a műszakod.Ha jó a buli akár kettő-háromig,persze ez plusz juttatásokkal jár..mi hétvégén gyakori.Esetleg ha a főnök úrnak vendégei vannak megkérhet,hogy maradj..arra érdemes igent mondani,bőségesen meghálálja- kacsint rám.-Vele mikor találkozom?Nem kellene,hogy ő is meghallgasson?
Mivan ha...- szakít félbe Sonja.-hidd el tetszeni fogsz neki...imádja a csinos hölgyek társaságát- kezd el kucogni.
- Na de Sonja...nem én kell,hogy tetszem neki hanem a hangom.
-azt is imádni fogja,ad a véleményemre és bízik az izlésemben.Ezért volt az én feladatom kiválasztani azt a lányt akinek hangja és külseje megfelel a clubb színvonalához- meséli miközben határozottan szemembe néz.
- Reed Malone elfogadod az ajánlatom?
-Persze- vágom rá s kezet fogtunk ismét.
- Innentől hivatalosan is a Passion Night Clubb énekesnője vagy.
A méreteidet fogom kérni,hogy elkezdhessék varni a fellépő ruháidat.Szemeim felcsillantak.Ruhákat is kapok?Amiket külön nekem varratnak?Csípjetek meg nem csak álmodom?Imádom a szebbnél szebb darabokat.Tipikusan az a lány vagyok akinek nagyobb a gardróbja mint a hállószobája.
Tovább beszélgettünk a munkáról a clubbról mikor két lány érkezett,az egyik vörös rövid hajú oldalt felnyírt,szemei barnák szeplői jól mutattak szolis bőrén.A másik...hmm ezeknek tuti éves bérletük van a szoláriumban,és még nem találkoztunk? - nevetek fel magamban.
Szemei zöldes kék árnyalatban tapadtak rám,haja válla alá ért és az ősz színeiben pompázott..nagyon jól ált neki.-Szióka
-Haliii.. Nyújtja el az I betűt végén a vörös.- Te vagy az új táncos lány?Amanda vagyok,légy üdvözölve köreinkben.Mondja a vörös kedvesen és nyújtja felém kezét amit el is fogadok.
-Sziasztok Reed vagyok az új énekesnő.
-Én Linda vagyok,mi rúd táncosok vagyunk..köszöntelek nálunk mi olyanok vagyunk mint egy nagy család- mondja a másik leányzó aki nagyon aranyos kislányos stílusával máris belopta magát szívembe.
Viszont nevető ráncai árulkodnak róla ő bizony már a harminc felé ballag talán áttis lépte a küszöböt.- Hála Istennek,hogy nem vagy táncos,ilyen külsővel gyűlölnélek..ellopnád az összes kuncsaftom- Kacarászik Amanda
- Ugyan- legyintek egyet
- Nemismered azt a mondást ? " minél rozsdásabb a tető annál nedvesebb a pince" - küldök felé egy féloldalas huncut mosolyt.A lány szívéhez kap és színpadias szipogásba kezd- Életem legszebb bókja..köszönöm..Úgy tesz mint aki könnyeit törölgeti.
- Igazán nincs mit,szívből szóltam.
-Tetszik ez a lány Sonja- Biccent az újdonsült főnök asszonyom felé.
- Riky itt van?Látott már? kérdezi Linda
Mielőtt megkérdezhettem volna ki is az említett személy Sonja kikelt magából és kérdőre vonta a cserfes leányzót.
- hányszor mondjam,hogy neked Ő Főnök Úr,Uram vagy Mr Williams.
Mivan ha egyszer meghalja? Én nem tartom érted a hátam.Úgy kipenderít,hogy a lábad sem éri a földet.
A lány lesütött szemekkel kér elnézést a szőkétől.-Linda,Linda,Lindike.Nevet fel a vöröske.
-Mi csak álmodhatunk,hogy egy ilyen pasi felfigyel ránk és megkér,hogy a kereszt nevén szólítjuk.
-Jólvan na,megértettem.-Na jó sipirc innen tünés,hadjátok a felnőtteket beszélgetni.
Hátul vannak az új fellépő ruhák menjetek felprobálni őket azért jöttetek nem?!- Szijaaa Reed akkor este találkozunk.
- Hellóka,este várunk.Énis elköszöntem tőlük majd Sonja felé fordultam -már ma este?
-Persze,minél előbb annál jobb.Talán ma este itt lesz a Főnök Úr is,bemutatlak neki.
- O..oké.Dadogtam bele mondandómba nem hittem,hogy már ma este színpadra lépek.Viszont izgatottan várom a találkozót,kiváncsivá tettek a lányok...vajon ki lehet ez a titokzatos Főnök Úr?
Halihóóó🖤 Ez az első könyvem.Remélem tetszeni fog nektek.Próbálok majd minnél hamarabb új résszel jönni.Ahogy az időm engedi.Ha hibát fedeztek fel lécci irjátok le komiba igyekszem majd kijavítani. Köszönöm,hogy elolvastad.
Millió csók🖤 " STORM"
أنت تقرأ
REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |
عاطفية" Nekem nem elég a jó, a legjobbat akarom " - Reed.M " Nekem nem elég a szép, a legszebbet akarom " - Ricky.W Reederica Malone nem egy visszahúzódó,önbizalom hiányos kislány a kampusz udvarán,hanem egy erős,céltudatos nő aki megáll a saját lábán töb...