REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤ÖTVENEDIKRÉSZ🖤

Egy szőke hajú hercegnő sétált elém s könnyes szemeivel tudatta, hogy első látásra beleszeretett az általam tervezett ruhába.
Hosszú haja háta közepéig ért amit elmondása szerint le engedve visel majd koronával a fején.

Zöld smootiemat a Katietől kapott rénszarvasos szívószállal szürcsöltem mikor Nancy szólt, hogy Richard megérkezett.
Már nagyon sokszor elmondtam neki, hogy ha vendég van nálam akkor várjon meg kint vagy irodám kényelmében ahol akár el is terülhet a kanapén míg nem érkezem.
Persze most sem így lett és bepofátlankodott amit nem díjaztam s egyből elnézést kértem a mennyasszonytól aki a tükör előtt illegett billegett s csodálta ruháját.

- Hát szia te szépség. - lépett hozzám a férfi és csókot nyomott ajkaimra.

- Elnézést Klarissa egy pillanat. - mondtam a hölgynek aki feleszmélt rózsaszín világából és ránk nézett...jaj istenem csak ne nézett volna.
Ilyedten hátra lépett kettőt és Richardot bámulta majd mikor az ránézett mégjobban hátrálni kezdett és lesütötte két szemét.

- Ennek meg mibaja? - kérdezte Richard felhúzott szemöldökkel.

-Úristen, uramisten... - ennyit mondott a lány s én tudtam, hogy Richard füle már megint kurvára vajas...egy bántalmazott ex lesz, mimás.

-Kérlek, várj meg odakint. - mondtam, majd mikor ki fáradt odamentem a lányhoz, hogy megnyugtassam.

-Ez, ez... Ő... - mutatott az ajtó felé. - Ez ő...ez Ricky.

- Igen ő az. - válaszoltam.

- Miért csókolt meg téged? Miért? Jézus...menekülj ettől az embertől.

Nagyon sóhajtottam.

- Reederica miközöd van hozzá?
Kérlek menelüldj amig tudsz.Nem viccelek, ő egy pszichopata. - itt reszketett előttem és eleredtek könnyei.

A lány messziről utazott hozzám, Anglia másik feléről de elmondása szerint pár éve itt élt a városban.

- Nyugodj meg és ne foglalkozz a magánéletemmel.

-Mi? Magánélet? Ő a pasid? Ez a nem normális,elmebeteg gyilkos. - na jó az én türelmem is véges, mindent a vendégért oké oké, ezen alapszik a munkánk de azért van egy határ.

- Klarissa, most figyelj rám jól.
Ha szeretnéd ezt a menyasszonyi ruhát és a csodás esküvődet, életedet és szeretnéd, hogy megmaradjon a hajad amire ezt a drága koronát fogják aggatni...- mutattam a fejére. - ...akkor befogod a szádat és nem utasítgatsz engem.

-Sa..sajnálom...ne haragudj kérlek..de..

-Semmi de! - mosolyogtam " kedvesen "

- Megölte a barátnőmet, én láttam, esküszöm láttam, fejbe lőtte és megerőszakolt érted?
És...és a többiek is...még a nevüket sem tudom...ők is érted? És Serena ott esett össze előttem...sokszor mondta, hogy Ricky bántotta és a többi is, kihasználták, megerőszakolták...és tönkre tette az életem, elvette a legjobb barátnőmet és én nem tehettem semmit, semmit mert megfenyegettek.

- Jó, ne sírj... - de csak bőgött tovább s egyre keservesebben. - ...ne sírj már...hallod ne sírj. - kiborított a drámázása.

- Hagyd el, menj és szökj el amig nem késő míg fel nem csinál...

Esküszöm éreztem ahogy egy ér lüktetni kezd a fejemben és felmegy az a bizonyos pumpa.
S én akkora de akkora pofont levertem a nőnek, hogy az lefordult a kis emelvényről amire a menyasszonyokat állítjuk fel.

- A vőlegényemről beszélsz! - ordítottam rá. - Nancy! - kiáltottam el magam. -Szedjétek le róla azt a ruhát! - határozott léptekkel elindultam kifelé.