REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HARMINCHETEDIKRÉSZ🖤

Lassan nyitottam ki a szemem,hogy ne húzza az ébredező napsugár,rég volt már,hogy meleg szellő csiklandozta bőrömet s ezt annyira de annyira imádtam.

Egy babarózsaszín,rövidke ruhát húztam,hajamat pedig megcsavarva a fejem búbján össszefogtam egy fekete hajgumival.
A vékonyka lánc szinte mindíg a nyakamban lógott s ahányszor az apró kis briliánsra néztem Richard jutott az eszembe róla.

Hiányzott,hogy ilyenkor azt mondja az övé vagyok,ó de mennyire hiányzott...

Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába érve meg tapasztaltam,hogy én vagyok az első aki felébredt.

-Jóreggelt napsugaram..-vagy mégsem?

-Papiiiiim.-öleltem meg nagyapámat és cuppantós puszival köszöntöttem.

-Leszel a kis kuktám?- kérdezte.

-Leszek én!-mondtam mosollyal az arcomon.

Nemtudom mikor alszik ez az ember,talán vámpír vagy nem tudom de a sütőben már sültek a friss kiflik és zsemlyék.
Sípolással jelezte,hogy lejárt a beállított idő s ki is szedtem őket.

-Ezért keltél te hajnalok hajnalán.-mondtam s papi rám mosolygott,ez a nagyi kedvence.

-Mesélj nekem,hogy vagy...hogy vagytok Riky fiúval?

-Hát..-kezdtem bele s közben nekiálltam meg mosni és feldarabolni a gyümölcsöket.-..tudod miért nincs itt ugye?

-Tudom szivem,ez ilyen gengszter gyerek ugye?

Nem tudtam mit mondjak.Nemtudtam szabad-e..tán baj lesz ha elmondom?
Nem tudtam mitévő legyek,féltem gondot okoz majd ha kiderül egy gengsztert hoztam a házába annó és most is, Dan formájában.

-Figyelj,engem nem zavar ha az,csak te legyél boldog...nem ilyen bájgúnál Rodrigo félék valók hozzád...ahh,összebaszta a kertemet a nyamvadt rózsaszirmaival.-ennyi,tudtam,hogy nekem már semmit sem kell mondanom.-Már rég elválltatok volna,sírna mint egy kis gyerek aki bokáig összeszarta magát...-nem bírtam tovább s hangosan nevetni kezdtem.

-Papiiiii...

Elmeséltem neki mi történt azon az estén mikor Richardot vizsgálati fogságra ítélték s közben megcsináltam a görög salátát majd az avokádó krémet.

-Ilyen ember való melléd,mert te egy hamísíthatatlan rafinált dög vagy akit kordában kell tartani,mint az anyád vagy a nagyanyád vagy az a csintalan keresztanyád aki nem bírja kivárni míg asztalhoz ülünk!- mondta kissé hangosabban mert a keresztanyám éppen megérkezett s átölelte a papit közben lopott egy szem epret a tálcáról.-Jóreggelt kedvenc apukám.

-Miért lányom,van kevésbé kedvelt apád is?

Keresztanyám rám nézett majd kacsintott egyet.

-Dehogy is,aki apáskodni akart felettem az mind ment a levesbe.

- Hát,Joel fiad apját egyszer majdnem megsütöttem,emlékszel?

- Bárcsak égett volna el az a nőcsabasz kurafii...joreggelt édesem.-váltott azt mézesmázasra mikor Joel megjelent.

- Jóreggelt család.- mosolygott majd hozzám lépve megölelgetett. - Mikor jöttél cukorbogyó?

- Tegnap délután értünk ide.

- Jaj hallom a maffia vezér nem jön, meddig lesz még börtönben? - na bassza meg a púposteve.

- Joel! - szólt rá keresztanyám.

- Édes gyerekem menjél és pofozd meg magad azután gyere vissza és kérj elnézést az unokanővéredtől aki annyi szarból kihúzott már. - mondta nagyapám a védelmemre kelve de hiába hiszen Joel meg - meg fordul Londonban és nem hülye, de azért cuki tőle, hogy védeni próbál.