REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤NEGYVENEGYEDIKRÉSZ🖤

Richard szemszöge:

Szemeim lassan kinyitódtak s mosolyra húzódott szám, ahogy megláttam a lány fejét vállamon pihenni.Felé fordultam és aprócska puszit nyomtam orrának hegyére.
Az elmúlt két hétben így megy ez, pár lopott csókon kívül nem sok mindent kapok vagy adhatok, hiszen folyton dolgozik.
Igyekszem nem idegbajosnak lenni de nehezemre esik bevallom férfiasan.

Ébredés után rohan a szalonba és késő este van mire hazaér, alig látom othon s ha még is akkor már ágyunk kényelmében szuszog halkan.
Nem értem ezeket a női praktikákat, gondoltam rá, hogy talán így büntet a szalon miatt vagy amiért libának neveztem viszont azért elnézést kértem, tisztán emlékszem.
Még most is felcsendül a fülemben ahogy karjaim közt, nyögdécselve annyit mond "Felejtsük el" hát igen, a lehető legjobb pillanatban kértem bocsánatot.

Megértő próbálok lenni és higadt de ez számomra felér egy kínzással.
Hiányzik és nem csak az érintése a szíve is, gondoskodása, szeretgetése, szavai és a hangja...ahogy énekel nekem és cirógat míg fel nem ébredek...azt nagyon szeretem s így nem érzem magam konfortosan, nekem ő már hozzá tartozik a napi rutinomhoz.

Olyanok vagyunk mint a szén és a gyémánt.
Összekell mocskolnom ahhoz, hogy úgy tudjak csillogni tőle ahogy az kell a boldogságához s ő is ugyanígy van ezzel, meg kell karcolnia, hogy csillogjak s ezáltal ő is összemocskolja magát az én boldogságomért.

Az elmúlt két hétben bizonyossá vált számomra Reederica hűsége, lojalitása.
Hű maradt kettőnkhez,a csapatunkhoz és úgy belehazudik mások szemébe a történtekről mintha csak könyvből olvasná.
A kórházban egyből rávágta, hogy elesett zuhanyzás után a fürdőszobában, mindent részletesen elmondott a NEM megtörtént esetről és azóta is így adja elő másoknak akik rákérdeznek s meg sem említi még közöttünk sem ami valójában történt, nem mintha annyit beszélnénk.

Esküszöm fáj, rettenetesen fáj ahogy ezeket megvonja tőlem de türelmesen várok, hiszen itt van, nem ment el és tudom, hogy szeret.
Ki bírtam a két hónapot is nem de?

-Jó reggelt.-nyitogatta szemeit.

-Jó reggelt neked is. -mondta halkan.

Végig néztem ahogy kibújik takarója alól, két kezem fejem alá tettem és csak néztem billegő fenekét.Nehezemre esett az ágybam maradni és csak csendesen nézni szemet gyönyörködtető mozdulatait.Menta zöld, fodros szélű bugyija valami eszméletlenül állt formás, kerek fenekén, ilyen panorána nem jár akárkinek s szerencsésnek is éreztem magam amiért egy ilyen bomba nővel élek egy fedél alatt.
Imádom mikor ilyen apróságokban alszik, főleg most mikor ennyivel kell beérnem...

*** ...na jó azért ez túlzás hiszen volt az a péntek este... - gondoltam magamban. ***

Nemtudom direkt csinálta-e de még mielőtt be ért a gardrobjába megfogta szakadt, fekete Green Dayes pólójának szélét és kibújt belőle.
Csupasz hátán végig szaladt a tekintetem s még a nyál is összefutott a számban az öszképtől.
Ahogy befordult az ajtón felültem, hogy még többet lássak de akkor meghallottam édes hangját...

-Perverz kukkoló... -elmosolyodtam.

Ki kellett szellőztetnem a fejem,ezért összeszdtem magam és elmentem futni.
Közben is azon gondolkodtam, hogy meddig fog tartani ez az állapot.
Két hete megállás nélkül dolgozik,folyton csak rajzol,tervez,intézkedik,szervezkedik pedig nekem is szükségem volna rá.

Ma délután pár szakmabeli jóbarátommal találkozom és Reedericának kötelessége elkísérni, ezt így szokás és kész, ez alól nem bújhat ki...már megint.Az elmúlt két hétben már háromszor kellett nélkülöznöm ehhez hasonló összejövetelek és eseményről.
Neki is kötelességei vannak a munkám felé hiszem neki van a legnagyobb rangja és hatalma az anyám után ha a nőket nézzük.