REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HUSZONÖTÖDIKRÉSZ🖤

Halkan hallani lehetett ahogy az óramutató másodpercről másodpercre jár a fehér falra akasztva,lassan kinyílt a kórterem ajtaja amin Richard nagyanyja lépett ki könnyes szemekkel.
Szomorú arcára aprócska mosoly húzódott mikor meglátott.
Felálltam és odasiettem hozzá,belém karolva kísértem őt leülni majd engedtem neki egy pohár vizet az átlátszó műanyag pohárkába ami a vizes tartáj mellett volt kirakva a várakozók részére.

-Örülök,hogy itt vagy annak ellenére ahogy bánt veled.

-Ez csak természetes.

Az idősödő nő kezemet övéi közé temette majd Richard anyjához fordult és váltott vele is pár szót.

Negyed óra múlva nyitódott az ajtó,Richard az apja társaságában lépett ki a szobából s egyből odajöttek hozzánk.Mr.Williams köszöntött majd megkérdezte anyja hogylétét aki biztosította,hogy a körülményekhez képest jól van.

Egy orvos lépett hozzánk és tájékoztatta a hozzátartozókat az öreg állapotáról.

-Reederica jösz?

Kérdően néztem Richard anyjára,most komolyan azt akarja,hogy menjek be ahhoz az emberhez aki úgy beszélt velem mintha valami alsóbbrendű lény lennék?

-Menj be,béküljetek ki...nincs jól,lehet most beszélhetsz vele utoljára. - mondta Richard.

Egyik kezét a derekamra vezette és bátorítóan rám mosolygott.
Úgy őszintén?Ki a szart érdekel,ha nemtudok beszélni vele mielőtt lábonragadja az ördög.
Nem szagattja majd az ereimet a tény,hogy elmulasztottam.
Persze jólnevelt úrinő módjára viselkedtem és állszent mosollyal tudattam szerelmemmel,hogy eleget teszek kérésének.

Richard anyja ment elől és szinte láttam lelki szemeim előtt ahogy gondolatban gonosz vigyorral összedörgöli két tenyerét.
Becsuktam magunk mögött az ajtót s a nő egyből szóra nyitotta a száját.

-Drága apósom..ejj ejj.
Imáim meghalgattak.

-Meg te szuka!

Én csak néztem mint Rozi a moziban egyikről a másikra kapkodtam tekintetem.A férfi elég nyúzott volt, külömböző csövek álltak ki karjából és orrának nyílásából.

-Már ideje volt.
Kezdtem beleunni,hogy hiába tépem a számat mégsem patkol el apuka.

-Látom a ribancok nem járnak egyedül.-tekintetét rámvezette.

-Ohh,hogy én?...gondoltam meghúzom magam a háttérben,el tellebellézek tudja.
Mert úgy istenigazán nem érdekel,hogy mivan magával.
De Richard szerint ki kellene békülnünk mielőtt távozik.

-Élveznétek mi?-mondta az öreg.

-Miért nem mondod el Reedericának,hogy igazából mi a bajod vele?Miért nemtudod elviselni azt a csinos latin fenekét.

-Ohh anyuka,köszönöm a bókot.-mondtam széles mosollyal.

-Nem tudom miről beszélsz Sharon.

-Dehogynem.-mondta Richard anyja majd folytatta.-Arról a Columbiai nőről akivel csaltad a feleségedet évek hosszú során.

-Hogy merészeled?

-Ahh szóval erről fúj a szél.-mondtam halkan.

-Mit motyogsz te ágyas?

-Na,így sem hívott még senki,de nyugodjon meg mellettem jó kezekben van az unokája.-odaléptem a kórteremben lévő fali tükörhez és elővettem táskámból élénk piros rúzsomat.

-Jó kezekben..azt elhiszem.
Nem baj,legyetek csak boldogok de remélem ahányszor csak lehetősége lesz rá megfog csalni.

Kitekertem rúzsomat és ajkamhoz érintve vékonyan végig húztam rajta majd összedörgöltem,hogy eloszlassam az élénk színt.