REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤NEGYVENNEGYEDIKRÉSZ🖤

Az én arany kezű sminkesem eszméletlen tusvonalat húzott, majd apró kövekkel díszítette szemeimet a drámaibb hatásért.
A végeredmény csodás lett éppen úgy mint egy évvel ezelőtt szinte percre pontosan ezen a napon az első fellépésem előtt.

Június elsejét írunk ami azt jelenti, hogy egy éve már, hogy először álltam színpadra ezen a szent helyen s egyben megpecsételődött a sorsom főnökömnek hála.

Megváltozott minden...

És én? Én mennyit változtam?

Feltehetném a kérdést, de minek is tenném hiszen felrakják helyettem s ezzel nincs is semmi baj.Hát persze, hogy változtam...és bármi is történt az elmúlt egy évben, nem sajnálok semmit.Ha nem is volt olyan mint a mesékben, ha nem is volt rózsasín köd és fehér ló, nekem akkor is tökéletes volt.

Az öltözőm ajtaja nyitva volt a meleg miatt s hála az elromlott klímának most egy szerelő próbálja helyre tenni miközben én itt ülök s magam sem értem, hogy miütött ebbe a Londoni időjárásba, hogy ennyire megőrült.

Ellenkező szavak, és hangos pisszegések, morgások zaja hallatszott a folyosóról s mikor kinyitottam szememet Richard az emberei mögött sétálva haladt el öltözőm előtt s féloldalas mosolyra húzta száját majd rám kacsintott.

Bizonyára hátra visznek valakit, mi pedig mit sem zavartatva magunkat folytattuk amit elkezdtünk s visszacsuktam szememet majd jöttek az utolsó simítások és a ruhám ami egy csillogó babarózsaszín csoda volt.

- Uram atyám de jól áll, baszus ha nő lennék ölni tudnék ilyen alakért. -mondta Chris és állát megtámasztotta vállamon miközben néztünk a tükörbe.

Eric előttem gugolt és a ruha hosszát igazgatta mikor felnézett rám.. - Lemerem fogadni, hogy te várandósan is ugyanilyen bomba leszel....

Mosolyom az arcomra fagyott de tartottam magam s gyorsan pördültem egyet a néhol hosszú ruhában, hogy gyorsan véget vessek ennek az egész szituációnak és témának.

- ...két perc Reederica. - szólt be Sonja, s ezzel megmentett.

Belebújtam cipőmbe s már ott sem voltam.

- Minden jót Miss Malone.Hangosan, hogy halljam.

- Köszönöm Frederick. - mondtam a klímás hapsinak.

Hihetetlen, hogy már egy éve....

- Egy évvel ezelőtt felkonferáltam az új énekesnőt, akkor még mit sem tudva, hogy mit hoz majd a jövő.
Bele sem mertem gondolni, hogy egy év elteltével még mindig itt lesz, nem gondoltam, hogy bírni fogja ezt a közeget és azt sem tudtam, hogy ennyire bírni fogja a főnököt. - mondta Ben egy kis humort csempészve a beszédébe s ezzel meg mosolyogtatva mindenkit.

- Sok sok éjjszakát mulattunk átt együtt, megszámolhatatlan mennyiségű dallal, magával rántva mindent, magával hozva a jókedvet szórakoztatott minket és mondhatom szerintem mindenki nevében, hogy családtagként tekintve fogadjuk őt napról napra a színpadon...hát jöjjön a nő, aki az első percben belopta magát a szívünkbe...legfőbképpen a Főnökünk jéghideg, fagyos szívébe. - ismételt nevetés kérem szépen..- ...az egyetlen, az utánozhatatlan Reederica Malone.

Hatalmas tapsvigar közepette léptem fel a színpadra s majd belesüketültem az újjongásba.
A fények elvakítottak de még így is kiszúrtam azt az egy embert aki igazán érdekelt.
A VIP szektor korlátjának támaszkodva állt s szemeivel követte minden egyes mozdulatom.
Méregzöld szemei társra találtak enyéimben s meg kellett kapaszkodbom a mikrofon álványban mert egy pillanatra megszédültem.
Nyelvét végig vezette alsó ajkán én pedig nagyon nyeltem s inkább intettem a zongoristának, hogy kezdjen mielőtt még leszédülök a szinpadról jóképü főnököm eszméletlenül szexi pillantásától.