REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤ÖTVENHATODIKRÉSZ🖤

Az ég hangosan adta tudtunkra, hogy vihar van felettünk, hangos dörgésre ébredtem majd felkapcsoltam az éjjeliszerktény felett lépő lámpát.
A szoba megvilágosodott én pedig nem találtam mást csak az üres ágyat ezért körbenéztem de az emeleten nem találtam senkit,leindultam.

- Tudod ha azt mondanám, hogy félek az enyhe kifejezés lenne, igazából nagyon bevagyok szarva............*csend* ...............szerinted el kellene mondanom? ............*csend*............de ha elmondom onnantól hivatalos, akkor már az úgy is van...........*csend*........... És mivan ha mégsincs úgy?

Ki az istennel beszélget ez a lány?És miről?
Gondoltam magamban, majd mikor megpillantottam a konyhapulton ülő szépséget aki csorizót nyomott a bárszéken ülő kutya szájába az volt az első gondolatom, hogy Kokó, hogy az istenbe került fel oda?

- Nem Kokó, te nem ehetsz lekvárt.

Menyasszonyom hajnali fél négykor lent ült a konyhában egy nagy pohár piros shakeel maga mellett és lekvárt kanalazott miközben a kutyát etette.
Nem kis gondja lehet ha hajnali fél négy után eszik, ugyanis Reederica inkább rágná le a saját kezét mintsem hajnalban eszegessen.

- Te tudtad, hogy létezik dinnye lekvár? - nézett rám kérdése közben.

Ahogy eljutott agyamba kérdése, mintha hirtelen felkapcsolták volna a villanyt.
Csak néztem s szemeim elkerekedtek, tellyesen lefagytam az első gondolatra, gyerekünk lesz!

Felém nyújtotta a kanalat és pedig lenyaltam róla a dinnye lekvárt. - Nem tudtam.

Ahogy rám emelte tekintetét láttam halvány mosolya mögött a félelmet.
Közelebb léptem s kezeim a derekára tettem ő pedig szájához emelte a shakeet aminek határozottan dinnye illatta volt.
Szemei elárulták minden egyes gondolatát, nagyot sóhalytott majd szürcsölt.

Homlokom az övének érintettem ő pedig tudta, tudta, hogy tudom.
Két tenyeremet hasára vezettem s csak néztem.

- Lakik ott bent valaki? - kérdeztem s nemtudtam elrejteni mosolyomat.

- Még nem merek tudomást venni róla. - mondta halkan s közben jobban magamhoz húztam, lábait összekulcsolta derekamon.

Ahogy oldalra fordította fejét megmosolyogtatott, olyan volt mint egy csacska kislány, főleg ebben a pizsamában.

- Nem kell félned, semmitől sem kell félned. - mondtam ő pedig áttölelt szorosan.

- Egy kicsit még várjunk jó? Még ne mondjuk el senkinek se, még nem is olyan biztos, hogy...

Szegénykém úgy félt, de megértem őt.
Nehezen heverte ki a méhen kívüli terhességet és nem hiszem, hogy újra végig tudná csinálni. Redderica erős nő, de ez nagyon megviselte és elvett belőle egy darabot, többet nem veszíthet.

- Mióta tudod? - kérdeztem.

- Nemtudom. - válaszolta. - Csak érzem.

- Nem csináltál tesztet?

- Dehogy mertem én csinálni. - nemet intett fejével.

- Csináljunk egyet! - javasoltam egyből.

- Nem merek. - válaszolta vissza.

- De ezt tudni kell!

- Félek.

- Nem kell félned, ott leszek veled.

- Nem nézheted ahogy pisilek! - vágta csípőre a kezeit s mosolygott, végre.

- Láttalak már olyan pozíciókban, hogy mit nekem egy pisilés.Tudni szeretném.