REED-Meghalnék a csókodért! |+18 |

🖤HETVENEGYEDIKRÉSZ🖤

Fújtattam s kezemet a mellkasomra szorítottam ahogy fel és le emelkedett nyugtalanságom miatt.
Nagy levegő vételekkel nyugtattam magam, már árkot gyúrtam a nappaliba ahogy ide-oda jártam a kanapé előtt. Lányom nyugodtam aludt keresztapja mellett, semmit nem észlelt a körülötte zajló káoszból.

- Ez hogy? Ilyen nincs, ekkora véletlenek nem léteznek bassza meg...- mondta Will a kanapén ülve. - Ilyet csak a filmekben látni bassza meg.

- Richard bassza meg! - mondtam idegesen, próbáltam uralkodni magamon s halkan mantráztam. - Boldog Anya, boldog baba...boldog anya, boldog baba. 

 Nem eshetek szét.

- Ne, ő ne. Vagyis remélem nem történt olyan ami miatt válnod kellene.

- Will, szerinted? - hirtelen megálltam s barátom szemeiben ott láttam a legrosszabbat.

Nemtudtuk mit csináljunk, járt az agyam ezerrel.

- Nagyon remélem, hogy nem! - válaszolta Will.

- Amig mi Kevvel, Charlieval és Rubyval bandáztunk addig Rose, elsem hiszem, ha nem látom nem hiszem.Will én ezt nem, ez...

- Meg kell védenünk a lelkét, a törékeny kis lelkét. -mondta Will.

- Ezt nem bírja ki, ebbe belehal.

- Tudhat róla? -kérdezte.

- Érezni lehetett, hogy van valami. Féltett Richardtól s amit láttunk az alapjan nem oknélkül.

- De miért nem mondta el? -kérdezett újra.

- Nem merte, ezt én sem mertem volna. - a csalódottság és a düh felváltva futkosott végig bennem.

Will csak hümmögött, nemtudtuk mit kellene tennünk.

- Will, én ilyen buta vagyok? - elé térdeltem s leültem, átfogtam lábait és ölébe hajtottam fejemet. - Ostoba Reed. - mondtam magamnak.

- Dehogy vagy ostoba, veled mindig is más volt. - mondta vigasztaló szavait s hajamat simogatta.

Annyira üresnek éreztem magam.
Túl naiv voltam, nem voltam elég óvatos ami most felboríthat mindent, vagy már fel is boritott.

Eltelt fél óra s már Will szólt rám, hogy ezt inkább nem kellene a baba mellett mert négyszer ráraboltam a vodkás üvedre.
Szét csúsztam, nemtudok józan ésszel gondolkodni pedig muszáj lesz, anya vagyok és első a lányom, Rose is anya...és...

- Fel kell hívnom, tudnom kell!

- Mit?

- Itt kell lennie, tudnia kell.És nekem is, hogy mitörtént azon az éjjelen.

Tárcsáztam s ahogy meghallottam a hangját összeszorult a szívem.
Csak annyit mondtam, hogy itt van Will és SOS szitu van ami nálunk azt jelenti, hogy menni kell mert hármunk közül az egyikünknek nagy szüksége van a másik kettőre.

- Mit fogsz tenni? - kérdezte Will.

- Kifogom csinálni! - válaszoltam egyszerűen és ezzel kedves férjemre gondoltam.

Szegény lány, loholt be az ajtón s kapkodta a fejét, rám nézett majd Willre s kérdések ülek ki arcára.

Rose jó barát volt, a legjobb.
Gondoskodó, féltő, odaadó és önfeláldozó.

- Na hali, mi a baj? Mi történt? Kinek van szüksége és mire? - levágta táskáját majd lehajolt, hogy puszit nyomjon keresztlányának aprócska fejére aki még mindig békésen aludt. Édes kis kincsem, annyira jó baba s ez biztos az én génjeim miatt van.