Egy deszkás lány?/✔️/

-11-

A tegnapi haza út sokkal csendesebben telt, mint az oda út. Én is aludtam, de nem olyan sokat.
Ahogy hazaértem, természetesen meséltem anyáéknak, majd bementem a szobámba, és aludtam.
Ma meg korán kellett kelni, ugyanis szeptember elseje volt. Ami iskolát jelentett. A fa..francba:D
Az ébresztőm reggel pontban megszólalt, én pedig idegesen nyomtam ki.
Kómásan kikeltem az ágyból, és öltözködni kezdtem. Mivel első nap volt, így természetesen ki kellett öltözni, úgyhogy felvettem az előírt ünneplőt, és amikor észrevettem, hogy a szoknyában milyen a vádlim, én meghaltam.
- Anyaaa! - rohantam ki a szobából, mire anya ijedten pattant fel.
- Réka! Mi történt? - kérdezte ijedten.
- Vastag a vádlim! - toporzékoltam, mire anyu elvigyorodott.
- Na, neked is itt van a VV szindróma! Vastag vádli szindróma. Engem egész gimiben végig kísértett... De amúgy normál méretű a vádlid. - mosolygott.
- Mi ez a nagy kiabálás? - jött ki apa álmosan a szobájukból.
- Minden jó. - vigyorgott anyu.
- Dehogy jó! Vastag a vádlim! - hisztiztem apának is.
- Jahj, azt kezdi, amit te is? - nézett fáradtan anyára.
- Igenn! - tapsikolt (???).
- Anya fel van pörögve. - néztem rá apura döbbenten, aki fáradtan bólintott.
- Úgy tűnik. Na, felöltözök, te is még készülődj, aztán elviszlek a suliba. - lökte meg a vállam, majd bement a fürdőbe.
Én csináltam magamnak egy tejes kávét, és visszementem a szobámba (meg persze szigorúan vigyázva az ünneplőmre leültem az ágyra).
Láttam, hogy jött értesítésem, ezért megnyitottam a telómon a Messengert, és visszaírtam Zoénak, aki másfél órája írt.
Zoé üzenete: Sziaa Réka! Most ülünk a repcsire, aztán zúzunk Amcsiba! Hiányoztok, és puszilunk titeket<3 Téged főleg puszil Marci>.<
Réka üzenete: Avril! Szia:3 Nagyon jó, én meg mindjárt indulok a sz@ros iskolába. Remélem, jó lesz Amerikába:) Mi is puszilunk titeket!
Ui.: A Marcisra: Te hülye vagy!:D
Nevetve zártam be az alkalmazást, és néztem rá az órára. 7:15.
Lementem a konyhába, és mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, így leültem az asztalhoz, és néztem ki a fejemből.
Vajon megismerjük a többi osztálytársat? Neményit és Rebekát? És a suli továbbra is olyan lesz, mint amilyen anyáéknál volt? A hírhedt Máday milyen lesz? És a többi tanár?
Annyira gondolkoztam, hogy észre sem vettem, ahogy anya leült mellém.
- Min gondolkodsz, Réka? - kérdezte mosolyogva.
- Jaa, csak a sulin. - legyintettem, mire anyu bólintott, és felállt.
- Mennem kell egy kiadóba. Képzeld, lehet hogy ki lesz adva egy könyvem! - mesélte izgatottan, majd kaptam egy puszit, és el is ment, én meg egyedül maradtam.
Pár perc múlva már apa is kész volt, így újult erővel indultunk meg az iskolába. Deszkával.
- És mondd csak, R. Várod már, hogy bemenj? - kérdezte, miközben gurultunk az iskola felé.
- Aha. - bólintottam, majd begyorsítottam.
- Hé, most komolyan versenyezni akarsz? Velem? Ellenem? - röhögött fel, majd ő is gyorsított, így nagyon gyorsan a sulihoz értünk végül holtversenyben:D
Apa bekísért az aulába, és elintéztük együtt a szekrényem kódját, meg mindent.
- Pósa Richárd! - szólt egy erélyes hang, mire mindketten odafordultunk.
- Reggelt, Máday igazgatóhelyettes asszony! - vigyorgott apu, mire újból a nőre néztem.
Tehát ő lenne Máday...
- Miért nem Rentai hozta be Rékát? - sóhajtotta dramatikusan, majd rám nézett - A 22-es terem a tiétek. Pósa, megkérnélek, hagyd el az iskolát. Réka, te meg menj a termetekbe.
- Csúcs, a 22-es volt a miénk is! - mondta apa mosolyogva, majd meglátta a szúrósan őt néző Máday-t, így gyorsan el is köszönt, és ott hagyott, én meg elköszönve az ig.helyettestől felmentem a lépcsőn, megkeresni a termünket...

Hellooo! Itt a kövii<3
TikTok: @llauraesharrypotter_