Egy deszkás lány?/✔️/

-37-

4 nap. Ennyi maradt a szünetig. És hát nagyon várjuk. Mindannyian.
Az ominózus vita után tegnap nem bírtam aludni. Egyáltalán nem. Folyamatosan Marci szavain agyaltam, és azon, hogy miért lehetett féltékeny. És igen, hülye vagyok, hogy nem jöttem rá.
Csak reggel.
Zombi módjára keltem ki az ágyból. Konkrétan fél órát aludtam egész éjjel. Nagyon jó érzés volt..
Kimentem a fürdőszobába rendbe tenni magam, és közben tovább gondolkoztam.
Aztán hirtelen beugrott valami.
- Neem, az nem lehet! - ugrottam el a tükörtől.
Lehetetlen... Marci nem lehet belém szerelmes... Nem... Nem tetszhetek neki.. vagy mégis? Basszus, hát én hülye vagyok! Minden értelmet nyert! A beszólások, a hülyülések, a féltékenykedései, a veszekedése Neményivel miattam... Úristen!
- Én... Tetszek Antai-Kelemen Marcellnek? - kérdeztem magamtól.
Gyorsan rendbe szedtem magam, nem foglalkozva igazán a külsőmmel, és amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, majd egy ,,Sziasztok!" kíséretében elhagytam a házunkat, és elindultam A házhoz. Nagy betűvel. LoL.
Óvatosan becsöngettem, félve, hogy esetleg még alszanak az Antai-Kelemenék, de szerencsémre hallottam hangokat, így semmi nem történt.
- Oké.. - vettem egy nagy levegőt, amikor hallottam az ajtó nyitást.
- Neem, megyek én, megnézem, ki az! - ez Marci. Ó, basszus.
Amint kinyitotta az ajtót, elvörösödtem. Ugyanis nem igazán volt rajta semmi. Fedetlen felsőtesttel és alsó nadrágban állt előttem.
- Réka? Mit akarsz? - dőlt az ajtónak.
- Khm.. - embereltem meg magam. Ne már, ennyitől bedőlök neki? Én?? - Én csak... Beszélnünk kell.
- Hát szerintem nem. - akarta rám csukni az ajtót.
- Marci! - fogtam le a kezét, mire éreztem, hogy megremegett.
Oké, mégis igaz...
- Én.. Én csak azt szeretném kérdezni, hogy... Mi-mit érzel irántam? - tettem fel félve a kérdést.
Oké, én nagyon hülye vagyok... Miért így fogalmaztaam?
- Tessék? - lepődött meg, és látszott, hogy zavarba jött - Pósa, én... Erre nem ez a megfelelő alkalom. Most... Kérlek, menj el! - túrt idegesen a hajába.
- Most ismét mit csináltam? - suttogtam, de ,,szerencsémre" meghallottam.
- Te semmit. - nyugtatott meg - Én b@sztam el valamit. De most kérlek menj el. Gondolkodnom kell.
- Szia.. - suttogtam, majd ő is biccentett és elment.
Nos... A felsőteste örökké beleégett a fejembe, azt hiszem. Mint a Gólyatáborban...
És megbizonyosodtam arról, hogy valószínűleg tényleg szeret... Remélem, hogy igaz.
Nagyon remélem...

Hello hellooo! Ez is rövid lett, bocsiii, de ,,nyaralni" vagyunk, és most ennyire volt időm😅
Sajnálattal közlöm, hogy 7 rész, plusz az Epilógus, és vége ennek a storynak is:/ Dee ne szomorkodjatok, mert még bőven nincs vége!
Sietek a folytatással💕
TikTok: @llauraesharrypotter_