Egy deszkás lány?/✔️/

-30-

Az elmúlt két hétben annyira nem történt semmi, hogy kínszenvedés lett volna elolvasnotok az unalmas napjaim.
A kezem már javul, de néha még mindig fáj.
Már nem igazán látszik semmi (tudom, hogy az, ami jelenleg látszik, az úgy is marad örökre, de most nem annyira durva), de azért még néha eléggé fáj.
Jól megjártam... Nem is tudom mi lett volna, ha Marci nincs ott...
Apropó Marci.
Elég... Furcsa mostanában. Mintha... Máshogy viszonyulna hozzám. És jó értelemben.
Aminek örülök. Mert a szeretet, amit iránta érzek, szépen növekedik. Folyamatosan.
Most meg már ott tartunk, hogy 10 nap és szünet, addig valamikor majd megkapjuk, hogy mi lesz a Halloween témája, és 31-én jöhetünk vissza.
Nagyon jó:)
Ma reggel szakadt az eső.
Viszont mit sem törődve ezzel (mivel anyáék sem voltak már otthon, mert anyának mennie kellett a kiadóba, hogy a könyve részleteiről beszéljenek, apa meg ment zenélni) felkaptam egy kék kabátot, a kapucnit a fejemre húztam, és kiszaladtam az ajtón.
Sejtettem hogy senki nem lesz itt, és csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Tehát marha ügyesen és okosan elindultam GYALOG (inkább sprintelve) a szakadó esőben iskolába.
,,Meglepően" senki nem állt a suli előtt, így berohantam az épületbe, és mikor beértem, Máday már ki is szúrt magának.
- Pósa! Remélem jó oka van annak, hogy így jött be ebbe az iskolába!
- Elnézést igazgató helyettes asszony, de senki nem volt már otthon az indulásomkor, így kénytelen voltam eljönni egyedül. - magyaráztam ki magam, mire az ig.helyettes megadóan bólintott, és azzal el is engedett, hogy ,,Tegyem magam rendbe a mosdóban."
Hát rendben.
Írtam egy üzenetet Rebinek, hogy a tesi cuccomból ki tudja-e venni a nadrágom, mire a válasz csak egy ,,👍🏻" volt, így nyugodtan kezdtem el magamról lehámozni a vizes kabátot.
- Itt vagyo... Veled meg mi lett? - nézett rám a lány elképedve.
- Hát... - söpörtem arrébb az enyhén vizes hajam az arcomból - Egyedül voltam otthon, így egyedül is kellett jönnöm.
- Éértem.. - nevetett fel.
Végig nézve a lányon megállapítottam, hogy a ruhatára már nem olyan ku... Már nem olyan utca szélén álldogálós:D
És már smink sem volt rajta annyi. Talán a szimpla szájfény+szempillaspirál, de az sem látszott nagyon.
- Anyád mit szólt a ruhádhoz? - kérdeztem.
- Ehhez? - mutatott a farmerjára meg a hosszú ujjú pink pulcsijára - Kiakadt. De lesz@rtam. - vont vállat.
- Ja, amúgy köszi a nadrágot! - vettem el tőle, mire mosolyogva bólintott.
Átöltöztem, és beszélgetve indultunk fel a termünkbe.
Odasétáltam a helyemre, mire Marci felkapta a fejét, és mosolyogva köszöntött.
- Reggelt, Pósa! Megvagy? - kérdezte felhúzva a szemöldökét.
- Reggelt. Aham. - válaszoltam, majd leültem elé - Zoéval mi van? - forgolódtam, mert a barátnőmet sehol nem láttam.
- Beteg. De elég sokan nincsenek. Pl ugye Zoé. Márk sincs. Fred sem. Bence sem. Ákos. Roxi... Talán úgy ők azok, akik hiányoznak.
- Vettem észre. - néztem körbe az így hat fős osztályunkban.
- Ez van... - vont vállat, majd lehajtotta a fejét a padra, és elkezdett zenét hallgatni, én meg azt tettem, amit ő is.
Csendben, mindent kizárva zenét hallgattam.
,,I wanna cry, and I wanna love.
But all my tears, have been used up..."

Heyyy! Nagyba buszozok, tehát ma nem nagyon tudok írni részt, de próbálok sietni😅
TikTok: @llauraesharrypotter_