A tegnapi beszélgetés eléggé feldobott, ezért boldogan keltem fel. Így visszagondolva: eléggé jól alakítottunk.
Plusz még az is tett a hangulatomra, hogy péntek vaaan!
Reggel ahogy elkészültem, volt még egy kis időm indulás előtt, így telóztam, természetesen. Egy Messenger üzenetem volt. Az is Marcitól.
Marci üzenete: Kösz mindent. Tényleg.
Ezt írta (a mi időnk szerint) hajnali kettőkor. És én 7-kor látom. Csodás:D
Réka üzenete: Igazán nincs mit. Máskor is:3
Igen, ezt akartam írni először. Aztán ahogy végig gondoltam, rájöttem, hogy ez egy kicsikét... Khm... A jelen helyzetben kicsit furcsán venné ki magát. Így korrigáltam:
Réka üzenete: Igazán nincs mit. Tudod, ha baj van, én itt vagyok:3
És mire ezzel szenvedtem, már indulhattam is.
A szokásos társaság helyett (a Nagy ikrek) azonban csak Márkot találtam előttünk.
- Reggelt! Hanna? - kérdeztem.
- Szia. Beteg. - válaszolta.
Így hát ketten indultunk el beszélgetve a sulihoz, majd egyszer csak megláttuk Natit, aki odacsapódott hozzánk, tehát hárman mentünk.
A suliba érve felmutattuk a kártyánkat, majd bementünk a terembe. Márk konkrétan egyedül volt, főleg, hogy Hanna sincs. Aztán megörült az érkező Bencének és Frednek, így odament beszélgetni hozzájuk, amin az előbbi meg is lepődött.
A napom nem igazán volt érdekes. Talán a délután, meg az ebédszünet. Ahol egyébként megláttuk Márkot... Máday-val:))
- Máday nénii! Nagyon szeretem magát! - vigyorgott rá ,,csábosan", ami inkább volt idióta vigyor, dehát ő tudja. Aztán meg is indult az ig.helyettes felé.
- Nagy, ide ne gyere! - szólt rá Máday döbbenten - Ne legyél olyan, mint az apád, könyörgöm...
- Dee miéért? - kezdte azt az idegesítő reklámot imitálni, mire egyszerre nevettünk fel az osztállyal, és az ott lévőkkel.
- Nagy Márk, utoljára mondom, SZÁLLJ LE RÓLAM!! - üvöltött Máday, mire már a tanáriból is kijöttek a tanárok.
- Itt mi van? - jött oda hozzánk Haller, majd meglátta Márkot - Édes istenem... - dörzsölte az orrnyergét, majd megindult a fiú felé, mi meg röhögve mentünk a büfébe ebédért. Azért ez nem volt semmi!:D
Délután meg Natival mentem VOLNA haza. És itt a volnán van a hangsúly. Ugyanis kedves Rebeka fogta magát, és jött velünk... De jó...
- Lányook! - visította egy hang mögöttünk, mire Natival ijedten fordultunk hátra - Várjatok meg! - futott oda hozzánk.
- Tessék? - fordultam Nati felé kétségbeesetten.
- Ne már! - nyavajgott a lány is.
- Köszi. - vigyorgott ránk - Elmegyünk a plázába?
- Öhm... Kösz, de most kihagyjuk. - szedte össze magát Nati, majd karon ragadott, és elhúzott onnan, magunk mögött hagyva Rebekát.
- Persze, mert azt hiszitek, hogy olyan vagyok, mint anyám! Miatta öltözködök így, és lehet, hogy külsőre tényleg csak egy r*banc vagyok, de belül senki nem ismer! És ez az anyám miatt van! Megértem persze, hogy ti se szerettek... De ezt azért ne felejtsétek el, jó? - vetette oda hozzánk, majd elindult a másik irányba.
Natival összenéztünk.
- Szerintem ezt elcsesztük. - szólalt meg végül Nati.
Én csak bólintani tudtam, majd végig gondoltam a szavait, és futni kezdtem az ellentétes irányba.
- Rebi! Várj! - szóltam neki, mire visszafordult - Te... Sírsz? - kérdeztem döbbenten, ahogy megláttam a könnyes szemeit.
- Nem, nem sírok. Esett az eső, pont a szemembe, b@szki... Szerinted? - kérdezte flegmán.
- Rebeka... Bocsánat. - jött oda Nati is.
- Persze, ilyenkor már bánjátok, mi? Tudjátok, sosem voltak barátaim. Anyám miatt. Senki nem engedett magam mellé, csak a k*rvákat. Akiket meg én nem. Így nem voltak barátaim. Most lehettek volna, mert új suli, új esélyek... De nem. Ennyi. - mosolyodott el kínosan, majd ment volna tovább, ha Nati nem ragadja meg a vállát, és fordítja maga felé.
- Na ide figyelj! Nem sokszor mondok ilyet, tehát tényleg figyelj! Mi itt vagyunk neked! Oké, lehet, hogy bunkók voltunk, de na... Sajnáljuk. Nagyon. És most pedig: A barátnőnk nem fogja egyedül tölteni a délutánját. Megyünk a plázába! - ért végig a monológjába, és én is határozottan bólintottam.
- Öhm... Akkor... Köszönöm... - nézett ránk hálásan, majd elindultunk a pláza felé...Haliiii! Vélemények Rebekáról?
Hamarosan köviii<3
TikTok: @llauraesharrypotter_
YOU ARE READING
Egy deszkás lány?/✔️/
FanfictionPósa Réka élete a Szent Johanna gimiben. A történet ,,Az én rasztám" című storym folytatása. Remélem, hogy ez is tetszeni fog!💕 Jó olvasást<3 ⚠️A SZÜLŐK, TANÁROK ÉS ISKOLA A LEINER LAURA ÁLTAL MEGÍRT SZENT JOHANNA GIMIBŐL VANNAK⚠️ ,,- Marcell, te...