Egy deszkás lány?/✔️/

-29-

Nem tudom kinyitni a szemem. A kezem iszonyatosan fáj.
Hol vagyok, és mi történt?
Megpróbálom kinyitni a szemem, de az erős fény miatt nem tudom.
Egy kezet érzek az enyémen.
És hallok... Valamilyen beszédet. Egy fiútól.
- Pósa, könyörgöm, térj magadhoz... Ne hagyj itt! - kétségbe van esve.
A megszólítás alapján egyből felismertem. Marci.
Megszorítottam a kezét jelzés képpen, majd erőt véve magamon kinyitottam a szemem.
Pár pillanatig még csak hunyorogni tudtam, de aztán már láttam.
- Szia... - suttogtam oda.
- Pósa! Úristen! - ölelt át, mire fájdalmasan felszisszentem.
- Marci... A karom. - szorítottam össze fájdalmasan a szemeim.
- Jahj, bocs! - engedett el - Szólok egy dokinak. - pattant fel, majd szó szerint kirohant.
Körbenéztem. Oké. Kórházba vagyok. De mi történt?
Arra emlékszem, hogy a terembe ülök, az a két idióta kinyitotta az ablakot, és az becsapódott. Lenéztem a kezemre.
Be volt kötözve.
- Oké... - fújtam ki a levegőm - Valószínűleg megvágtam a kezem...
Az utolsó emlékem meg az, hogy Marci felkapott.
Aztán teljes kép szakadás.
- Kisasszony! - futott be egy orvos Marcival a nyomában - Hogy van?
- Köszönöm, egész jól. A kezem sajog viszont. Mi történt? - néztem rájuk.
- Hát... Arra gondolom emlékszel, hogy betört az ablak. - bólintottam - Na... És hát, hogy is mondjam... Beleállt a kezedbe egy jókora darab szilánk. A szüleid kint várnak. Anyád sír, apád meg azt mondogatja, hogy ,,Mindjárt lefejelek valakit, ha nem mondjátok meg, mi van R-rel!" - a mondandó végére felnevettem.
- Behívod őket? Légyszi. - kértem Marcit, aki mosolyogva bólintott, és kiment.
Szinte azonnal bejöttek anyáék.
- Réka! - sírt anya engem ölelve.
- Ilyet. Soha. Többet. - jött oda apa is idegesen.
- Elnézést, hogy megszakítom a pillanatot, de megvizsgálhatom a lányt? Ha minden oké, akkor haza is mehet, de ahhoz kéne a vizsgálat, szóval kérem, fáradjanak ki. - szólt közbe a doki.
- Persze persze. Bocs. - intett apu, majd anyuval együtt kimentek.
Kaptam egy érzéstelenítőt, és alaposan megnézték a karom.
- Rendben. Sikeresen kiszedtük a szilánkot. Akár el is mehet, ha gondolja. Mert úgy látom, jól van. - mosolygott rám az orvos őszintén - De azért vigyázzon magára!
- Rendben! Köszönöm! - keltem fel, és kimentem.
- Aztaroh@dt! - kerekedtek el a szemeim.
Az egész osztályom ott volt. Természetesen Neményin kívül. De ő nem is hiányzott.
- Réka! - rohantak oda a lányok.
- R, jól vagy? - jött oda Roxi.
Mikor beszéltünk mi? LoL.
- Ahham, kösz, jól. - mosolyogtam rá furán.
- Fiúk. Mire vártok? - lökte oda Márk Fredet és Ákost.
- Réka.. - kezdték egyszerre, majd egymásra néztek.
- Igen? - kérdeztem.
- Mi... Sajnáljuk. Nagyon. Nem akartunk rosszat. - szóltak bűnbánóan, mire megenyhülve öleltem át őket.
- Nem haragszok. De ne csináljatok többet hülyeséget! - szóltak rájuk mosolyogva, mire megkönnyebbülten bólogatni kezdtek...

Reggelt! Itt a kövii<3
TikTok: @llauraesharrypotter_