Egy deszkás lány?/✔️/

-14-

A töri utolsó tíz percére értem vissza. Hát... Nem lettem Barka kedvence, az is biztos!:D
Szünetben pedig rohantam ki az ajtón, mert kíváncsi voltam, mi az istent akar ebből kihozni Marci.
Amint kiértem az udvarra, leültem egy jó messzi padra a többiektől, és hívtam Marcit.
- Végre! - szólt köszönés nélkül.
- Neked is szia. - szóltam vissza mogorván.
- Jó, bocs. Szia, Pósa. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ami miatt nekem is muszáj volt:)
- Jó napot, Antai-Kelemen. Na, mondd. Mi a te nagy problémád? Hogy akarod eljátszani, hogy a barátnőd vagyok? - kérdeztem, mert halvány lila gőzöm sem volt arról, ezt hogy tervezi.
Hallottam, hogy felröhög a kijelentésem miatt, de aztán komolyan így szólt:
- Lényeg a lényeg: Apa szülei nem akarják elhinni, hogy nincs még barátnőm 15 évesen... Így hát valaki közeli ismerősnek el kell játszania, hogy az. Apáék sem tudnak ennek mit csinálni, mert ők is tudják, hogy a nagyiék idióták, de mindegy is. Én természetesen azonnal rád gondoltam, mert hát te lennél erre a legmegfelelőbb, és... - akadt meg, és én is csodálkoztam szavain. Mi az, hogy én lennék erre a legmegfelelőbb? Jó lennék neki... Barátnőnek?
Ahogy szerintem leesett neki, hogy mit mondott, zavartan magyarázni kezdett:
- Mármint nem úgy! Te vagy a legjobb barátom, így nem volt kérdéses! Félre ne érts, tényleg a legjobb barátom vagy!
- Joo, Marci, értem. - nevettem fel - És természetesen vállalom. Hogy szeretnéd?
- Kösz, Pósa! Sokat jelent, te is tudod! - hálálkodott - Amúgy a tervem a következő: Este valamikor írok neked, és te felhívsz. És ott... Beszélünk előttük. Mint... Egy pár. - az utolsó két szó halkan csúszott ki a száján, így alig értettem, de mégis megmelengette a szívem. Miért?
- Jó, nekem jó lesz így. - vontam vállat, aztán rájöttem, hogy nem látja. Wow:D
- Akkor... Biztos nem baj? Persze nem kell beszállni, megoldom valahogy.. - kezdett ismét magyarázni, mire leállítottam.
- Marci. Nem baj. Egyáltalán nem. Sőt. Örülök. - vigyorogtam, majd leesett, hogy mit mondtam, és egyszerre kezdtünk el nevetni a fiúval.
- Oké, ma nem vagyunk jó formában. - szólalt meg végül.
- Hát nem! - értettem egyet.
- Oké, én most megyek. Dolog van. Szia, Pósa. - köszönt el tőlem.
- Viszlát, Antai-Kelemen. - köszöntem el én is - Akkor majd este... - tettem hozzá suttogva, majd mivel láttam az órán, hogy mindjárt csengetnek, nem mentem oda a többiekhez, hanem felmentem a terembe...

Reggelt! Jooo, ez egy kicsit rövid lett, de gondoltam, suli előtt feldobom a napotokat😅💕 Hamarosan folytatásss😏😏
TikTok: @llauraesharrypotter_