Egy deszkás lány?/✔️/

-32-

A tegnapi napom igazából elég jól záródott. Nem történt semmi izgi, ha a szünetben történteket nem számítom bele... Kezdem azt hinni, hogy Marci is... Neem, az nem lehet! Nem is kell ezen gondolkozni... Nem lehet, hogy szeressen. Kész.
Na mindegy. Ma reggel egyedül baktattam az iskolába, és most is csepergett az eső, de már nem nagyon, így nyugodtan gyalogoltam.
Úgy fél úton pedig meghallottam valaki hangját:
- Pósa! - futott ,,valaki" mögöttem.
A megszólítás miatt-mint általában-egyből felismertem, hogy ki az, így mosolyogva fordultam hátra a fiúhoz.
- Antai-Kelemen. - biccentettem én is.
- Esik az eső. Nem zavar? - vonta fel a szemöldökét mellettem sétálva.
- Nem. - vontam vállat - És téged? Tudtommal, ahogy látom, te is gyalogolsz.
- Hát... Én autóval mentem volna. Csak aztán megláttalak téged, így kiszálltam, és utánad jöttem. - vigyorgott rám.
A fejemet ingatva mentem mellette, miközben a gondolataimba voltam merülve.
Hirtelen egy kezet éreztem az enyémen.
Marci rá kulcsolta ujjait az enyéimre, és mintha mi sem történt volna, ment tovább.
Ahogy enyhén piruló fejjel ránéztem, láttam, hogy egy kis zavar van az arcán, de a szája sarkában ott bujkált egy apró mosoly, ami engem is mosolygásra késztetett.
A suli előtt senki nem állt kint, így bementünk.
Legnagyobb meglepetésünkre Neményi ott ült bent a teremben.
Basszus, ő mindig késik, mi történt? LoL.
Rajtunk kívül ott ült még a teremben Hanna, aki gyilkosan méregetett minket (főleg a kezünket), Rebi, aki éppen telefonált, így csak intett egyet nekünk, és Nati, aki egy könyvbe volt belemerülve, és mindenkit kizárt.
Elengedtem Marci kezét, és odamentem az utóbbi lányhoz.
- Szia Nati! - köszöntem neki a könyvet kivéve a kezéből.
- Réka! Add vissza! - kapott utána.
- Nem. - vigyorogtam, de aztán megadva magam letettem az asztalára, és felültem rá.
- Mizu? - kérdezte, Marci felé biccentve.
- Minden jó. - mosolyodtam el - Képzeld, kézen fogva jöttünk suliba! - meséltem izgatottan.
- Örülök nektek. - mosolyodott el mindent tudóan.
- Miért érzem úgy, hogy tudsz valamiről, amiről én nem? - sóhajtottam.
- Mindenki tud valamit. Csak te nem. - nevetett ki, majd megérkezett Rebeka is, így vele is beszélgetni kezdtünk.
Délután (vagyis inkább utolsó óra előtti szünetben), egy fárasztó matek után zuhogni kezdett az eső, így fent maradtunk.
Nati olvasott, Rebeka meg aludni próbált (mondta, hogy az anyjával veszekedett, így nem sokat aludt), így magamra maradtam.
Vagyis nem. Mert ott volt Marci:D
- Na mi van, Pósa? Ennyire unatkozol? - nézett rám aranyosan.
- Aham. Úgyhogy beszélgess velem. - kezdtem el mosolyogni.
- De jó. - sóhajtotta tettetett unalommal a hangjában.
- Naaa! Nem beszélünk így, Antai-Kelemen. - ismételtem meg a tegnapi mondatát.
- Deja vu-m van... - nézett mélyen a szemeimbe, majd... Magához rántott. Újra.
Visítva röhögtem fel, mire mindenki felénk fordult, és még az alvó Rebeka is felriadt.
Mindenki mosolyogva nézett minket, én meg csak nevettem, miközben Marci mosolyogva tartott.
Mikor mindenki visszafordult a saját tevékenységéhez, a hirtelen beállt csendben megszólalt valaki:
- Kultúráltabban, ha lehet. Tisztában vagyunk azzal, hogy ti éppen nagyon szeretitek egymást, csak ez sok mindenkit nem érdekel. Például engem.
Döbbenten néztük a megszólalót.
- Neményi?? Mi a francot akarsz? Nem volt elég a tegnapi? - kérdezte indulatosan Marci.
- Tegnap is szóltam, hogy nem érdekel. Most is. Főleg nem érdekel egy olyan k@rva, mint akit éppen fogdosol. - nézett egyenesen rám Neményi, mire elkerekedtek a szemeim, és mindenki ránézett az említettre.
- Mit mondtál..? - engedett el Marci feszülten.
- Amit hallottál. - csapta össze a könyvet Viktor.
- Réka nem egy k@rva. Tudod egyáltalán a szó jelentését? - lépett a fiúhoz Marci.
- Tudom. Élő példa rá Pósa Réka. - az a gúnyos, utálatos nézés...
- Nem vagyok k@rva. - álltam fel én is lassan, de Marci visszanyomott a padjára.
- Maradj ki ebből. - intézte hozzám a szavait, majd visszafordult Neményihez - Mi a franc bajod van neked Rékával? Ártott ő neked valamit? Mert szerintem nem. Réka igenis remek ember, sokkal többet segített nekem eddig, mint más bármikor! Hagyd őt békén. Nagy ívbe. Ha mégegyszer ilyet hallok róla, nem csak szóval foglak szétverni... - sziszegte ökölbe szorított kezekkel.
Mindenki csendben bámulta a két fiút, és engem, miközben Neményi állta a másik fiú pillantását.
- Marci... - léptem oda az említetthez - Hagyd. Nem éri meg. Nyugi... - fogtam meg a vállát, és lehúztam magamhoz - Köszönöm, de nem éri meg.
- De senki nem mondhat ilyet rólad, Réka! - akadt ki, ami megmelengette a szívem.
- De nem érdekel. Én le tudom sz@rni. - ráztam meg a fejem.
- Rendben. - fújta ki idegesen a bent tartott levegőjét - Remélem, hogy értetted, amit mondtam. - pillantott még utoljára rá Neményire, majd elhagyta a termet, én meg utána siettem.

Reggelt! Tessék! Itt egy hosszabb rész!!😅
Akik Viktorra tippeltek, igazuk volt😇
Remélem, hogy tetszett<3
TikTok: @llauraesharrypotter_