Egy deszkás lány?/✔️/

-36-

Reggel egyedül Márkot láttam előttünk indulás előtt, aki úgy tűnt, csak rám várt.
- Többiek? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Egyedül jöttem. - vont vállat semlegesen, majd ismét rám nézett - Rég beszéltünk, hugica. - mosolyodott el.
Ja, igen. Márk is eléggé a húgaként tekint rám.
- Akkor... Megyünk? - kérdeztem a hirtelen beállt csendben.
- Aham. - bólintott, majd egymás mellett indultunk el az iskolába.
Természetesen beszélgettünk. Viszont Márk mintha kicsit más lett volna... Nem tudom az okát, de így éreztem.
És mint mindig, a barátaim mellett most is meg volt az összhang, így nem volt baj odafelé. A baj csak akkor kezdődött el, amikor az iskolába beértünk, azon belül is a termünkbe.
A terembe érve (mivel ilyen sem volt még, hogy közösen, ketten érkeztünk Márkkal) páran megbámultak minket.
Láttam magamon Ákos és Roxi elismerő, Nati és Zoé döbbent, Hanna és Neményi gúnyos (kajak összeillenek:D), Rebi elismerő, mégis döbbent, és nem utolsósorban Marci... Eléggé meglepett arcát.
A feszültség tapintható volt, ahogy beléptünk, és nem sokkal később ennek Neményi hangot is adott.
- Látod, Antai-Kelemen. Megmondtam, hogy Pósa micsoda. Előző héten veled volt. Most meg már Nagyot isteníti.
Elképedve néztem Viktort, és hirtelen mindenki csendbe maradt.
Székcsikorgatás, és Marci felállt a helyéről.
- Mit mondtál, Neményi? - lépett elé feszülten.
- Amit hallottál. - állt fel az említett is.
- Marci, nyugi... - léptem oda rögtön, de Márk vissza rántott, és Marcival egyszerre szólaltak meg.
- Te maradj ki ebből az egészből!
Így csak álltam Márk mellett továbbra is, és néztük, ahogy Viktor és Marci farkasszemet néz egymással.
- Antai-Kelemen, te is látod. Most is ott van Naggyal ahelyett, hogy veled lenne. Kivel jött ma iskolába? Ki kísérte el az iskolába? Ki ment el a házukhoz, hogy együtt jöjjenek? Nagy Márk. Tehát erről ennyit. Nem mondhatod azt, hogy nincs igazam. - vont vállat Neményi.
Mindannyian Marci reakcióját lestük, aki pár pillanatig gondolkodott, aztán rám és Márkra pillantva megszólalt.
- Nekem ehhez nincs idegrendszerem. - lépett hozzánk - Engedjetek ki.
- Marci... - nyúltam volna a kezéhez, de ő ellökte magától, és kiment a teremből.
- Basszus Réka! - ébredt fel Rebi először a sokkból.
- Utána megyek. - jelentettem ki, majd kirohantam a teremből.
A fiú ott ült a szekrénye előtt.
- Antai-Kelemen.. - léptem oda hozzá, mire azonnal felpattant.
- Ne! Te hagyj engem békén. - hátrált.
- Most éppen mi a sz@rt csináltam már veled, amiért ennyire gyerekesen viselkedsz? - csattantam fel.
- Mert igaza van Neményinek a roh@dt életbe is! Mindig mással vagy. Vonzod a fiúkat azzal a roh@dt szép arcoddal, testeddel, alakoddal! Meg azzal, hogy ilyen roh@dtul kedves és aranyos vagy! Köztük azt az idióta Neményit is, biztos! Nem lenne féltékeny más esetben! De Réka, te ezt észre sem veszed... Elcsavarod az összes fiú fejét, aztán meg játszol velük! - vágta a fejemhez.
- Tessék? - lepődtem meg, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel - Marci, mondd ki. Mondd ki, amit gondolsz rólam.
- Elmondtam. Most meg hagyj. - állt fel.
- Mégis mi az istenért vagy már megint féltékeny?! Mit ártottam én neked, b@szki? - szóltam utána már a sírás szélén állva.
- Szűrd le a mondandómból. - ment be a terembe, és rám vágta az ajtót...

Henluuuu! Itt vaan a folytatáss😏<3
Remélem tetszett!
Legyetek jók a sulibaa, sziasztokk💕
TikTok: @llauraesharrypotter_