Egy deszkás lány?/✔️/

-9-

Az egész napot azzal töltöttük, hogy beszélgettünk a lányokkal.
Viszont a délutáni beszélgetésen egy kicsit összekaptunk.
- Na akkor! - kezdte Nati - Most őszintén. Kinek ki tetszik?
Mindenkit meglepett a kérdés, és mindenki zavarba jött.. rajtam kívül.
- Mondd először te, ha már így megkérdezted. - tanácsolta Hanna.
- Nem nem. - vigyorgott - Kezdj te!
- Én... Én... - kezdte, mire kapott hat érdeklődő szempárt - Nekem... Zoé, ne akadj ki, könyörgöm... Huhh, szóval nekem tetszik Marci. - mondta ki, mire mindenki elképedt.
- Hogy mi? Az a fogyatékos bátyám? - nevetett fel Zoé.
- Igen... Olyan helyes... - merengett el.
Kicsit furcsa érzés keletkezett bennem. Még sosem volt szó a fiúkról, így villámcsapásként ért a hír, hogy Hannának tetszik Marci. Valahogy fura érzés volt tudni, hogy Marcit szereti Hanna.
- Réka, jól vagy? - kérdezte Nati, mire kizökkenve a gondolataimból néztem rá.
- Persze. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Hát jó. - hagyott annyiban a lány.
- Nah viszont akkor te jössz, Zoé. - mosolyodott el Hanna.
- Oké. Nekem senki nem tetszik. - jelentette be.
- Az nem lehet! - szólt oda Nati.
- De de. - vigyorgott, majd szépen Natira nézett - Neked, Nati?
- Hát nem egyértelmű? - kérdezte szemforgatva.
- Miii? - kaptam a szám elé a kezem - Komolyan? Fred??
- Lehetséges. - mosolyodott el, és úgy tűnik, ő nem szégyellte.
Innen gondoltam, hogy van valami.
- És ő is szeret? - látott át rajta Zoé is.
- Lehetséges. - mosolygott továbbra is.
- Aaaztaaaa, de joooo mááár! - pattant fel visítva Hanna, majd kitárva karjait Nati felé igyekezett.
- Nem nem! NEM ÖLELHETSZ MEG!! NEM SZABAD!! - hátrált a lány kiabálva, mi meg Zoéval nevetve néztük őket.
- Ahjjj már. - szomorodott el Hanna.
- Jó, oké. Gyere ide. - fintorgott Nati, majd sietősen átkarolta a másik lányt.
- Ez sem hétköznapi dolog. - súgtam oda Zoénak, aki helyeslően bólintott.
- Ja.
Hanna szépen visszaült a helyére, majd mindannyian rám néztek.
- Mi van? - kérdeztem.
- Neked ki jön be? - kérdezték egyszerre.
- Jaa, hogy az! Senki! - feleltem gyorsan.
A lányok gyanakodva néztek rám.
- Marci sem? - tette fel a költői kérdést Nati.
- Nem. - ráztam a fejem.
- Ne már! Látszik, hogy imádjátok egymást! Plusz illesz a bátyámhoz, és ő is hozzád! Egymásnak vagytok teremtve! - szólt rám Zoé.
- Na kösz! - röhögött fel kínosan Hanna - Örülök, hogy ti is szeretnétek, hogy boldog legyek.
- Hanna, én nem... - kezdte bűnbánóan a lány, mire Hanna leintette.
- Csak nyugodtan. Én most megyek. - állt fel, majd idegesen elhagyta a szobát.
- Istenem. - temette Zoé az arcát a tenyerébe.
- Nincs baj, Zoé. Majd megbékél.. - simítottam meg a karját, mire az említett szomorúan bólintott.
- Remélem.
Jól el lett cseszve a hangulat...
Ezekkel a gondolatokkal vártam az estét...

Heyyhoo! Itt a kövi<3 Eez kicsit rövid leeett:c
Amúúgy kérhetek egy véleményt eddig az egész storyról? Hogy eddig hogy tetszik... Mert úgy látom, nem annyira nyerte el a tetszéseteket, mint Az én rasztám...
TikTok: @llauraesharrypotter_