Egy deszkás lány?/✔️/

-⚠️ELMÚLT 1 ÉVES A STORY⚠️-

Sziasztok! Kissé késve, de meghoztam ennek is az ,,egy éves a story" összefoglalóját. Hihetetlenül hálás vagyok nektek azért, amiért ennyien olvastátok/olvassátok, és szeretitek ezt a könyvet. Köszönöm, hogy mostanra már 49,6K nézettséget, és 3,43K vote-ot összehoztatok, imádlak titeket!💕 Na de nem is húznám tovább a szót, lássuk az egy éves összefoglalót (12.890 szavas lett, szóval jó olvasást!)😏🤭

1. rész:

,,- Antai-Kelemenék? - kérdeztem, mert általában már ott vannak velünk.
- Nem tom. - vont vállat Hanna - De Nati sincs még itt.
- Vettem észre. - néztem körbe.
- Hey! Na, csak nem hiányoltál, R? - nézett rám elképesztő mosollyal Marci, ahogy megjöttek Zoéval.
Ha nem a legjobb barátom lenne, és nem tekintenék rá bátyámként, ott haltam volna meg. De szerencsére nem így van:D
- Nem. Egyáltalán nem hiányoztál. - válaszoltam vigyorogva.
- Na kösz! - lökött meg ,,sértődötten"."

2. rész:

,,- Lányoké az elsőbbség. - engedett minket előre Marci.
Viszont... A mennyiség, ami ki volt írva a liftre, az 3 fő volt. Létezik ilyen???
- Akkor... Melyikőtök marad velem? - nézett ránk a fiú tanácstalanul.
- Majd én. - tettem fel a kezem, mire a többiek bólintottak, és beszálltak a liftbe, így ketten maradtunk Marcival.
- Örülök, hogy osztálytársak lettünk. - lökte meg a vállam egy kis csend után.
- Én is. - mosolyodtam el - Veletek nőttem fel, tehát örülök. Tényleg. - ismertem be én is.
Marci mosolyogva bólintott, majd visszajött a lift, így beszálltunk mi is.
Néma csendben utaztunk lefelé a földszintre, hogy elmenjünk enni.
Megkerestük a többieket a hotel étkezőjében, és leültünk hozzájuk.
- Na végre már! Mi történt fent? - vigyorgott perverzen Fred.
- Hülye! Marci a legjobb barátom, bátyámként tekintek rá! - válaszoltam vörös fejjel.
Ez hülye!
- Én meg húgomként. - állt ki mellettem Marci."

3. rész:

,,- De állat! Van csúszda! Pósa, jössz? - nézett rám mosolyogva Marci.
- Hogyne. Antai-Kelemen. - viszonoztam a gesztust szórakozottan, és már indultunk is volna, amikor visítást hallottunk."

,,- Megyünk mostmár? - pillantott rám türelmetlenül Marci.
- Ühüm. - bólogattam mosolyogva, mire megragadta a karom, és odarángatott az egyik csúszdához magával..."

4. rész:

,,A kávét iszogatva éppen az Instát pörgettem, amikor megakadt a szemem egy poszton.
Marci tette ki. A képeken mi vagyunk, ahogy csúszunk és hülyülünk. De nem jelölt meg.
A fejemet ingatva kedveltem, majd kommenteltem:
Réka Pósa: Azért reméltem, hogy megjelölsz:c
Szinte azonnal jött a válasz, amin meg is lepődtem.
Marcell Antai-Kelemen: Hidd el, R. Meg akartalak jelölni. Csak aztán nem:D
Nevetve szíveztem, majd dobtam neki egy üzit:
Réka üzenete: Gyere ki:D
Marci üzenete: Ok:)
Csendben kiléptem a szobából, nehogy felébresszem a többieket, és vártam. Nem sokkal később kijött a kómás Marci is.
- Reggelt. - lépett hozzám lusta mosollyal az arcán.
- Jó reggelt. - suttogtam - Lemegyünk? Éhes vagyook!
- Aha, mehetünk. - vont vállat halkan válaszolva, majd a korai órákban elindultunk reggelizni.
Marci rántottát evett, és kakaót ivott, én meg szendvicset kértem teával.
Ketten voltunk, a többi vendég is csak szállingózott.
- Hogyhogy ilyen korai vagy? Azt hittem, sokáig alszol. - tűnődtem el a fiúra nézve, miközben belekortyoltam a teámba.
- Hát... Nem némítottam le a telóm. És jött az értesítés Instáról, hogy írtál. Erre keltem. De nem baj. - tette hozzá gyorsan.
- Bocsi. - húztam be a nyakam.
- És te? - kérdezte rám sem nézve, hanem elbújva a kakaó mögé.
- Felkeltem. Magamtól. Csak úgy. - vontam vállat.
- De hogy tudsz te így felkelniiii?? - ingatta a fejét értetlenül.
- I don't know. - válaszoltam, mire meglepetten pillantott rám.
- Hogy? És honnan? És mióta tudsz te így angolul? Nem Rentai Renáta és Pósa Richárd lánya vagy??
- Sokat vagyok veletek. - nevettem fel, mire ő is nevetve reagált."