Egy deszkás lány?/✔️/

-21-

Estig ott voltam. A hangulat Marci és Zoé beszélgetése után valamivel nyomottabb lett, de még így is el voltunk. Aztán meg 8 körül elköszöntem, és elindultam haza, amikor Marci utánam szólt, hogy haza kísér. Nagyot dobbant a szívem, de mivel eddig is tudtam takarni, így most is elrejtettem, mennyire zavarba jöttem.
Elindultunk csendben, némán, mindketten gondolkoztunk. Valószínűleg mindketten valami olyasmin, hogy mit is mondunk majd a másiknak, de ebből csak hallgatás lett. Kivéve előttünk. Ott már megszólaltunk.
- Mégegyszer köszönöm. - vakarta meg zavartan a tarkóját Marci.
- Továbbra is nincs mit. Te is tudod, hogy itt vagyok, ha kellek. - mosolyodtam el.
- Tudom.. - suttogta - Pósa...
- Igen? - néztem rá a félhomályban zakatoló szívvel.
- Te annyit segítesz nekem... Én meg... Kb semmit. Most is... Olyan van bennem, amit te nem is tudsz, és nagyon bánt, de tudom, hogy ezzel nagyjából mindent elrontanék. - túrt kínosan a hajába.
A látvány miatt hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Aztán jöttem rá, hogy szerintem Marci valami válasz félét vár, így gondolkoztam, hogy erre mit kéne mondanom.
Végül kevés gondolkozás után beugrott.
- Jó, van egy tippem, hogy mi lehet az.
Igen, ennyit bírtam kinyögni, de na.. Nem mindennapi a látvány, amit az előbb kaptam. Vagyis nálam de, viszont csak most figyeltem meg igazán!
- És..? - kérdezte félve.
- Hanna..?
- Édes istenem. - ütötte bele a fejét a falba.
- Akkor tényleg? Együtt vagytok..? - kérdeztem, a hangomban pedig valami idegesség féle bujkált.
- Nem. Nem vagyunk együtt. És én nem is szeretnék. Csak nem vagyok bunkó. - válaszolta kínosan.
- Értem.. - suttogtam.
Megkönnyebbültem. Nagyon is.
- De... Akkor miért írkáltok állandóan?? - kérdeztem hirtelen, de amint kimondtam, meg is bántam.
Kibukott belőlem, de nagyon nem kellet volna. Ennyire hülye nem lehetek!!
- Mert... - akadt meg - Én sem tudom. Valami megfogott abban a lányban, viszont mivel én azt érzem, hogy teljesen mást szeretek, próbálom neki elmondani, hogy amúgy én őt nem szeretem, csak hát az bunkóság lenne ennyi beszélgetés után... - sóhajtotta.
- De Marci... Az érzéseid vállald fel. Hidd el, ha nem mondod el Hannának, és tovább hülyíted, akkor abból baj lesz, ha később tudja meg, hogy csak játszadoztál vele. - tanácsoltam.
A fiú egy ideig hallgatott, majd elismerően nézett rám.
- Azta... Minden egyes percben lenyűgözöl, Réka. Mindig. Most is. Továbbra is köszönöm, hogy vagy nekem. Tényleg. - nézett mélyen a szemeimbe, mire én is belenéztem az övéibe.
Szótlanul néztük egymást, pontosabban elmerültünk egymás szemeiben.
Minden egyes percben egyre jobban imádom.
Mindenki ezt mondta. Hogy én szeretem Marcit. És nem barátként. Viszont... Nem hallgattam rájuk. Sose. Most meg... Rájöttem. Az kellett, hogy újra lássam sok idő után, és... Beleszerettem. Mostmár ténylegesen.
Egyszer azt vettem észre, hogy Marci tekintete a szemeimről az ajkaimra vándorolt...

Oké oké oké... Tuudom, hogy gonosz vagyok😏😩 De muszáj volt itt abbahagyniii, mert... Húzom az agyatok😂💕 Jool van, szeretlek titeket<3
Holnap lesz rész valószínűleg, dee lehet, hogy még este kirakom✨
TikTok: @llauraesharrypotter_