Egy deszkás lány?/✔️/

-31-

Az eső a nap többi részében sem állt el.
Folyamatosan esett, és ez a hangulatra is rátett.
Az egyik szünetben a büfébe igyekeztem lefelé, amikor valaki utánam szólt:
- Réka!
Döbbenten ismertem fel a hangot.
- Hanna? Mit akarsz? - fordultam hátra.
- Menjünk le együtt. - ért be engem, és az oldalamon vele elindultunk le a büfébe.
Jó, most komolyan.
Mi. A. Sz@r. Van? Hetekig nem beszélünk semmit, most meg idejön azzal, hogy menjünk együtt büfébe... Nem értem ezt a lányt.
Csendben mentünk a büfébe, és miután én kértem egy barack levet kakaós csigával, ő meg egy melegszendvicset, azután elindultunk vissza.
- Na jó. - szólaltam meg, megunva azt, hogy nincs semmi. Szó szerint - Miért jöttél utánam?
- Réka, én... - kezdte el.
- Milyen te? Hanna, fogd már fel! Már rég nem érdekelsz! Azzal, hogy féltékenykedtél teljesen jogtalanul, és az édes kis szerelmed miatt teljesen befordultál, azzal csak azt érted el, hogy nem vagyok rád kíváncsi! Egyáltalán nem. Úgyhogy most mondd gyorsan, hogy mit akarsz, aztán hagyjuk békén egymást továbbra is. - biccentettem neki.
Hanna arcán láttam, hogy megbántottam, de őszintén nem tudott ez érdekelni... Ő is sokszor okozott már nekem fájdalmat... Nem is egyszer..
- Oké... - vett egy nagy levegőt - Ha te sem, én sem vagyok kíváncsi rád. Ki akartam békülni veled, de hagyjuk. - ment neki a vállamnak, majd ott hagyott.
- Persze.. - morogtam, majd felmentem a terembe Hanna után.
Mindenki fent volt, amin meg sem lepődtem.
Levágtam magam Marci elé, aki kivette a füléből a fülest, és szemöldök felhúzva nézett rám.
- Ennyi idő volt ezeket megvenni? - bökött a kezemben pihenő italra és ételre.
- Hosszú volt a sor.. - köhintettem.
Nem kell a Hannás ügyről tudnia... Az csak felhúzná. Azt meg nem akarom.
- Ahham... Miért érzem úgy, hogy hazudsz? - kérdezte sóhajtva, oldalra billentett fejjel.
- Pedig nem. - ráztam meg a fejem, majd beleharaptam a kakaós csigámba.
- Pósa. Mi volt? - kérdezte ismét.
- Semmi! Na. Most féltékeny vagy, vagy mi a sz@r? - röhögtem fel, majd leesett hogy mit mondtam, és persze zavarba jöttem.
- Miért lennék féltékeny, Pósa? Szeretnéd, hogy az legyek? - nézett mélyen a szemeimbe apró mosollyal a szája szélén.
- Nem! Hagyjál! Hülye vagy! - csaptam meg a vállát.
- Oké oké. - tette fel a kezeit nevetve, majd lefogta mindkét kezem, így nem tudtam megütni.
- Any@d! - szóltam oda neki vigyorogva.
- Nana. Pósa, nem beszélünk így. - rántott magához, így kishíján rá estem a padra.
Nem sok választott el minket egymástól.
Hallottam, ahogy felgyorsul a légzése, de az enyém is felgyorsult..
- Na mi van, Pósa? - vigyorgott.
- Mi lenne, Antai-Kelemen? - kérdeztem vissza szintén vigyorogva, és suttogva.
Lehet, hogy történik valami... Elképzelhető... Ha nem szól közbe valaki.
- Azért ne előttem nyalakodjatok már. Senki nem kíváncsi arra, hogy ti mit műveltek egymással kettesben....

Széép jó reggelt!
Vajon ki miatt nem sikerültek szépen a dolgok itt a végén?😏💕
Iigen, tudom, kicsit régen volt rész, de a kedves Wattpad két részt is kitörölt... És hát jah🥲
Ettől eltekintve próbálok sietni a részekkel, és remélem, hogy ez is tetszett<3
TikTok: @llauraesharrypotter_