Egy deszkás lány?/✔️/

-40-

Utolsó nap a szünet előtt!!! Alapból pénteki hangulatban telt a mai napunk, de az, hogy ez a szünet előtti utolsó nap az iskolában, ez rendesen megőrjített minket.
Reggel mindenki (természetesen Neményin kivételével, és most Hanna is lent volt) a suli előtt várt minket, és közösen, storyzgatva, csürheként vonultunk be az iskolába.
És hát milyen lenne a napunk, ha Máday nem szólna ránk?:D
- Nagy Márk! Azonnal tedd le azt a szendvicset, fiam! Ló vagy, hogy állva eszel?? Másik Nagy! Kevesebb világosság, ha kérhetem. Kiég a retinám! Antai-Kelemen Zoé, remélem nyomós okod van arra, hogy a gördeszka ott van a kezedben! Ez Marcellre és Rékára is vonatkozik! Felmayer, ne molesztáld már a többi osztály tanulóit, könyörgöm! Matsuda, tedd már le a telefont! Egész nap abba bújkálva jársz! Bernáth és Haraszti, ne verjétek már egymást! Hagyjátok abba! Varró, örülök, hogy már kevésbé öltözködés ,,mindent megmutatok a nagyvilágnak" stílusban. Zsidák, mi ez az unott fej? Boldogok vagyunk az iskolában, ugye??
Na igen. Ezt aztán ,,megkaptuk". Figyelmen kívül hagyva az ig.helyettest röhögve csörtettünk fel a terembe, de hallottuk, hogy Márk még hátra szólt egy ,,megnyerő" kacsintás kíséretében:
- Máday néni, nagyon csinosnak tetszik lenni ma!
- Nagy Márk, hagyd már rá! Az agyamra mész! Olyan vagy, mint az apád! - forgatta a szemét válaszul, majd hirtelen megakadt a szeme egy lányon, akin szoknya volt, így ordibálva ment ellenőrizni, hogy megfelelő-e a szoknya hossza.
Továbbra is nevetve tettük meg az út további részét a termünk felé, és ahogy beértünk, abbahagytuk a nevetést, és elmentünk a helyünkre.
És jön az a rész, amire sokan vártak: Marci és én.
Konkrétan ez most olyan távoli, hogy úgy kerüljük egymást, hogy rám sem néz. Jó, mi?
És igen. Az egész napunk abból állt, hogy mindenki szidott minket.
Mindenkiben benne volt ez a hangulat, de ők tudták fékezni. Hát... Mi nem. Egyáltalán nem. Minden tanár folyamatosan ránk szólt, a többi osztály tanulóit is felidegesítettük, szóval nagyon jó volt:D
Az osztályfőnöki óra is ilyen volt, de aztán lecsillapodtak a kedélyek, ahogy Haller bejelentette, hogy játszunk valamit.
- Szóval. Ha kicsit lenyugszotok, akkor játszhatnánk valamit. Teszek fel kérdéseket a szüleitek életéről, és nem csak a sajátotokról, hanem mindenkinek mondok mindenkitől. - vázolta fel, mi meg izgatottan kezdtük el kitépni a lapokat a füzeteinkből.
- Tanár úr! - tette fel a kezét kicsi gondolkodás után Márk - És mi van, ha ez engem sosem érdekelt, ezért semmit nem tudok?
- Így jártál. - tárta szét a kezét az ofő.
- Kezdhetjük? - nézett körbe Haller látva, hogy már mindenkinél van lap.
- Igen! - ordítottuk egyszerre, aztán rájöttünk, hogy nem szabad hangosnak lenni, így azonnal befogtuk.
- Gyerekeeek! - rázta a fejét rosszallóan Haller - Csend. Na de. Első kérdésem: Kik voltak eredetileg a szüleitek osztályába?
Oké, ez könnyű. Anya, apa, Kinga, Virág, Cortez, Dave, Zsolti, Robi, Andris, Neményi (Arnold), Gábor, Jacques.
Szépen leírtam, mint első válasz, és vártam a következőt.
És így, szépen sorba jöttek a kérdések, voltak személyesek is, de mivel a szüleinknél mindent tudott mindenki, így mi is tudtuk őket (a többség), így nem volt baj. Aztán végül osztályfőnöki végén azzal a tipikus ,,Végre már!!" arccal léptünk ki az iskola kapuján elkezdve az őszi szünetet...

Hey heyy! Jó reggelt mindenkinek, itt a köviii💕
TikTok: @llauraesharrypotter_