Egy deszkás lány?/✔️/

-26-

A suli igazából nem nagyon volt érdekes. Marci rám se nézett, és én sem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Viszont a keze be volt dagadva. Innen gondolom, hogy Zoé tényleg megverte... Imádom a barátnőm:DDD
Ebédszünetben éppen Zoéval, Rebivel és Natival voltam, és nagyba vihogtunk Nati poénján, amikor megjelent mellettünk Marci.
Egyszerre csendesedtünk el, és néztünk rá a fiúra.
- Mit akarsz? - kérdeztem, amikor már vagy másfél perce némán állt.
- Beszélni. - nyögte ki végül.
- És mégis kivel? - kérdezte Nati is.
- Pósával. - biccentett rám nézve.
- Anyád akar veled beszélgetni... Kösz, de szerintem én most kihagyom. - vigyorogtam rá erőltetetten.
- Na-na. Mi ez a hangsúly, Pósa? - mosolyodott el ,,gúnyosan", de a szeménél összefutottak a nevető ráncok.
- Egy szép, kiegyensúlyozott, magyar hangsúly. - válaszoltam neki angyalian ránézve, mire felnevetett.
- Azért a humor megmaradt. Na de. Légyszi, Réka. Fontos.. - suttogta aranyosan.
Ahjjj... Miért ilyen aranyos? A végén még bedőlök neki...
- Azért, hogy megint Hannáról beszélj? Köszönöm, nem. - ráztam meg a fejem.
- Menj már el! Réka sem kíváncsi rád! Megint megverjelek? - szólt közbe a szemöldök felhúzva Zoé.
- Kösz, de elég volt a reggeli is. Bár nem tudom, hogy miért kaptam, de ne... Azért örülnék neki Réka, ha meghallgatnál. - nézett utoljára rám, majd elment.
Hm... Elgondolkoztam rajta, hogy meghallgassam-e.
Mi van, ha megmagyarázna mindent..?
- Szerintetek mit akart? - kérdeztem a lányokat.
- Téged. Ez egyértelmű. Jahmi? - nézett rám ártatlanul Rebi, mire a többiek felnevettek, én meg csak mérgesen megráztam a fejem.
- Hagyjál már! - morogtam, majd az árkádok felé néztem.
Ott állt Fred, Márk, Bence (?), Marci meg még csomó felsőbb éves.
Sóhajtva álltam fel.
- Mindjárt jövök. - intettem a lányoknak.
Elindultam a fiúk felé.
- Ezt megfogom bánni. - gondoltam magamban.
Odaérve biccentettem köszönés képpen, majd Marcihoz fordultam.
- Gyorsan mondjad, hogy mit szerettél volna.
A fiú elmosolyodott, majd a karomat megragadva arrébb húzott.
- Akkor mondd. - néztem rá.
- Öhm... Én csak... - kezdte zavartan - Bocsánatot szeretnék kérni.
- Hallgatlak. - néztem bele a szemeibe.
- Oké. Szóval. Először is sajnálom, hogy nem szóltam arról hamarabb, hogy beszélni szoktam Hannával, és hogy kedvelem. De mint mondtam: Van egy lány, akit sokkal jobban szeretek. Másodszor: Sajnálom, hogy úgy otthagytalak hétvégén... Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Már meg is bántam, amikor eljöttem, de láttam, hogy bementél, így nem mentem vissza. Harmadszor: A stílusom is sajnálom. Nagyon. De... Neked is bajod volt velem, így én meg vissza adtam. K@rvára rossz volt, hogy bunkóztam veled. És igen, már ezt is bánom. Mindent bánok, ami az elmúlt napokban kiderült rólam. - túrt bele a hajába.
Elgondolkoztam a hallottakon, majd halványan mosolyogva válaszoltam:
- Oké. De tudod, hogy mivel engesztelhetnél még ki? - léptem hozzá közelebb óvatos vigyorral.
- N-nem... - akadt el a lélegzete.
Igen, a közelsége nekem is ezt okozta... Várj... Ha neki elállt a lélegzete miattam, akkor..?
Képzeletben megráztam a fejem.
Nem lehet!
- Egy mekivel. Vigyél el mekibe, és elfogadom a bocsánatkérésed végleg. - mosolyodtam el ártatlanul.
- Oké. Ezt még teljesíteni is tudom. - röhögött fel, majd szorosan magához húzott - Köszönöm... - suttogta.
Csendben bólintottam, és kiélveztem az ölelése minden percét.
Kibékültünk...
Imádom ezt a srácot...

Széép délutánt néktek! Xdd
Tehát. Itt a folytatásss💕
A következő részek izgalmasak lesznek, az biztos 😏 (Btw most írom a 29.-et)
TikTok: @llauraesharrypotter_