Egy deszkás lány?/✔️/

-23-

Másnap, azaz hétfőn reggel 6-kor megszólalt az ébresztőm.
- Hogy roh@dna ketté az ébresztő is... - morogtam, majd kinyomtam, és fájó fejjel kikeltem az ágyból.
A fürdőszobába érve aztán még én is elszörnyedtem saját magamon.
A szemeim alatt hatalmas, sötét karikák éktelenkedtek a késői alvástól, meg az álomba sírástól. A fejem erősen lüktetett a sok sírástól, és lelkileg sem voltam jól.
Hát akkor szépüljünk meg..
Anyu korrektorával megoldottam, hogy ne legyenek olyan karikásak a szemeim, aztán mivel még rajtam kívül mindenki aludt, így néma csendben kimentem a konyhába, levettem a polcról a fájdalomcsillapítót, és bevettem egyet, majd visszementem a szobámba készülődni.
Mivel már kicsikét érezhető az ősz, így egy tapadós fekete farmert vettem fel egy lenge szürke pulcsival. Csak hogy illjen a hangulatomhoz:D
A hajamat most kiengedve hagytam, majd kimentem a konyhába elköszönni.
Viszont legnagyobb meglepetésemre sehol nem volt senki, így csendben vettem fel a fekete Converse-m, és kiléptem az ajtón.
A Nagy ikreket, és az Antai-Kelemen ikreket láttam meg előttünk. Marcira nézve görcsbe rándult a gyomrom, de igyekeztem nem foglalkozni vele.
- Jó reggelt. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Sziaa! - szökkentek oda a lányok hozzám.
- Reggelt, Réka. - mosolygott rám Márk is.
Marci meg csak biccentett:
- Pósa.
- Antai-Kelemen. - viszonoztam én is biccentve.
A feszültség tapintható volt köztünk, és senki nem tudta rajtunk kívül, hogy most miért nem hülyülünk egymással, ahogy szoktunk.
Majd hirtelen azt vettem észre, hogy Hanna hátra ment Marcihoz, és megfogta a kezét.
Keserű érzés töltött el, és szomorúan néztem a fiúra.
- Nem jártok, mi? - tátogtam némán.
Marci megértette, és hevesen megrázta a fejét.
De az már nem érdekelt.
Anyádat hitegessed, Antai-Kelemen Marcell...
A sulihoz érve én előre mentem, felmutattam a belépő kártyát, és bementem a mosdóba, és Hanna, Zoé, meg az eseményeket éppen észrevevő Nati és Rebeka utánam siettek.
Lecsúsztam a fal mellett, a térdeimet felhúztam, és gondolkoztam.
- Kib@szottul nem így terveztem a suli kezdésem... - motyogtam alig hallhatóan.
- Réka! - értek be egyszerre.
- Szia Zoé. - ölelte át Nati rég látott barátnőjét.
- Hali. - viszonozta, majd Rebire nézett - Öhm.... Szia. Antai-Kelemen Zoé vagyok.
- Varró Rebeka. - mutatkozott be Rebi.
- Mi a baj, Réka? - guggolt le hozzám Hanna.
Idegesen néztem fel rá.
- Nekem? Ugyan, az égvilágon semmi! Éld csak tovább nyugodtan a boldog életed. És hagyjuk ezt, mert úgysem mondom most el. Főleg nem neked. - szóltam oda, majd felálltam, és kimentem a mosdóból.
Oké, lehet bunkó voltam. De legalább visszakapta azt, amit velem művelt a Gólyatáborba..
Hanna nem értette, hogy mi van, és ezért-vagy igazából fogalmam sincs miért-utánam sem jött, de a többiek igen.
- Réka... Mi történt? - kérdezték egyszerre.
- Nem suliba fogom elmondani. Üljünk be kávézni délután valahova. Hanna nélkül. És ott mindent elmondok. - daráltam le nekik, majd szaladtunk a laborba, mert kémiával kezdtünk...

Heyy! Itt a kövi<3
TikTok: @llauraesharrypotter_