Egy deszkás lány?/✔️/

-16-

Este a hívás előtt megvacsiztam gyorsan, és izgatottan vártam az egészet. Kíváncsi voltam.
Este 8-kor kaptam egy üzenetet tőle.
Marci üzenete: Pósa! Van egy kis baj..
Réka üzenete: Antai-Kelemen! Mondd.
Marci üzenete: Az itteni idő szerint csak 18-kor tudnánk beszélni. Ami nálatok...
Réka üzenete: Este 11?? - számoltam ki elképedve. Anyáék nem fognak örülni...
Marci üzenete: Igen... I'm so sorry, de máshogy nem tudjuk megoldani... Persze mondhatod, hogy akkor nem vállalod, nekem jó az is.
Réka üzenete: De vállalom! Megígértem, hogy segítek, és te is mindig itt vagy nekem, szóval természetesen segítek!
Marci üzenete: Ahjj, köszönöm... Jó barát vagy, Pósa:)
Réka üzenete: Te is, Antai-Kelemen:D
Marci üzenete: :DDD Akkor 11-kor beszélünk.
Réka üzenete: Igen...
Marci üzenete: Bye
Réka üzenete: Viszlát:)
Hitetlenkedve léptem ki a Messengerből. Komolyan fent maradok kb éjfélig a legjobb barátom miatt? Ez kész!
És hogy mivel ütöttem el az időt? Zoéval írogattam:D
Zoé üzenete: Csá Réka!
Réka üzenete: Szasz:) Vaan egy meglepimmm:3
Zoé üzenete: Uuuu, miiii?
Réka üzenete: Valami ^_^
Zoé üzenete: De naaaaaa O_o
Réka üzenete: Heheheheee:3
Zoé üzenete: Jól van már, teee. De velem kapcsolatos?
Réka üzenete: Hát, ha ott vagy, akkor igen...
Zoé üzenete: ?
Nevetve néztem azt, ahogy értetlenkedik. Imádom szívatni:D
Olyan ,,jól" elbeszélgettünk, hogy észre se vettem, de már 10 óra volt.
A maradék egy órában viszont Zoé ment, mert az ottani barátnőjével találkozott, így magamra maradtam.
Anyáék nem értették, hogy miért vagyok fent, de nem is magyarázkodtam.
Anya azt mondta, hogy valószínűleg nagyon kamaszodok, és nem érdekel semmi. Hát ez nem igaz, de mivel nem volt kedvem vitatkozni, így ráhagytam.
Zenét hallgattam, és feküdtem az ágyamon, mert egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni.
Majd 11 előtt tíz perccel írt Marci.
Marci üzenete: Felkészültél a halálra, Pósa?
Réka üzenete: Jahj... Előre félek. De amúgy igen, fel.
Marci üzenete: Az baj. Mert erre nem lehet felkészülni. Figyelj. Nem elkeseríteni akarlak. De vagy kedvelnek (ha igen, én meghalok a röhögésben, mert az vicces lesz XD), vagy gyűlölnek. A kettő két külön dolog náluk, mégis elég hasonló. Könnyen tudnak befolyásolni, tehát tényleg vigyázz a nagyiékkal.
Réka üzenete: Kösz a tájékoztatást, Antai-Kelemen! Beijedtem. LoL. Visszavonhatom?
Marci üzenete: Már nem. Itt ülnek mellettem, és várják, hogy kapcsoljam a gépet. Sajnálom. Én szóltam.
Örülj amúgy, hogy tudnak magyarul is:D
Réka üzenete: Hát jó... Viszont akkor... Skype lesz?
Marci üzenete: Ja. Na, kapcsolom a gépem. Pontban 23:00-kor hívlak. Szia, Pósa!
Réka üzenete: Szia..
Ideges voltam. Nagyon. Nem akartam a nagyszüleivel beszélni. De muszáj volt. Mert számított rám.
Pontban 23-kor megcsörrent a Skype a bekapcsolt gépemen, mire összerezzentem. Akkor kezdődjön a halál...
Leültem az asztalom elé, és izgatottan, ideges mosollyal a kamerába néztem.
- Jó estét, Pósa. - hallottam meg Marci hangját.
- Szia, Antai-Kelemen. Hiányzol. - suttogtam neki, mert én a késői órákban nem szerettem volna hangos lenni, és hitelessé akartam tenni az egészet.
- Hogy hívják a barátnőd, Marcell? - hallottam valószínűleg az említett nagyanyját.
- Pósa Réka. A lehető legjobb barátnő. Nála önzetlenebb, és kedvesebb lány a világon nincs. Imádom. Nagyon szeretem. Nem lehet nem szeretni. - mosolygott rám, miközben beszélt a mamájához.
- Köszönöm... - szóltam hálásan - Én is nagyon szeretlek.
Eléggé hiteles ez az egész, mit ne mondjak... Mintha... Tényleg így lenne. Pedig csak barátok vagyuunk. LoL.
- Üdvözöllek, Réka. - néztek bele a kamerába Marci nagyszülei.
- Én is örülök a találkozásnak. - mosolyogtam rájuk idegesen.
Elbeszélgettünk, Marci nagyszüleit és szüleit is kizárva, poénkodtunk egymással, mint mindig, csak most... Most egy párként mutattuk be az egészet. Ha azt mondom, hogy nem élveztem, akkor hazudok!:D
- Pósa! - rázott vissza hirtelen a valóságba Marci - Kérdezhetek valamit?
- Persze. - néztem bele a szemébe.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. És... Annyi lenne a kérdésem, hogy... Nincs kedved valamikor eljönni ide velem? Mondjuk... Nyáron. Akkor neked sem kell tanulni.
- Uuu, de! - örültem meg, még akkor is, hogy tudtam: semmi nem igaz az elhangzottakból.
- Na, az jó. - mosolygott rám.
- Réka! - szólt nekem Marci nagyapja.
- Öhm... Tessék? - kérdeztem.
- Mi szeretnél lenni majd?
- Én... Még nem tudom. - kerekedtek ki szemeim.
- Papaa, még csak kilencedikesek vagyunk! - szólt rá Marci, védve engem - Tehát még nem tudjuk. De van időnk még eldönteni. Sok-sok év közösen... - mosolygott rám, amitől elöntött a forróság.
Mi. Van. Velem?
- Így van. - bólintottam - Viszont elnézést, de én most megyek, mert az itteni idő szerint mindjárt háromnegyed 12 van, és holnap én iskolába megyek. - nevettem zavartan.
- Kit érdekel az? - nézett rám ridegen a nagyija. Ajajj..
- Így van. Nekem nem szimpatikus. - fordult nagyapja a feleségéhez, de pont hallottam.
- Héhéhé! Legalább ne előtte tárgyaljátok már ki az élet nagy problémáit! Réka igenis remek ember, sokkal többet segített nekem eddig, mint ti! És örülök neki, hogy ő is szeret engem! Konkrétan miatta élek! - szólt oda indulatosan Marci, mire megnémultam. Ahogy mindenki más is.
Némán néztem én, a fiú szülei is, a nagyszülei is. Végül a nagyszülők egy ,,huh!" hang kíséretével ,,emelt fővel" távoztak, később utánuk mentek a szülők is, így ketten maradtunk Marcival.
- Köszönöm... Az egészet. Mindent. És tényleg szeretlek, Antai-Kelemen. Bátyuskám. - vigyorogtam rá az említettre hálásan.
Marci szórakozottan ingatni kezdte a fejét:
- Soha életemben nem mondtam még ennyi nyálas dolgot. De amúgy én köszönöm. És most menj aludni, vagy szét rúgom a s*egged! - szólt rám röhögve, mire hangosan felnevettem, majd eszembe jutott, hogy a többiek alszanak, így a szám elé kaptam a kezem.
- Hülye! - röhögtem megállás nélkül, majd elköszöntem, és kiléptem.
Azt hiszem, hogy ez jó volt... Mármint roh@dt jól estek, amiket mondott...

Henluu! Itt a köviii💕 Ajajjj, mi lesz még itt?😏
Jaa, és jelentem: Kész vagyok a 21. résszel is!😁
TikTok: @llauraesharrypotter_