Egy deszkás lány?/✔️/

-EPILÓGUS-

Azta... Sziasztok!
Waow... Ez így most lesokkolt.
Utoljára kilencedikben írtam a naplómba... Akkor is az volt az utolsó ,,bejegyzés", amikor összejöttem Marcival.
Apropó Marci.
Most értünk haza a ballagásról, és pakolás közben találtam rá a régi naplómra, ugyanis költözünk Marcival! Ugyanúgy Budapesten leszünk, viszont az új sulihoz közelebb kell költözni.
És akkor most mesélek pár dolgot az elmúlt éveinkről.
Arról, hogy akkor, ott, október 31-én összejöttünk, senki nem tudott. Több hónapig. Tizedikben derült ki, amikor év elején Antai-Kelemenék hazaértek Amerikából, és nem igazán érdekelt már minket semmi, egymás nyakába ugrottunk Marcival, és megcsókoltuk egymást. Így buktunk le. De az osztály egész jól kezelte (kivéve még akkor Hanna, de mindegy..), sőt, szerintem ők már hamarabb tudták, hogy együtt leszünk, mint mi magunk. Ahogy a szüleink is.
Úgyhogy azóta együtt vagyunk. Voltak kisebb vitáink, és egyszer majdnem szakítottunk is, de aztán nem. És én ennek szívből örülök. És Marci is. Minden nap megkapom tőle, hogy szeret (<33), mégha nem is szó szerint, de mindig elmondta. Imádom:))
Hannának a kapcsolata végül javult tizedikben, amikor ,,észhez tért", és azóta már vissza is szokott hozzánk. A ténnyel, hogy Marcival vagyok, még mindig békült meg teljesen. De már félre tudja tenni, sőt, lassan van egy alakulóban lévő kapcsolata Bencével (!!).
A többiekkel ugyanolyan jó a kapcsolatunk, és megbeszéltük, hogy mindenképpen tartjuk még a kapcsolatot az osztállyal, és persze Hallerrel. És ez így is lesz. Az évek során sokkal jobban összekovácsolódtunk, és talán már Neményi sem volt olyan arrogáns se... (értitek, na), mint kilencedikben.
A tizenegyedik osztály is tök jó volt, arról meg nem sokat tudok mesélni.
És akkor most, vagyis tizenkettedik. Huhh, hát hol kezdjem. Szalagavató próbák, Once Upon a December, ballagás, végzős bál, tavaszi buli, Halloween, Valentin nap (oké, ezek voltak eddig is, de mostmár ezek voltak az utolsók..)... És még millió ilyen dolog. Jó erre az egészre visszaemlékezni.
Viszont most mindenki szétszéled, új életet kezdünk, költözünk, külön iskola... Nehéz lesz megválni ettől a közösségtől.
Ahogy ezeket így most írtam, az arcomon végig folytak a könnyek.
- Imádtam... - temettem az arcomat a tenyerembe.
- Pósa, hogy áll... Mi a baj? - sietett oda egyből hozzám Marci.
- Semmi.. - töröltem le a könnyeim mosolyogva, majd szorosan megöleltem.
- A semmiért sírsz? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Neked nem fog hiányozni? - kérdeztem felnézve rá.
- Micsoda? - simogatta a hajam.
- Ez az egész. Az osztály, Haller, a megszokott környezet, a Szent Johanna.. - soroltam.
- De. Nagyon is fog. Te is tudod. De attól még muszáj elkezdeni az új életünket. Nekünk a Szent Johannás életünk itt véget ért. De az új élet is jó lesz, hidd el. Főleg, hogy együtt csináljuk végig. - hajolt hozzám közelebb.
- Így van, Antai-Kelemen. Jól beszélsz. - vigyorogtam szintén közelebb hajolva.
- Tudok róla, Antai-Kelemenné. - szüntette meg a távolságot ajkaink között, én meg visszafojtott nevetéssel viszonoztam a csókját, és úgy éreztem: Minden jó. A legnagyobb rendben van minden.

♡︎VÉGLEG VÉGE♡︎

Na hát sziasztok! Ezzel a kis Epilógussal szeretném lezárni ezt az egészet. Az Egy deszkás lány? itt véget ért. Hamarosan valószínűleg belekezdek az új storymba, de előtte ettől búcsúzok el végleg. Továbbra is köszönök mindent, és remélem, hogy tetszett ez az egész💕
Így a végére kaphatnék az olvasóktól egy szép, összetett, hosszú véleményt az egészről?🥺😅😂
Sietek az új storyval, és remélem, hogy tényleg jó volt ez is!<3
TikTok: @llauraesharrypotter_