Egy deszkás lány?/✔️/

-24-

♡︎Zoé szemszöge♡︎

Az órákon agyaltam. Azon gondolkoztam, hogy mi lehet a baja Rékának. A legjobb barátom, muszáj segítenem neki...
Feltettem magamban a kérdést, hogy mi van akkor, hogyha az idióta ikremmel van valami. Egész nap olyan... Hidegen viszonyultak egymáshoz. Mintha mindig is utálták volna egymást. És ez nem csak nekem tűnt fel. Mindenkinek.
Hanna meg borzasztóan felidegesít. Nagyon nyomul a tesómra. És kezdem nem szeretni. Pedig ő is a barátom...
Láthatólag Hanna Marcit is idegesíti, de nem ellenkezik, ugyanis nem akarja összetörni a szívét.
Várjunk... Mi van, ha Rékának ez a baja?
Csak beleszeretett a tesómba..? Ki tudja...
Órák után próbáltunk Hanna nélkül elmenni a legközelebbi kávézóba, ami sikerült is, mert majdnem egész nap a telefonján lógott, ránk sem nézve.
Az én drága ikrem is ezt csinálta, tehát beszélgettek.
Ennyit arról, hogy a ,,legjobb barátok" mindig kitartanak egymás mellett...
- Akkor megyünk? - kérdezte ez a... Kicsit izé csaj. Asszem Rebeka.
- Aha. - bólintottam.
Nem szólaltunk meg. Egyikünk se. Nyomott volt a hangulat Réka miatt.
De mi azért jöttünk, hogy segítsünk neki. Így kibírtuk a csendet.
A kávézóhoz érve rendeltünk, majd leültünk egy asztalhoz.
Rékára néztünk mindannyian, és hat érdeklődő szempár nézett rá.
- Nem mondjátok senkinek el? - nézett egyesével ránk.
Határozottan bólintottunk, mire ő is hálásan bólintott.
- Köszönöm... - suttogta - Na de. - köszörülte meg a torkát - Kezdjük az elején. Amikor Marci és Zoé kint voltak Amerikába, akkor megtudtam, hogy Hanna és Marci beszélnek. Minden nap. Egyszer jött egy segítségkérő hívás Marcitól, hogy legyek az álbarátnője. Természetesen elvállaltam, mert hallottam a hangján, hogy nagyon kétségbe van esve, így persze, hogy segítettem. A hívás napján mindent mondott. Tényleg mindent. Néha már kísértetiesen jól játszottuk el azt a családja előtt, hogy együtt vagyunk. De nem is annyira ez a lényeg. A hívás után nem keresett. Egyik nap se. Aztán meg már jöttek haza. Elmentem a nagyszülőkhöz, hogy meglepjem őket, ami sikerült is. Azt mondta Marci, hogy a hívás után mindig gondolt rám, és hiányoztam neki. És itt döbbentem rá arra, hogy beleszerettem a legjobb barátomba. - mesélte.
Mind a hárman tágra nyílt szemekkel néztünk rá.
- Mostmár akkor... Tényleg szereted?? - kérdeztem sokkosan. Ha ezt Marci megtudja...
- Igen. Eddig is szerettem. Csak sosem ismertem be magamnak. - mosolyodott el kínosan.
- Vaaaa, de jó! - képedt el Rebeka, és Nati is elismerően biccentett.
- Örülök, hogy rájöttél. Rajtad kívül mindenki tudta. - forgatta a szemeit az utóbbi.
- Azt hiszem, itt még nincs vége... - kezdtem óvatosan - Mi történt aztán, Réka?
- Hallottalak titeket beszélni. - nézett rám. B@szki.... - Hallottam, hogy Marcinak választania kell. Igen, tudom, hogy az egyik valószínűleg én vagyok. A másik meg gondolom Hanna... De nem ez fájt a legjobban. Amikor Marci haza kísért, beszéltünk... Azt mondta, hogy nincsenek együtt Hannával, csak nem akar bunkó lenni... Majdnem megcsókolt... De aztán elment. Azzal az indokkal, hogy ez neki sok. Ma reggel meg kézen fogva jöttek iskolába Hannával. - fejezte be, és a végére ismét könnyes lett a szeme.
- Anyádat már, Marcell.. - mondtam halkan, teljesen ledöbbenve.
- Ekkora paraszt nem lehet! - kiáltott fel Rebeka.
Nem néztek ránk sokan, áh, dehogy...
- Bunkó fa... - nem mondta végig Nati. De megértettük. És egyre gondoltunk.
Én mindeközben pedig fejben máshol voltam.
Azon gondolkoztam, hogy kínozzam meg Marcit, mielőtt megölöm.

Reggelt! Itt a következő💕
Képzeljétek, elkezdtem írni a 25.-et, majdnem kész voltam vele, erre a nagy részét törli a Wattpad😭
Tehát írhatom újra🤌🏻
T

ikTok: @llauraesharrypotter_