TNHMB //Shawn Mendes ✓

4.

Skylar

Egy buliban vagyok legjobb barátnőmmel. Mindketten a parkett közepén táncolunk kezünkben piros papírpohárral, körülöttünk több száz emberrel. Az elfogyasztott nem kevés alkohol átjárja testem, lágyan ringatózok az ismeretlen zene ütemére. Egy pillanatra megszédülök, így jelzem barátnőmnek, hogy elmegyek a mosdóba hogy kicsit összeszedjem magam. Nem tudom mi történik, de mire a keskeny folyosóra érek az egész világ forog velem, lábaim megrogynak és a falnak támaszkodok, hogy megtartsam magam. A következő másodpercben valaki megfogja vállam. Nele valószínűleg észrevette, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, így utánam jött, de mikor megpróbálok felé fordulni, nem ő áll mögöttem, hanem egy teljesen idegen.

-Szia szépségem. -Duruzsolja fülembe, amitől teljes testem ledermed. Próbálom ellökni magamtól, de nem megy. Egyik kezével erősen szorít a falhoz, míg másikkal erőszakosan halad szoknyám alá. Segítségért kiálltok, közben olyan erősen kapálózok, ahogy csak tudok, de ő erősebb. Lábam a félelemtől megremeg, mikor tenyere rossz helyre simít.

-Skylar! -Hallom a távoli hangot. Keresem honnan jön, mialatt folyamatosan ütögetem a srácot, viszont egyáltalán nem használ. -Skylar ébredj fel!

Visszazuhanok a valóságba. Shawn ágyában ülök, hátam a támlának döntve. Lélegzetem szapora a zokogástól, könnyeimtől egy darabig semmit nem látok, végül részben kitisztul látásom és szembe találom magam a srác aggódó barnáival. Gondolkodás nélkül vetem magam karjai közé, ahol most a legnagyobb biztonságban érzem magam. Halkan sírok tovább izmos kezei között, miközben ő óvatosan hátam simogatja. Egy elég kényelmetlen és kitekert pózban vagyunk, viszont ez engem csöppet sem zavar.

-Shh. -Próbál csitítani a srác, jobbjával hajam simogatja, míg baljával még mindig erősen von magához. Jellegzetes illata azonnal orromba kúszik és amint kicsit lenyugszom eltolom magamtól. Lassan vezetem végig tekintetem póló nélküli felsőtestén, amin most egy hatalmas piros folt virít.

-Megütöttelek? -Szipogom, miközben megérintem valószínűleg öklöm nyomát. Shawn érintésemre szinte észrevétlenül megremeg, hatalmas tenyerét kezemre vezeti, majd egyszerű mozdulattal szájához emeli és apró csókot nyom rá. Ajkai érintésre forróság járja át testemet, s szemeim lehunyva normalizálom amúgy is zakatoló légzésem.

-Lekönyököltél. -Vonja meg vállait halvány vigyorral. Ujjai még mindig enyémeken pihennek, hüvelykével apró köröket rajzol kézfejemre. -Jól vagy?

-Persze, csak egy hülye álom. -Ingatom meg fejem. Egy visszatérő hülye álom, ami majdnem megtörtént. Szerencsére Nele a való életben időben odaért, ahogy egy biztonsági is.

-Sky...-Suttogja maga elé, kezét arcomra simítja én pedig érintésre, reflexszerűen biccentem fejem tenyerébe. -Mit álmodtál? -Hatalmasat nyelek. Még soha nem beszéltem erről senkinek és nem vagyok benne biztos, hogy pont neki kellene. Nem azért mert nem bízok benne, hanem mert ő is hajlamos túlaggódni a velem kapcsolatos dolgokat pontosan, úgy ahogy Brian is.

-Egyszer egy buliban majdnem megerőszakoltak. -Sütöm le szemeim, mintha az én hibám lenne. Shawn teljes testében megfeszül, ökle automatikusan összeszorul. Ajkait egy csíkká préseli, hogy még véletlen se mondjon semmi meggondolatlant. -Azóta van, hogy ezzel álmodok. Ennyi. -Húzom el ajkaim. Nem történt szerencsére semmi, a srácot az egyik biztonsági kirángatta és azt hiszem még meg is ütötte és azóta nem láttam. Nem is akarom.

-Ne mond azt, hogy ennyi! -Csattan ki az eddigi beszélgetésünkhöz képest hangosan. -Skylar ez szörnyű!

-Nem lett baj. -Cirógatom ölemben pihenő kézfejét, de ő a következő pillanatban kirántja onnan kezét és egyszerűen felpattan. Ismerem Shawnt, ha nagyon ideges sosem tud ülve maradni, általában fel-alá járkál, de most csak az ágy mellett áll és üveges tekintettel fürkész engem.

-De lehetett volna! -Tárja szét karjait mérgesen. -Sokkal nagyobb baj is lehetett volna! Sky mi van ha... -Kezdi el, de én feltérdelek az ágyon, hogy nagyjából egy magasságba kerüljünk. Arcát kezeim közé fogom, úgy irányítom tekintetét magamra. Ajkai idegesen remegnek, de nem hadakozik érintésem ellen.

-Shawn, ne gondold túl! -Figyelmeztetem, mielőtt újabb rohamot kapna. -Semmi baj nem történt.

-Brian tudja? -Teszi fel a kérdést, ami bár várható volt, viszont egyáltalán nincs ínyemre.

-Nem. Ahogy anyuék se. Igazából csak te tudod és Nele. -Húzom el ajkaim, mert tudom mi következik.

-El kell mondanod! -Vágja rá azonnal, mire újból megrázom fejemet. Kizárt, mert már nem tudnak mit csinálni vele, több mint fél éve történet ráadásul a srác arcára sem emlékszem.

-Felesleges. Brian kiakad a fejemhez vágja, hogy felelőtlen vagyok és három napig sík ideg lesz. Azon kívül nem tud mást tenni, erre meg nem igazán van idegzetem. -Darálom le egy levegővel miért is rossz ötlet felvilágosítani bátyámat a történtekről.

-És a rémálmok? -Biggyeszti le ajakit szomorúan, mialatt tenyereit derekamra vezeti és kicsit közelebb húz magához. Így is nagyon az ágy szélén voltam már, de ezzel a mozdulattal kis híján leesek. Shawn halkan felkuncog, amint megerősíti szorítását oldalamon, hogy megtartson.

-Egyszer ki fogsz nyírni Mendes. -Nevetek fel én is, terelve a témát elvégre kérdésére semmit nem tudok válaszolni. A rossz álmok jönnek, mennek. Egyszer csak elmúlik.

-Nem válaszoltál. -Szomorodik el újra hangja, mialatt tenyerét arcomra vezeti. -Aggódok érted Sky.

-Tudom. -Fújom ki az ez idáig bent tartott levegőm. -De nem kell. Megvagyok.

-Biztos? -Hüvelykével arcomra rajzol apró köröket, mire válaszul önkéntelenül hunyom le szemeim. Fogalmam sincs miért van ilyen hatással rám, de minden érintése perzseli a bőröm.

-Biztos. -Biccentek határozottan, majd keze után nyúlok. -Gyere feküdj vissza, korán van még. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. -Sütöm le szemeim, mialatt hátrébb araszolok az ágyon. Shawn visszafekszik mellém, jobbját kinyújtja maga mellett jelezve, hogy bújjak hozzá nyugodtan. Kis hezitálás után, de végül izmos mellkasára hajtom fejem,jobbommal pedig átkarolom felső testét. Mendes óvatosan simogatja hátamat, majd kissé megemelkedik, hogy puszit nyomhasson hajamba.

-Bármikor szívesen ébredek melletted.-Suttogja maga elé kis idő múlva. Biztos vagyok benne, hogy csak azért mondja ezt, mert azt hiszi már elaludtam, de most tévedett. Nem szólok semmit, csak közelebb fúrom magam testéhez. Soha nem hittem volna, de jó érzés ilyen közel lenni hozzá. Régebben is aludtunk egy ágyban, de akkor a szobában volt mellettünk Brian is, ami jelentősen változtatott a felálláson. Ráadásul akkor még csak 13 voltam.

-Én is. -Dünnyögöm felső testébe, majd mosolyogva nyom el az álom.