TNHMB //Shawn Mendes ✓

20.

Shawn

Skylar tegnap azt mondta, hogy szeret! Ráadásul kétszer is! Akarata ellenére tett a világ legboldogabb emberévé, így még ma reggel is levakarhatatlan vigyorral osontam ki mellőle a konyhába. Úgy döntöttem az igazán csekély konyhai tudásom ellenére is csinálok neki palacsintát reggelire, elvégre tudom, hogy oda van érte, de előtte muszáj felhívnom Andrew-t. Mint valami félőrült pattogok ki a teraszra, hogy még véletlenül se ébresszem fel a lányt, majd tárcsázom menedzserem telefonszámát. Andrew szokásosan második csörgésere fel is veszi és tőle megszokott jókedvvel üdvözöl. Láttam már igazán mérgesnek, de általában mindig vidám és őszintén nem tudom, hogy csinálja.

-Kapaszkodj meg valamiben! -Lelkendezek a korlátnak dőlve, s várok egy kicsit, hogy ő is megtámaszkodhasson. Persze tisztában vagyok vele, hogy pontosan ugyan ott áll, esetleg fejét döntötte csak meg, tipikus ennek mi baja nézésével, de azért hagytam neki időt, ha még is hallgatna rám. -Skylar és én összejöttünk! - Kúszik újra óriási vigyor ajkaimra, s mint egy kisgyerek kezdek táncikálni a gangon. Margeret biztosan őrültnek néz, ha ezt látja.

-Végre már Shawn, gratulálok! -Eszmél fel menedzserem, miután befogadta az információt. Hangja őszinte, hallom hogy tényleg örül nekem, azaz nekünk és ez felettébb jól esik. Mellette lettem az, aki most vagyok és miatta csinálhatom azt, amit szeretek. Kicsit apám, helyett apám, mikor távol vagyok a családomtól, legjobb barát, mikor tanácsra van szükségem és persze a főnököm, mikor fejmosásra. Andrew mindig mellettem van és támogat, pont ezért fontos nekem, amit mond és amit gondol.

-Egyenlőre nem szeretnék nyilatkozni, sem bejelentéseket tenni. -Válaszolok következő kérdésre rövid idő elteltével. Lassan negyed órája telefonálunk, mert Andrew persze beszámolót kért, én pedig nagyon szívesen beszélek a lányról, akit szeretek. Annyira jó ezt kimondani nyíltan, végre nem kell titkolóznom senki előtt.

-Persze megértem. -Nem látom, de tudom, hogy őszintén bólogat. -Na irány vissza Júliához, élvezzétek ki lassan indul a turné. -Menedzserem szavai teljesen villámcsapásként érnek. Nyilván nem felejtettem el, hogy 2 hét múlva  kezdünk, hisz már most minden ekörül forog, de ebben a pár napban valljuk be másra koncentráltam. Fogalmam sincs mit fogok csinálni nélküle ennyi ideig. Tudom, tudom most jöttünk csak össze, de pontosan ezért nem akarom, hogy távol legyen tőlem. Erre még ki kell találjak valamit.

Miután lerakjuk a telefont, hasonló lelkesedéssel állok neki a reggelinek. Épp a tojásokkal szórakozok, mikor két apró kéz kulcsolja át a derekamat, majd a tenyerek onnan felsőtestemre vándorolnak. Sky édes illata azonnal orromba szökik, s ahogy apró puszit nyom lapockáim közé, azt érzem mostantól minden reggel ezt akarom. Csak épp nem Brian, hanem saját lakásomban.

-Jó reggelt. -Duruzsolja hátamba, forró lehelete pedig égeti a bőröm.

-Jó reggelt. -Simítok végig mellkasomon pihentetett karjain, úgy folytatom tovább a reggeli elkészítését. Megint megakartam lepni, de ő újból keresztbe húzta számításaimat. Legközelebb előbb csinálom a kaját és csak utána áradozok menedzseremnek.

-Mit csinálsz? -Érdeklődik vállam felett pipiskedve. Ösztönösen úgy fordulok, hogy puszit nyomhassak arcára. Annyira természetes most ez az egész, bárcsak mindig ilyen lehetne.

-Palacsintát. -Emelem meg a tálat, hátrapillantva rá. Ajkaira azonnal mosoly szökik, ami hihetetlenül aranyossá varázsolja arcát. Óvatosan simít végig oldalamon, mialatt levezeti karajit derekamról és egyszerű mozdulattal csúszik fel a tűzhely mellé a pultra. Nem tudom levenni róla a szemeim. Rövidnadrágot visel, bő pólóval mégis annyira vonzó így, de igazából felőlem egy zsákban is lehetne.

-Mit nézel ennyire? -Pillog rám bögréje mögül. Szerencsére maradt tegnapról kávé, ugyanis legjobb barátom kávéfőzője valami igazán gonosz szerkezet. Egyszer akartam csak kávét főzni, akkor is majdnem felrobbantottam. Vigyorogva lépek elé s vezetem tenyerem derekára. Sky leteszi bögréjét, s kezeit nyakam köré kulcsolja, úgy néz mélyen szemeimbe.

-Gyönyörű vagy. -Mondom őszintén, barátnőm pedig azonnal elpirul. Egy kósza tincs kiszabadul füle mögül, én pedig azzal a lendülettel emelem meg ujjaim, hogy kisöpörhessem arcából. Érintésemre lehunyja szemeit, s én ezt kihasználva hajolok felé. Ajkaink óvatos táncot járnak, amit Skylar mosolya szakít félbe.

-Shawn. -Szólít meg vissza fojtott vigyorral. Érdeklődve pislogok felé, de aztán én is megérzem az égett illatot és más rögtön értem min is mosolyog. Hirtelen ugrok a serpenyő elé, s borítom ki a kissé megégetett adagot. A lány bögréjével kezében nevet rajtam, míg én igyekszem pótolni a kidobott mennyiséget és ezúttal minden figyelmem a reggelinknek szentelem. Az előbb kicsit elkalandoztam, de nincs mit tenni. Úgy érzem magam, mint egy szerelmes kiskamasz.

Pár perc elteltével, a Sky által frissen főzött kávékat tartalmazó bögrékkel és pár adag általam nem odaégetett palacsintával telepedünk le az asztalhoz. Barátnőm velem szemben ül le, jobb lábát felhúzva, úgy falatozza a sziruptól tocsogó reggelit, míg én teljesen megbabonázva figyelem. Bámulásomat csak a felém repülő áfonya szakítja meg, de az is csak azért mert Skylar ügyesen eltalál vele. Arcomra hangosan felnevet én pedig megint elveszek nevetésében, pontosan ugyan úgy ahogy pár évvel ezelőtt, minden áldott nap.

-Kihűl a palacsinta, ha továbbra is engem bámulsz. -Húzza kacér mosolyra ajkait, mialatt karjait összefűzi maga előtt. Igaza van, hisz még hozzá sem nyúltam az ételhez. Végül fejem csóválva látok neki a reggelinek, míg a lány diadalittasan felkuncog. Türelmesen megvárja míg befejezem az étkezést, majd szó nélkül kezdi el leszedni a tányérokat. Szinte hangtalanul osonok mögé, hogy ezúttal én tudjam átölelni hátulról. Imádok a közelében lenni. Sky édesen felkuncog, fejét mellkasomnak dönti, úgy folytatja tovább a mosogatást.

-Szép jó reggelt gerlicék! -Csendül fel legjobb barátom hangja, miközben kulcsai csörrennek az előszoba szekrényen. Mindketten irányába fordulunk, de eszünk ágában sincs változtatni helyzetükön. -Mi ez az égett szag? Shawn beszabadult a konyhába? -Jelenik meg játékosan felvont szemöldökkel, mire barátnőm hangosan felnevet. Ösztönösen nyúlok az egyik konyharuháért és azzal suhintok felé. Ütésemre Brian is felnevet, kacagva kuporodik le az asztalhoz és töm magába egy kis palacsintát. -Finom lett. -Emeli meg a következő darabot, mielőtt beleharapna. Sky időközben befejezte az edényeket, így a reggeliző pultnak dőlve helyezkedik szembe bátyjával. Balommal végigsimítok derekán, miközben én is mellé támaszkodok, így már ketten figyeljük a falatozó Craigent. -Mondani szeretnétek valamit? -Emeli meg szemöldökét, én pedig lopva barátnőmre pillantok, aki hasonlóan tesz.

-Ha már így rákérdeztél, akkor igen. -Húzza ki hátát, s egyszerűen mellém lép. Apró tenyerét hátamra simítja, úgy fészkeli karjaim közé magát. Automatikusan ölelem át és mit sem törődve bátyjával nyomok apró puszit tincsei közé. Brian vigyorogva mér minket végig, mielőtt megszólalna.

-Gratulálhatok? Most már hivatalos? - Csillannak fel szemei. Semmit nem kell mondanunk, épp elég neki annyi, hogy én és Skylar egyszerre emeljük tekintetünk a másikra, s mikor találkoznak szemeink elmosolyodunk. Legjobb barátom vidáman pattan fel és karol át egyszerre mindkettőnket. Igaz jóval magasabb vagyok nála, de most valahogy mindketten elveszünk ölelésében.