TNHMB //Shawn Mendes ✓

35.

Skylar

A három együtt töltött pihenős és ejtőzős nap után kissé felpörögtek az események. Shawn és a srácok elutaztak pár napra Costa Ricára, hogy kicsit kikapcsolódjanak, illetve tök sok helyen azt olvastam, hogy rengeteg olyan lehetőség van ott, ahol mentálisan is fel lehet töltődni, persze Mendes erről nekem egy szót sem szólt, amiért kicsit be is vagyok rágva rá. Egyébként említette, hogy tartsak velük, de úgy voltam vele szüksége van olyan időre is, amit csak barátaival tölt így én erre a pár napra újonnan visszacuccoltam anyuékhoz. Szeretek Shawnnal lakni, de ez mégis az ő lakása és egyedül valahogy nem tudom otthon érezni itt magam.

Időközben Mendes posztolt rólunk két közös képet is közösségi oldalaira. Egyiket még a hotelben csináltunk, a másik pedig egy egész jól sikerült sajtófotó, azzal megerősítve a pletykákat. Egyáltalán nem zavar és azon kívül, hogy megőrült az instagrammom semmi más nem történt, így nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. Én még mindig azt a kanadai kis srácot szeretem, aki Disney filmeket nézett velem és bátyámmal a kanapénkon, nem pedig azt, aki a Disneyvel dolgozik jelenleg. Félreértés elkerülése végett hihetetlenül büszke vagyok rá, de soha sem tudnék emiatt máshogy tekinteni rá, mert legbelül még mindig ugyan az az ember, mint a hírnév előtt volt.

Most pedig épp családjánál vendégeskedünk, ugyanis Shawn holnap indul, hogy folytassa turnéját és Karen úgy gondolta, ha már utolsó nap akkor összerántja a családot egy ebédre. A családot, aminek most már én is tagja vagyok. Kicsi korom óta ismerem Mr. és Mrs. Mendest, de most még sem úgy ülök itt, mint a fiuk egyik barátja, hanem mint annak barátnője. Barátom jobbomon ül, hatalmas tenyerét esze ágában sincs levezetni combomról, amit egyáltalán nem bánok, miközben apukájával beszélget. Velem szemben Aal és barátja csevegnek valamiről, míg anyukája valamiért kiszaladt a konyhába. Mosolyogva döntöm a srác vállara fejem, ő pedig reflexszerűen nyom apró puszit feltűzött tincseim közé. Manuel egy pillanatra elhallgat, hogy teret adhasson vigyorának.

-Jó rátok nézni gyerekek. -Vált témát, mialatt végig mér minket, s nem csak szája, hanem szemei is mosolyognak. Shawn keskeny mosolya is szélesebbé válik, miközben az asztal alatt aprót belemar combomba, majd még feljebb vezeti tenyerét. Ujjbegyei már a szoknyám alatt járnak, s egy másodpercre megmerevedek. Nem teheti ezt velem egy asztalnál a szüleivel. Udvariasan vezetem tenyerem övére és szakítom el lábamtól azzal, hogy összefűzöm ujjaink. Egy darabig beszélgetünk mindenféléről, majd Shawn egy idő után viszonylag hirtelen pattan fel, kér elnézést szüleitől és kezd el maga után húzni gyerekszobája felé. Bocsánatkérően pillantok Karenékre, de aztán felveszem a srác tempóját és úgy haladunk az emeletre.

-Shawn baj van? -Loholok utána, de mikor végre elérünk az úti célig elvigyorodok. Illedelmesen enged be maga előtt a szobába, majd egyszerűn bezárja mögöttünk az ajtót. Egészen addig fel sem tűnik a zár kattanása, míg meg nem érzem tenyereit derekamon, s a következő pillanatban hátam már az ajtólapnak csapódik. Lendületesen, de még is figyelmesen tol a fának és mielőtt ajkaink találkoznának egy pillanatra a szemebe néz. Íriszeiben olyan tűz lobog, amit ezelőtt még sosem láttam, de most én is felforrósodok tőle. Ajkai vadul esnek enyémeknek, miközben kezeim felszántsák hátát. Hideg ujjai lassan, de még is követelőzően csúsznak egyre felfelé combomon, de aztán mielőtt megérintene, hatalmas tenyerét hátamon érzem. Lábaim egy pár másodpercig nem is érnek földet és a puha párnak közé zuhanok felettem Shawn elborult tekintetével. Kezei újra felfelé haladnak combom, de ezúttal fehérneműm is lekerül és valahol a szoba padlóján landol.

Basszus.

-Shawn anyukádék lent vannak. -Nyögöm ki nagy nehezen azt a pár szót, ami a fejemben forog. Nem szeretném, hogy akármit is halljanak, mert akkor én tuti élve elsüllyedek.