TNHMB //Shawn Mendes ✓

34.

Skylar

Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha ilyet mondok, de amit Shawn a kezeivel na meg csípőjével művel az már művészet. Az éjjel testünk egybe forrt, többször is csillagokat láttam, miközben olyan érzések száguldoztak végig testemen, mint ezelőtt eddig még soha. Olyan csodálatos dolgot tapasztaltam meg a srác oldalán, amire eddig még gondolni sem mertem és itt most nem az orgazmusról beszélek. Persze az is jó és úristen, de az hogy ezt a szerelmeddel éled át egyszerűen hihetetlen. Shawn nem csak a mindennapi életben udvarias és figyelmes, amivel még inkább levett a lábamról.

Reggel szokottan egyedül ébredek. Barátom az elmúlt időben rendszeresen hajnalban kel, ami kezd kicsit aggasztani. Remélem nem mentális egészsége a ludas, hisz akármikor próbálok beszélni róla, mindig egy puszival lerendezi és annyival, hogy ne aggódjak. De kurvára aggódok. Törökülésben ülök az ágyon, ölemben a hófehér takaróval, ami tökéletes kontrasztot ad a fekete pólónak, amit viselek. Fogalmam sincs mikor került rám, mert színtisztán emlékszem, hogy meztelenül aludtam el.

-Jó reggelt! -Jelenik meg az ajtóban Shawn mosolygós arca, miközben jobbjával egy szobaszeríves tálcát tart. -Itt a reggeli. -Helyezi le az asztalra, majd egyszerűen rám mászik az ágy végtől kezdve. Kuncogva figyelem, ahogy szexizni próbál nekem, de ajkai amint megtaláljak enyémeket egy pillanatra elveszek. Mendes elmosolyodik, amivel engem is kizökkent.

-Most már jó. -Vigyorodok el szélesen, miközben követem szememmel, ahogy berakja közénk az ágyba a reggelit. Hmm ezt eltudnám viselni. -Mit terveztél mára? -Érdeklődök evés közben. A kaja valami isteni, így jóízűen csámcsogunk mindketten.

-Arra gondoltam délelőtt lenézhetnénk a kondi terembe, este meg az étterembe. -Csillannak fel szemei reakciómra várva. Nem vagyok valami konditerembe járós alkat. Genetikám szerencsés, nem kell kísérteni a sorsot.

-Itt megvárlak. -Terülök el az ágyon, s a fehér plafont kezdem vizslatni. Nem telik el sok idő, a matrac besüpped mellettem, majd először a göndör fürtök, aztán azok a gyönyörű barna szemek is bekúsznak látóterembe. Shawn újból rátalál ajkaimra és nyakamra. Óvatosan fülemhez hajol, forró lehelete égeti bőröm.

-Akkor nekem is maradnom kell. -Duruzsolja fülembe, miközben hideg ujjai már bordáimnál járnak pólója alatt. Úgy érzem tegnap este átszakadt a gát és most már öröm lesz levakarni magamról, a lehető legeslegjobb értelemben. -Mit szólsz? -Dünnyögi csókhadak között. -Edzünk másképp? -Felkuncogok, hisz forró lehelete csiklandozza bőröm. Barátom is elmosolyodik, de szeméből nem tűnik el az a tűz, ami egész éjjel benne égett.

Végül a közös edzést megtartottuk, de azért a rendes terembe is lenéztünk, délben pedig büdösen és izzadtan estünk vissza a szobába. Gyorsan lezuhanyoztunk, szigorúan külön, bár mondhatom Shawn annyira nem rajongott az ötletért. Most pedig összebújva nézzük a High School Musical-t. Érdekes választás két felnőtt ember számára, de arra jutottunk nem lehet megszűnni gyereknek. Barátom szinte az összes dalt végig énekli a szereplőkkel együtt, ami duplán biztosítja az élményt. Régen is csinált ilyesmit, mikor még csak Bri legjobb barátja volt és akkor nagyon idegsített, de most egyszerre nyugtat meg és szórakoztat.

Film közben valószínűleg mindketten elaludtunk, hisz arra ébredek, hogy barátom érthetően magyaráz valamiről. Hirtelen azt hiszem nekem beszél, de mikor hunyorogva kinyitom szemeim látom, hogy ő bizony még mindig alszik.

-Nem Brian, nem szeretem a hunokat. -Hiába alszik, szemöldökét még így is ráncolja, ami hihetetlen aranyossá varázsolja arcát. -Ja a húgodat igen. -Mosolyodik el édesen, nekem pedig nevetnem kell. Annyira nonszensz és űbercuki , hogy nem bírom ki. Vihogásomra azonban felébred és értetlen arccal pislog felém. Hirtelen azt se tudja hol van, amiért még inkább kinevetem szegényt.

-Beszéltem álmomban? -Gurul át hasára, miközben fejét párnájába nyomja.

-Igen. -Felelek visszafojtott mosollyal, mialatt végig simítok csupasz hátán. Tiszta karc. Baszki nem tudom mikor tettem ezt, de többet biztos nem szabad, mert ha valaki meglátja végem. A srác egyébként kimondottan élvezi nyomaim, szíve szerint még mutogatná is őket szerintem.

-Baromságot mondtam?

-Csak azt, hogy szeretsz. -Vonom meg vállaim mosolyogva, amitől felcsillannak szemei.

-Ó! -Tátja el száját. -Az nem baromság, szeretlek. -Néz mélyen a szemembe, amitől pontosan úgy remeg meg most is a gyomrom, mint a legelső alkalommal. Shawn sokszor mondja, hogy szeret, de most valahogy a szokottnál is őszintébbnek hat. Ezzel nem azt mondom, hogy máskor nem az, hanem hogy most különösképp remeg tőle mindenem.

-Én is szeretlek. -Nyomok apró puszit orrára, mivel időközben hátára fordult, de ő karjait derekamra fűzi és szorosan mellkasához húz.

-Köszönöm. -Suttogja fülembe, miközben olyan szorosan tart, mintha félne, hogy elszaladok. Értetlenül nyomom el magam mellkasától, hogy szemeibe tudjak nézni. Barnái még mindig fáradtan csillognak, de óvatos az az mosoly az ajkain engem is vigyorra késztet. Shawn mellett nem lehet nem mosolyogni. -Köszönöm, hogy vagy nekem. -Mondja komolyan végig íriszeimbe nézve. Van az a mondás, hogy "Szemembe néz, szívembe lát". Azt hiszem most ez teljesen igaz. Ha akarnék sem tudnék titkolózni előtte, hisz csont nélkül átlát rajtam. Mint mindig tekintetében most is elveszek, nem tudok megszólalni egyszerűen még szélesebb mosoly kúszik számra, s azzal a vigyorral hajolok felé újonnan és ügyelek arra, hogy az összes érzésem át tudjam adni ebben a csókban. Ajkaink óvatos, de annál inkább érzéki táncot járnak egymás karjai között, miközben mindketten elveszünk a pillanatban. -Sky.. -Shawn szakítja meg csókunkat, kicsit eltol magától, hogy újra szemembe tudjon nézni. Tekintete komoly, amitől megremeg a gyomrom. Nem tudom, miért de rosszat sejtek. Nem akarom, hogy ez elromoljon közöttünk. -Gyere velem. -Értetlenül ráncolom a homlokom, mialatt felülök ölében. Tenyerei még mindig derekam tartják, de így egy fokkal kényelmesebb mindenkinek. Ő is változtat helyzetén, egyszerűen ül fel ölében velem, így átcsúszom combjaira. Shawn egyébként sokkal izmosabb, mint az látszik, ennek következtében gond nélkül emel meg és rak arrébb, ami néha nagyon idegesítő, néha pedig nagyon szexi. Már ha arra gondolok, ami az előtérben történt. Nem, nem gondolok, mert akkor megint ott kötünk ki. -Gyere velem a turnéra. Nem akarom, hogy az Access-nek dolgozz. Az olyan, mintha nekem dolgoznál. Nem akarom. A szerelmem vagy nem az egyik alkalmazottam, akit Andrew elküld kávéért. -Barátom szinte egy levegővel darálja mondanivalóját és egészen addig pókerarccal figyelem, míg ki nem mondja, hogy a szereleme vagyok. Persze ez alap esetben nyilvánvaló, de nagyon jól esik hallani. -Azt akarom, hogy a koncertek előtt hátul legyél velem a színpad mögött, fogd a kezem vagy Zubinnal baromkodjatok mindegy, de ne merch csomagokat osztogass távol tőlem és ha már itt tartunk... -Tart rövid szüntet, hogy ujjait arcomra simíthassa. -Még mindig nem jelentettük be, hogy hivatalosak vagyunk. Ez nem nagy dolog meg igazából rajtad áll, de a rajongóimnak jár ennyi, hisz egyre több a sajtó fotó és...

-Shawn vegyél levegőt! -Vágok közbe mielőtt elájulna nekem. Kezdett bepörögni, aminek sosincs jó vége. -Nyilvánosságra hozhatod, ha te azt szeretnéd. Büszke vagyok rád és szeretlek. -Fogom két tenyerem közé arcát, hogy magamra irányítsam cikázó tekintetét. -Hallod? Mióta kattogsz ezen? -Cirógatom hüvelykemmel enyhén borostás arcát.

-Pár napja... -Préseli csíkká ajkait, miközben elszakad tekintetemtől és kinéz az ablakon.

-Olyan buta tudsz lenni! -Csóvalom meg fejem laza félmosollyal, miközben visszafordítom arcát. -Beszélj hozzám szerelmem, mert ketten vagyunk ebben oké? -Shawn őszintén elmosolyodik, egyik tenyere derekamról hátamra vándorol, míg másik megtalálja államat, s úgy néz mélyen a szemembe.

-Oké. -Biccent határozottan. -Szeretlek.