TNHMB //Shawn Mendes ✓

30.

Shawn

Semmire nem vágyom jobban, mint hogy ezt a három hetet a családommal, a barátaimmal, de legfőképp Skyal töltsem. Sokkal jobban alszom, mikor itt van, sőt mikor velem van teljesen úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Hihetetlenül boldoggá tesz, s csak remélni tudom, hogy ő is ezt érzi mellettem. Ha meggondolná magát, abba tuti belehalnék.

A kanapén ülünk, s épp Harry Potter maratont tartunk, mert hát a varázslókból nyilván sosem elég. Sky a kanapé másik végében foglalt helyet, ráadásul olyan pozícióban, hogy még véletlenül se tudjak hozzá bújni. Ez kezdetben nem is zavart, de most már kezd kiborítani, hogy nem lehetek a közelében. Egyszerűen nem tudok hozzáérni, mert olyan apróra kuporodik össze, hogy szinte mellőle alig érem el. Amint a második filmnek is vége lesz, Skylar automatikusan áll fel, hogy kislisszolhasson a mosdóba, de ezúttal felülkerekedek és elkapom csuklóját és egyszerű mozdulattal magamra rántom. Combjai közrefogják enyémeket, egy pillanatig meglepetten pillog hosszú szempillái mögül, aztán megpróbál újból megszökni. Szorosan fűzöm karjaim dereka köré, azzal magamhoz láncolva.

-Nem engedlek el. -Duruzsolom fülébe, amitől teljes testében megremeg. Hazudnék, ha azt mondanám az én gyomrom nem remeg meg attól, hogy ilyen közel van. Igazából, minden egyes alkalommal kiugrik a szívem, s a vér rossz helyre kezd áramolni, ahogyan most is.

-Shawn kérlek. -Ficánkol ölemben, amivel akarata ellenére még jobban kiborít. Most miért akar menekülni tőlem? Vagy a fürdőszobás jelenet a gond? Azóta nem voltunk ketteseben, lehet megbánta? Vagy nem volt jó és hazudott? Vagy? Rengeteg a lehetőség, ami szinte felrobbantja amúgy sem százszázalékos mentalitásom.

-Skylar mi a baj? Megbántad? Ami történt? Vagy minket? -Záporoznak kérdéseim, amiktől lemerevedik. Fogalmam sincs karjai mikor kerültek nyakam köré, de most azok is teljesen megfeszülnek.

-Shawn ne gondolj már mindig a legrosszabbra! -Korhol le, miközben közelebb csúszik hozzám ölemben. -Minden rendben, csak mondtam piros napok, ami... -Kezdi el, de azonnal közbevágok.

-Ami a legtermészetesebb dolog. Emiatt véletlenül se érezd magad kellemetlenül. -Rázom meg a fejem hitetlenül. Komolyan ez a baja? Hogy menstruál? És akkor most mi van? Pár nap és elmúlik, ez semmin nem változtat.

-Jó, de történnek balesetek és..

-És? -Kérdezek ismét félbeszakítva őt. -Van mosógép. -Vonok vállat lazán, amitől érzem, hogy izmai kezdenek elernyedni. -Két nővel éltem együtt Sky, nem áll meg az élet. -Ingatom kobakom, de ő továbbra is ajkait rágcsálja kelletlenül. Egy darabig nem szól semmit, de aztán hadarni kezd.

-Tudom, csak Felix mindig azt mondta, hogy undorító és olyankor nem is jött a közelembe és ez annyira megmaradt bennem, hogy ilyenkor mindenkit kerülök. Tudom, hogy faszság, a lányok is mondták már, de nem tudom. Azóta teljesen máshogy állok ehhez az egészhez. -Monológja végén hatalmas levegőt vesz és úgy várja reakcióm, mégis az egyetlen dolog, ami eszembe jut az az, hogy ez a Felix vagy ki egy igazi barom.

-Felejtsd el. -Ennyit tudok csak kinyögni, elvégre szavaim teljesen elapadtak. -Ez a srác egy barom. A hét, a hónap és az év minden egyes napján hozzád bújva akarok aludni és melletted ébredni nem érdekel, hogy az piros nap vagy sem. -Fúrom tekintetem övébe komolyan, amire végre egy picit elvigyorodik. Nem bírom ki, hogy ne adjak puszit szájára, így kissé kiegyenesedve hajolok hozzá közelebb. Skylar ügyesen játszik a lapokkal, ugyanis apró puszimat csókká alakítja, mialatt vékony ujjai felfedezik göndör fürtjeim. Újból elkapom tekintetét, amint elválnak ajkaink, s pihegve döntöm homlokom övének. -Költözz ide.

-Mi? -Kérdez vissza eltávolodva tőlem, hogy alaposan végigmérhessen, hogy meggyőződjön arról, hogy tényleg ezt mondtam e, s hogy mennyire komoly. Nagyon is. Délelőtt anyuéknál voltam, de aztán elintéztem pár fontos dolgot, mint például kulcsot másolni lakásomhoz és kipakolni pár szekrényt és polcot.

-Költözz hozzám. -Fonom szorosabbra karjaim derekán.

-Shawn ez nem korai? -Csóválja meg fejét óvatosan. Hogy korai e? Az, határozottan, de hogy érdekel e? Nem. Egyáltalán nem. Tegnap egész délután apukámmal beszélgettem erről, s bár ő is azt mondta, hogy lehet túl korai, de belátta, hogy szükségem van a lányra. Lehet önző dolog, de tényleg így van.

-Lehet, hogy az, de nem érdekel. Szeretném, hogy itt legyél, de ha nemet mondasz sem... -Kezdem el az előre betervezett monológom, de nem hagyja hogy végig mondjam. Úgy tűnik ez a nap ilyen közbevágós mindkettőnknek.

-Szeretném. -Vigyorodik el őszintén, amire szívem hatalmasat dobban. Hirtelen állok fel ölemben a lánnyal, persze szorosan tartom, hogy le ne essen, de ő mégis meglepetten felsikolt és lábait derekamra fűzi. Úgy csimpaszkodik rajtam, mint egy kis majom, de az égvilágon semmiért sem akarnám őt elengedni. Végül a konyhában mégis visszaengedem lábaira, hogy áttudjam nyújtani az előre bekészített kis fekete dobozt. Sky kíváncsian veszi le tetejét, de mikor meglátja tartalmát szemei teljesen elkerekednek. Vigyorogva emeli ki a kis kulcscsomót, majd ugyan ezzel a mosollyal karolja át nyakamat és csókol meg. Egyszerűen lehetetlen, hogy ne mosolyogjak bele, így megteszem, amivel barátnőmet is magammal rántom. Szemei boldogan csillognak miközben engem kémlel, engem pedig elönt egy rakat érzelem. Hihetetlenül szerelmes vagyok.

-Szeretlek. -Nézek mélyen zöld íriszeibe, s bár nem mond semmit egy darabig, mégsem érzem azt, hogy ő nem így érezne.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. -Ingatja fejét mosolyogva, miközben egyre közelebb hajol hozzám. Karjaim reflexszerűen kulcsolódnak dereka köré, hogy még szorosabban tarthassam magamhoz. -Szeretlek. -Suttogja ajkaimra, mielőtt azok újból egybeforrnának. Valahol sokkal magasabban szállok, mint ahol a testem tartózkodik. A szerelem egy drog, ami sokkal-sokkal erősebb, mint bármilyen gyógyszer. Skylar jelenléte és csókjai ezerszer hatásosabbak, mint bármilyen nyugtató, amit valaha próbáltam. Hangja és szuszogása a legjobb altató, amihez ezalatt a kevés idő alatt olyannyira hozzászoktam, hogy már az alvás nem is megy nélküle. Ez a lány a végzetem. Lassan két hónapja alkotunk egy párt, de ez az idő semmit nem számít, hiszen egész életemben szerettem és komolyan azt gondolom egész életemben szeretni fogom. Gondolataim miatt szinte már én is szivárványt hányok, de közelében nem tudok másra gondolni, mint hogy akarom őt magam mellé. Érezni akarom közelségét minden egyes nap és lehet nagyon előreszaladtam, de szeretném, hogy gyerekeim őt hívják majd anyának.

Teljes szívemből szeretem Sklyart és fogalmam sincs, hogy tudtam ennyire nyakig belekeveredni, de ha őszinte vagyok kikeveredni egyáltalán nem is akarok.