TNHMB //Shawn Mendes ✓

13.

Shawn

Fel alá járkálok Brian tornácán Skylarra várva. Bár külön autóval, de egyszerre értünk ide legjobb barátommal, így azt monda szól a lánynak, ha gondolom. Gyomrom a torkomban dobog, nagyon remélem, hogy minden úgy sikerül, ahogy én azt tervezem. Az ajtó lassan kinyílik én pedig olyan lendülettel pattanok vissza közvetlen a bejárat elé, hogy azt egy béka is megirigyelné. Béka? Jaj, ha ideges vagyok hülyeségeket beszélek. Sky amint meglát, zavartan tűr füle mögé egy tincset, amivel arcára vonzza tekintetem. Annyira gyönyörű. Szolid sminket visel, fehér apró virágos ruhával, ami kiemeli keskeny derekát. Vörös hullámos haja, most szögegyenesen keretezi arcát, ami eszméletlenül jól áll neki. Míg én alaposan végigmérem, ő is ugyan így tesz, alsó ajkát fogai közé csípve fürkészi megjelenésem. Istenem remélem tetszik neki! Lehet inkább a fehér inget kellett volna felvennem!

-Gyönyörű vagy!

-Jól nézel ki! -Szólalunk meg végül egyszerre, ami mindkettőnkből kicsal egy halk kacajt. Skylar újból hajához nyúl, én pedig ugyan azzal a mozdulattal igazítom meg bezselézett göndör tincseim. Megint felnevetünk magunkon. Mikor lettünk mi újra gimis tinik? Jelenleg teljesen úgy érzem magam, mint mikor 18 voltam.

-Mehetünk? -Nyújtom felé tenyerem. Sky vigyorogva bólint, majd csúsztatja kezembe sajátját. Kézen fogva sétálunk kocsimig, ahol kinyitom neki az anyósülés felőli ajtót. Hipersebességgel kerülöm meg a járművet, hogy behuppanhassak a vezetőülésre. Biztató mosolyt küldök felé, amit rögvest viszonoz. Bal lábát feszülten rázza, míg ujjait egyfolytában tördeli. Sosem láttam még ilyen idegesnek. Ő az emlékezetemben mindig magabiztos és higgadt. Egyszer Brian felgyújtotta az egyik serpenyőt, Skylar pedig mintha tök természetes lenne, amit csinál egyszerűen eloltott, míg Aal, én és legjobb barátom szó szerint sikítoztunk. Hirtelen felindulásból vezetem tenyerem combjára, hogy leállítsam lábát. Rám kapja tekintetét, majd halványan elmosolyodik mialatt apró kezét enyémre vezeti és összefűzi ujjaink. Hüvelykemmel apró köröket rajzolok kézfejére, nem csak ő, hanem saját magam nyugtatása érdekében.

-Hova megyünk? -Csillannak fel szemei, amint meglátja, hogy felfordulok 401-esre, Torontó felé.

-Meglepetés! -Vigyorgok rá, mikor egy pillanatra elszakítom a tekintetem az útról.

-Utálom a meglepetéséket. -Tetet duzzogást, holott mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Imádja a meglepetéseket, ha valakinek meglepetés buli van szervezve a felbujtó mindig Sky.

-Hazugság. -Ingatom meg fejemet. -Te vagy a meglepetések védőszentje. -Pillantok rá, s mivel a lámpa épp előttünk vált pirosra, egy kicsivel tovább legeltetem rajta szememet. A beszűrődő piros fényben talán még szebbnek látom. Egyszerű mozdulattal emelem összekulcsolt kezeink ajkaimhoz, hogy gyöngét csókot lehelhessek rá. Azt még figyelem, hogy arca elkezd halvány, vörös színben pompázni, de mikor a lámpa zöldre vált, más választás nélkül, gázt adva haladok a kocsisorral. Estéhez képest elég sokan vannak az utakon.

A durván 50 perces út sokkal kevesebbnek tűnt Sky társaságában, így kissé meglepetten nyugtázom magamban, hogy megérkeztünk. Leállítom a motort, majd megkerülve a kocsit kinyitom a lánynak az ajtót, aki reflexszerűen néz fel az épületre.

-Megjöttünk. -Pillantok fel hezitálva az épületre én is, várva reakcióját. Eltátott szájjal pislog a magasba, majd rám fejét ingatva.

-Shawn szeretlek, viszont kizárt, hogy oda felmegyek. -Hadarja olyan hevesen, hogy először fel sem tűnik, hogy mit mond, de aztán olyan lendülettel vág arcon az a szó, hogy egy másodpercre megszédülök. Skylar sem veszi észre, egyszerűen kétségbeesetten pislog felfelé.

-Ha nagyon nem szeretnéd, elmehetünk máshova. -Ajánlom fel a b opciót, amit útközben találtam ki, ha esetleg ez lenne. Sky imádja a mekit és az egyszerű útszéli gyrost is, így ha minden kötél szakad marad az. A következő momentumban viszont közvetlen elém lép és mélyen a szemembe néz.

-Fel megyünk oda, de el ne merészeld engedni a kezem! -Szegezi mutatóujját nekem halál komolyan. Nem bírom ki, hogy ne kússzon mosoly az arcomra. Annyira aranyos így. Jobbommal elkapom kezét és laza puszit nyomok rá, mielőtt összefűzném sajátjaimmal.

-Ha azt mondod menjünk, megyünk. Oké? -Fúrom tekintetem övébe, mondandóm biztosítékaként.

-Oké.

Skylar

Teljes testem megremeg, mikor a lift elindul felfelé. Rosszul vagyok a magasban, remeg kezem-lábam és az ájulás kerülget. Repülni is csak nyugtatóval vagyok hajlandó, különben már a becsekkolásnál kiborulok sorból. Shawn amint észreveszi, hogy úgy remegek, mint a kocsonya kezét derekamra vezeti, hogy közelebb húzzon magához. Közelsége segít, de még mindig érzem gyomromat a torkomban. A felvonó ajtaja kinyitódik, Mendes pedig magabiztosan húz maga után egy fekete kosztümös nő elé.

-Alul vagyok öltözve. -Dünnyögöm vállába, miközben végigvezetem tekintetem az embereken.

-Gyönyörű vagy, mondtam már. -Nyom apró puszit homlokomra, mitől egy pillanatra megszédülök. Foghatnám a magasságra, de nem attól van. Shawn mindig is ilyen hatással volt rám, de most, hogy ez egy igazi randi és ráadásul ilyen nyíltan viselkedik velem teljes testem megremeg minden érintésére. Szívem őrültként ver, arcomról pedig sehogy nem tudom eltüntetni az egyfolytában ott lévő pírt. -Mendes, 2 fő. -Mosolyog a fiatal nőre, aki azonnal viszonozza a gesztust. Rám sem pillant, egyfolytában Shawnnal tartja a szemkontaktust, amitől szorítani kezd mellkasom. Nem tetszik nekem ez a nő.

-Mutatom az asztaluk Mr. Mendes. Gyönyörű a kilátás. -Áradozik egyre közelebb haladva az üveghez. Gyomrom újra megremeg, mikor egy teljesen a falhoz simuló asztal előtt áll meg. Shawnra pillant, aki köszönésképp bólint egyet, majd kezem elengedve kihúzza nekem a széket. Jobbommal reflexszerűen tűrök ki egy tincset arcomból, mire a srác szemei elkerekednek. Értetlenül ráncolom homlokom vajon mit néz ennyire, de amint leeseik önkéntelenül forgatom meg az arany láncot csuklómon.

-Tetszik? -Mosolyodik el kisfiúsan, ami megmelengeti szívemet. Persze, hogy tetszik elvégre tőle van.

-Igen, köszönöm. -Vigyorgok bután zavaromban. Talán még nem is volt alkalmam személyesen megköszönni. -Eddig is hordtam, csak sajnos elszakadt, de Bri megcsináltatta. -Forgatom meg újból az említett darabot, majd tenyerem Shawn asztalon pihentetett kezébe csúsztatom. Komolyan gondolta azt, hogy nem engedi el a kezem, ahogy én is.

-Nagyon utálsz a hely miatt? -Szólal meg újból, miután a pincér felvette rendelésünk. Mivel nem vagyok jó fenszi ételekből, hagytam hogy ő válasszon nekem is. Halvány görbülettel arcomon rázom meg fejemet.

-Gyönyörű minden Shawn. Köszönöm! -Szorítom meg összekulcsolt kezünket. Tényleg gyönyörű a kilátás és a berendezés is nagyon tetszik. Persze, ha egy mekibe mentünk volna, vagy valami lepukkant kocsmába is imádnám minden percét, elvégre vele lehetek. Vele jól érzem magam és mellette önmagamat adhatom. Shawn ott volt az összes gáz gyermekkori pillanatomban, ha távolról is de végigkísérte eddigi életem és ezek mellett is szeret. És egyre jobban biztos vagyok abban, hogy én is szeretem.