TNHMB //Shawn Mendes ✓

1.

Skylar

Fél hatkor szált le a gépem Torontóban, most már lassan hét én pedig még mindig Pickering utcáin csaszlatok fel-alá két bőrönddel és egy hangszertokkal. A taxis amúgy jó arc volt, csak rossz utcában tett ki, nekem pedig addig fel sem tűnt, míg el nem húzott mellettem a picsába. Valamilyen szinten szerencsésnek mondhatom magam, mivel csak 20 perc sétára tett ki bátyám lakásától. Lehetett volna rosszabb is nem? Mondjuk ha a város másik oldalán találom magam. Vagy nem? Mindegy elég szar ez így is, de végre a jó utcában vagyok. A sarkon lévő kukába még gyorsan kidobom cigicsikkem, bekapok egy rágót és befújom magam parfümmel. Lassan 2 éve cigizek, de a szűk baráti körömön kívül senki nem tudja és nem most akarok ezen változtatni. Brian valószínűleg kibukna és megkísérelne megfojtani. Na jó, talán azt nem, de tuti ordibálás lenne a vége, ami nem hiányzik. Már az utcán is hallok némi halk zenét, de amint megállok a bejárt előtt nyilvánvalóvá válik, hogy az bátyám udvaráról szűrődik ki. Tétovázva kopogok be az ajtón, elvégre semmi kedvem elrontani a bulit, vagy váratlanul megjelenni, de szüleink a város másik végében laknak és semmi kedvem málhás szamárként végig gyalogolni a települést. Kis várakozás után végül kinyílik az ajtó, de Brian vörös vigyorgós kobakja helyett csak egy mellkassal találom szembe magam. Lassan emelem meg tekintetem, hogy az ismeretlen szemébe tudjak nézni, aki mint kiderül nem is ismeretlen. Shawn szemei elkerekednek mikor meglát és meglepetten méreget. Egy darabig szerintem nem ismer meg, de aztán álla szinte a földet súrolja, mikor kimondja nevem.

-Skylar?

-Szia Shawnie! -Üdvözlöm vigyorogva. Shawn és Brian legjobb barátok mióta az eszemet tudom. Sokszor töltöttünk időt hármasban vagy épp Aaliyahval, Shawn húgával együtt négyesben, mikor még kicsik voltunk. Aztán minden megváltozott. Kezdve azzal, hogy a kanadai kis srácból, híres énekes lett, majd folytatva azzal, hogy Németországba mentem tanulni általános után. A tizenöt éves énem rengeteget sírt, hogy életének ezen szakasza lezárult, a mostani pedig már csak boldogan emlékszik vissza rá. Félreértések elkerülése kép, Brivel még mindig imádjuk egymást, talán nekem van a legjobb bátyám, Aalal még mindig szoktunk beszélni, ahogy Shawn is küldött néha egy üzit, hogy hogy vagyok, sőt egyszer egy arany karkötőt is, mikor Brian meglátogatott. Nagyon ki is voltam rá bukva, mert rákerestem az árára és nem volt egy kis összeg. A konziba, ahová jártam meg is néztek miatta rendesen.

-Gyere be, Brian az udvaron van. -Tárja ki előttem az ajtót, mire bőröndjeimmel kezdek bajlódni. -Segítek. -Lép mellém azonnal, de civakodás helyett most az egyszer hagyom neki, hogy segítsen. Shawn mid a két táskát elveszi, egyedül csak hangszertokom hagyja a kezemben. Szorosan mögötte lépek be az ismerős előszobába. Mendes a sarokba állítja bőröndöm, majd maga elé engedve követ engem egyenesen az udvarra. Senkit nem ismerek, ami kellemetlen is lehetne, ha bátyám nem szúrna ki messziről, nyomná a mellette álló srác kezébe a húscsipeszt és rohanna felém meglepetten a nevemet kiabálva. Legalább mindenkinek bemutatott.

-Sky!! -Fonja körém karjait, majd a földről felemelve körbeforgat. Olyan erősen szorít, hogy majdnem kiköpöm a tüdőm, de nem igazán zavar, mert hiányzott. Persze tartottuk a kapcsolatot, napi szinten cseteltünk és próbáltuk tartani a heti egy videóhívást is több-kevesebb sikerrel. -Miért nem szóltál, hogy jössz? -Korhol le azonnal, amint elenged. -Kimentem volna érted! - Ingatja fejét rosszallóan, de szemeiben egyfolytában csillog az öröm.

-Meglepetésnek szántam. -Vonom meg lazán vállaim, aztán újból magamhoz szorítom. Nagyon szeretem őt. -Hiányoztál! -Szorítom még erősebben, arcom mellkasába fúrva. Erősen próbálom nem elbőgni magam, de mikor Brian légzése megváltozik, elerednek a könnyeim. Ő igazán ritkán sír, de mikor teszi, én biztosan zokogni fogok.

-Te is nekem hugi. -Szipogja, majd eltol magától, hogy szemebe tudjon nézni. Nem tévedtem, íriszei fátyolosan kémlelik enyémeket. Nem akarok ennél jobban sírni, így mosolyt erőltetek magamra. Vigyoromra Bri is így tesz, jobbjával félig átkarol, úgy fordít a többiek felé, akik egészen eddig csendben, érdeklődve figyelték az eseményeket. -Srácok, lányok! Ő itt Sky, a hugicám. Nem vártam, hogy jön, de biztosan marad. -Mosolyog rám lelkesen, de én csak megrázom a fejem. Nem akarok zavarni, nem tudtam, hogy bulit tart, ha tudom biztos nem jövök ide.

-Nem akarok.. -Kezdem el, de egy igazán ismerős női hang félbe szakít.

-Nem zavarsz Sky, örülünk, hogy itt vagy! -Simít végig felkaromon Meg. Vigyorogva ölelem magamhoz a lányt, akit szintén még gyerekkorom óta ismerek. Mindig is beszélő viszonyban voltunk, de mióta bátyámmal egy párt alkotnak nagyon jóban vagyunk. -Gyere bemutatlak a többieknek. -Fogja meg kezem és egy az ajtó mellett beszélgető társaság felé húz.

Brian igazi konyha tündér, amikor a grillről van szó. A konyhába nem szívesen hagyjuk egyedül, hiszen egyszer még a tűzoltókat is majdnem hívni kellett, de szerencsére nem lett gond. Tányérommal kezemben ülök Shawn mellett a kerti kanapén, teli hassal. Az elején nagyon kellemetlenül éreztem magam ennyi idegen között, végig bátyám mellett álldogáltam a sütő mellett, egészen addig míg Mendes meg nem fogott és rángatott ide, hogy üljek már le közéjük. Végül igaza volt, mert mindenki nagyon nagyon jó fej, mindenki úgy beszélget, hogy én is értsem miről van szó, és mikor olyan témát érintenek, amit nem értek azt is elmesélik.

-Sky nem játszol nekünk? -Huppan le az egyik fotel karfájára Bri barátnője mellé. Automatikusan rázom meg fejem. Nem akarom megölni a bulit némi fuvolaszóval, de fejrázásomra a mellettem ülő srác is nógatásba kezd.

-Légyszi Skylar! Mind kíváncsiak vagyunk! -Lelkendezik Shawn is, viszont még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem szeretnék a központban lenni. Miért nem ő énekel egyébként, ő a világsztár!

-Amúgy is megígérted, hogy egyszer játszol nekem! -Csatlakozik be Meghan is, én pedig úgy érezem legyőztek. Hatalmas sóhajjal állok fel, hogy bemehessek hangszeremért. Az utolsó pillanatban fordulok vissza és mutatok rá az eddig mellettem ülőre.

-Te kísérsz! -Jelentem ki vigyorogva, mire Shawn szó nélkül áll fel, hogy magához vegye hangszerét. A gitár eddig is fontos része volt ez estének, ugyanis vacsi előtt is játszott rajta kicsit.

-Mit játszunk? -Veszi maga elé, ujjait lassan végigvezeti a húrokon ellenőrizve, hogy kell e hangolni. Én is megfújom fuvolám, majd hamis hangokat hallva állítok rajta egészen addig míg nem szól tökéletesen.

-Nekem mindegy igazából. -Vonom meg vállam, Brianre pillantva. Az egész az ő ötlete, szóval mondja is meg mit szeretne hallani. Bátyám ezerwattos vigyort villant először rám, aztán legjobb barátjára pillant.

-A Stitchest! -A többiek hevesen bólogatnak felénk, így én Shawnra pillantok, aki épp akkor hatalmasat nyel, majd tekintetét az enyémbe akasztja. Aprót biccentek felé. Mendes ujjait újból a húrokra helyezi és játszani kezdi az akkordokat. Minden szempár rá szegeződik, de csak addig míg be nem kapcsolódok hozzá. Érzem magamon a pillantásokat, de csak a velem együtt zenélő srácot figyelem, mert ha bátyámra nézek elmosolyodok és tuti elrontom. Egy kis idő múlva Mike, aki történesen a srác dobosa dobolni kezd az üvegasztalon, így hárman zenéljük végig a világslágert. Amint leeresztem hangszerem Mike vigyorogva nyújtsa tenyerét egy pacsira, amibe lelkesen csapok bele, majd szemeim a gitározóra vezetem. Gyönyörű íriszeivel azonnal rabul ejti enyémeket. Könnyed mosolyt villantok felé, amire ő is meglibbenti ajkait.