TNHMB //Shawn Mendes ✓

10.

Skylar

Mikor megláttam Shawn sírástól vörös szemeit, úgy éreztem megszakad a szívem. Shawn egy olyan dologtól retteg, ami szinte képtelenség, hogy megtörténik. Biztos vagyok abban, hogy most hogy újra itt vagyok, eszem ágában sincs kilépni az életéből és Brian sem az a fajta, aki csak úgy lelép, pláne ha róla van szó. Kicsi koruk óta legjobb barátok.

Shawn teljes teste megfeszül, mikor Brian belép az ajtón. Ledermedve ül tovább velem szembe, de mikor meglátja, hogy bátyám vigyorog, könnyedén kezet nyújt, majd ledobja magát mellém a kanapéra, Mendes láthatólag kienged.

-Tyu gyerekek olyan dugó van, azt hittem megpusztulok. -Kezd csacsogni önfeledten. Shawn, bár megkönnyebbült mikor Brian belépett, most újra feszülten dobol maga mellett a kis asztalon. Óvatosan vezetem tenyerem ujjaira, azzal leállítva dobogását. Mendes azonnal bátyámra kapja tekintetét, aki bár nyilvánvalóan érzékeli, kezeim elkalandozását, teljesen  hidegen hagyja. Shawn maga mellé pillant, majd megköszörüli torkát és bátyámra emeli tekintetét.

-Brian, tudunk beszélni négyszemközt? -Bri elmosolyodik, elvégre várta már, mikor következik ez a srác részéről. Mi már megbeszéltünk otthon mindent, egyáltalán nem akadt ki, sőt talán még örült is neki kicsit, holott többször is tudatosítottam benne, hogy nem vagyunk együtt.

-Persze. -Támaszkodik meg maga mellett, úgy tolja fel magát mellőlem és tűnik el Shawn után a szobában.

Shawn

Brian vagy öt perce áll velem szemben, de én még sem tudok egy árva szót sem szólni. Idegesen tördelem ujjaim, mialatt megpróbálom rendezni gondolataimat sikertelenül.

-Akkor kezdem én, oké? -Szólal meg helyettem bátorító mosollyal, miközben lazán a szekrénynek támaszkodik. -Nem haragszom Shawn. Te vagy a legjobb srác, akit ismerek. És igen, Sky a húgom és bár számomra még mindig felfoghatatlan -tart rövid szünetet, -de egy felnőtt ember. Tudja mit csinál.

-Nem haragszol? -Ragadom ki az első dolgot, ami eljut tudatomig. Brian felnevet, tenyerét vállamra vezeti, hogy visszarángasson a valóságba.

-Nem, nem haragszom. Kicsit csalódott voltam, mert nem mondtad el. -Kezdi el, hangja barátságosan cseng, mégis közbe szólok.

-Brian én...

-Tudom. -Szakít félbe. -A húgomról van szó. Fordított helyzetben én sem tudtam volna, mit mondjak. -Vonja meg vállait könnyedén, mitől szívemről legördül egy óriási szikla, ami olyan hangosan ér földet, hogy biztos vagyok benne, hogy Skylar is hallja.

-Akkor jók vagyunk? -Vakarom meg zavartan tarkómat, válaszul legjobb barátom rosszallóan megrázza fejét.

-Shawn. Jók vagyunk. Vidd el a húgom egy igazi randira! -Kacsint rám, majd rázza meg vállaim ezerwattos vigyorral, ami engem is mosolygásra késztet. Hihetetlenül hálás vagyok Briannek, nekem van a legjobb barátom. Skyt pedig biztosan elfogom vinni randizni, már ha igent mond.

Felszabadultan lépdelünk vissza a nappaliba, ahol Skylar épp elmerül a tévé nézésben. Valami reklámot néz, de olyan figyelemmel, hogy szája is tátva marad. Ilyenkor annyira aranyos, olyan mint egy kisgyerek, akit jobban érdekel a reklám, mint maga a film. Brian szó nélkül huppan le az egyik fotelba és kapja elő telefonját, hogy csekkoljon valamit. Én Sky mellett foglalok helyet, de tisztes távolságban, ami mindkettőjüknek feltűnik. A lány és Brian is engem méreget, amitől érzem, hogy arcom vörös színben kezd pompázni. Zavarba hoznak. Mindketten tudják, hogy mit érzek, de én nem tudom a lány mit érez és ez kikészít.

-Én megyek, Sky majd jössz. -Köszön el húgától, majd egyszerűen kezet nyújt nekem és már ki is viharzik az ajtón. Legjobb barátom, amint kitette a lábát a házból Skylar felnevet és kacagva terül el a kanapén.

-Min nevetsz? -Támaszkodok felé a kanapé támláján áthajolva.

-Mondtam, hogy nem fog megenni. -Ingatja fejét vigyorogva. Tényleg megmondta, de neki nincs egy húga, akit a tűztől is véd. Brian imádja Skylart, a szíve megszakadt, mikor Németországba ment és így nem láthatta akkor sem, ha itthon van. Mikor posztolt egy képet egy szórakozóhelyről egy sráccal, nem viccelek Brian sík ideg volt. Nem azért, mert túl féltené vagy valami, hanem csak aggódott, mert ráadásul egy tök idegen városban is volt az ismeretlen fiú mellé. 

-Mit csinálsz este? -Váltok hirtelen témát. Sky felül, oldalra biccenti fejét és már épp válaszolna, mikor meghallom a szomszéd néni kiabálását a kerítésnél.

-Shawn drágám! -Margeret vékony hangján szólongat én pedig vigyorogva jelzek a lánynak, hogy jöjjön velem. Érdeklődve kászálódik fel a kanapéról, s szó nélkül követ egészen a teraszajtóig. 

-Jövök! -Mosolyodok el, amint meglátom a nő őszülő kobakját. Éppen, hogy magasabb, mint a kerítés, így egész magasra kell emelnie a kezében tartott barna tepsit, hogy én is lássam.

-Csókolom! -Hallatszik fel Sky édesen csengő hangja is a teraszról. Biztos vagyok benne, hogy csak azért nem követ, mert zokniban van és nem akarja behozni a koszt. Craigenéknél az egész család kimagaslóan rend- és tisztaságmániás. Brianről senki se mondaná meg, de ő az aki rendet tart a hotelszobákban is.

-Nézzenek oda, csak nem Skylar kisasszony? -Csillannak fel Margeret szemei, amint meglátja a lány vörös kobakját az korlátnak támaszkodva. -Sokkal gyönyörűbb vagy, mint Shawn azt mesélte. -Méri végig szemüvegét kicsit megemelve. A lány elvörösödik, zavarában ujjaival lassan tűr füle mögé egy kósza tincset. Érzem, hogy én is elkezdem felvenni a paradicsom színét, miközben elveszem a süteményt. -Egyétek meg mind drágáim, nektek sütöttem! -Pillant rám sokat sejtő mosollyal és mielőtt bármit is mondhatnák eltűnik tornácán.

-Te meséltél rólam a szomszéd néninek? -Kerekednek el szemei, amint mellé érek.

-Igazából, csak rólad meséltem neki. -Vigyorodok el őszintén. -Ezt neked sütötte. -Emelem meg a féltve őrzött süteményt, de a mozdulat hatására kicsúszik kezemből. Mindketten utána kapunk, így nem esik le, viszont ügyesen összefejelünk. Egyszerre kapunk a sajgó pontjainkhoz, miközben kiszakad belőlünk egy jóleső nevetés. Skylar hagyja először abba a kuncogást, zöldjeit ajkaimra vezeti, amik azonnal bizseregni kezdenek. A tepsit az asztalra csúsztatom, majd közelebb lépek hozzá. Sky reflexszerűen hátrál, azzal a bútornak ütközve, de nem szakítja meg a szemkontaktust. Ujjaim lassan vezetem oldalára, érintésemre elnyílnak ajkai. Még közelebb hajolok, közeledésemre megbiccenti állát, miközben lehunyja szemeit. Lágyan hajolok felé, ajkaink óvatos táncot járnak. Lassan csúsztatja karjait nyakamba, hogy közelebb vonjon magamhoz. Egyszerű mozdulattal ültetem fel a kerti asztalra. Érintésemre belemosolyog csókunkba, ami engem is azonnal vigyorgásra késztet. Teljesen megőrjít ez a lány. Puha kezei felfedező utat tesznek hátamon, bordáimon s végül hajamba kötnek ki. El kap a hév, apró csókokkal kezdem behinteni a nyakán elhelyezkedő finom bőrt. Halkan felsóhajt, ami egyszerűen hideg zuhanyként érint. Vágyom rá, az nem kétség, de nem így. Nem ilyen körülmények között. Elszakadok nyakától, lágy puszit nyomok homlokára, mielőtt ellépek tőle. Kezeim továbbra is derekán tartom, úgy pislogok gyönyörű, vágytól csillogó szemeibe. Ő is akar engem.