TNHMB //Shawn Mendes ✓

29.

Skylar

Reggel a szokottnál sokkal korábban, viszont elég erős hasfájásra ébredek. Résnyire nyitott szemekkel nyomom le a némító gombot telefonomon ugyanis barátom még mindig a kamera másik oldalán szunyókál, majd arcomat a párnámba nyomva kezdek nyöszörögni. Természetesen semmit nem segít, csupán csak jó időtöltés és a lelki békémhez elengedhetetlen kellék az ilyen napokon. Végül aztán utolsó erőmet összeszedve mászok ki ágyamból, hogy beállhassak egy forró zuhany alá. A piros napos napjaim elengedhetetlen kelléke. Komolyan hölgyeim ilyenkor irány a forró zuhany!
A frissítő fürdőt követően egészen megújulva lépdelek lefelé a konyhába, hogy magamhoz vegyek némi ennivalót. Csinálok egy gyors müzlit, majd mobilommal a kezemben kezdem el átböngészni a twittert. Néha néha az alvó Shawnra pillantok, miközben a róla szóló tweeteket olvasgatom. Az app teljesen megőrült, miután barátom bejelentette a pihenőt. Az ember azt hinné mindenhol kiakadtak a rajongók, de szerencsére nem. Helyette elindult a wearewithyouShawn hesteg, ami mellé sok-sok jó kívánság is társul. Annyira büszke vagyok a rajongóira, hogy ennyire szeretik és támogatják őt.

-Szeretlek. -Shawn hangjára leszek figyelmes, de mikor a képernyőre kapom tekintetem, még mindig alvó önmagával találom szembe magam. Egy pillanatra azt hiszem hallucináltam, de aztán újból megszólal, ami óriási mosolyt csal arcomra. -Annyira szeretek itt lenni veled, soha ne hagyj el! -Kúszik közelebb szorongatott párnájához, amitől muszáj vagyok halkan felkuncogni. Annyira édes és mint kiderült, beszél álmában. Teljesen elolvadva figyelem, ahogy békésen szunyókál, hátha mond még valami érdekeset, de sajnos már nem teszi.

-Jó reggelt! -Jelenik meg anyu üres bögréjével kezében. Valószínűleg a teraszon kávézott, amit észre sem vettem annyira lefoglalt barátom figyelése. -Hogy van Shawn? -Érdeklődik visszafogott mosollyal, miközben letelepedik mellém.

-Alszik. -Fordítom felé a képernyőt. Anyu meglepetten pislog a készülékre, majd kicsit oldalra biccenti a fejét.

-Nem tetted le?

-Nem. -Rázom meg fejem. Ha fura, ha nem szeretem őt így nézni, ilyenkor annyira békés, na meg persze aranyos.

-Kérdezhetek valamit? -Kulcsolja össze ujjait maga előtt, én pedig sejtem mi fog következni. Reméltem megúszom a felvilágosító beszédet, de most úgy tűnik anya nagyon megakarja tartani.

-Még nem feküdtünk le, ha erre akarsz kilyukadni. -Vágok közbe, azzal megelőzve őt. Szeretem a tiszte vizet a pohárban, minél hamarabb.

-Ó, nem? -Kérdezi meglepetten. Reakciója őszinte, de szerencsére nem firtatja tovább. -Mindegy is, nagy lány vagy már Skylar védekezzetek és ne menj bele semmi olyanba, amit nem élvezel. -Egyetértően bólintok, s ezzel szerencsére rövidre is zárjuk a témát. Anyu elköszön, hogy még egy kicsit vissza dőljön és így én is felmegyek a szobámba. Amint becsukom magam mögött az ajtót, barátom megszólal a telefonomban, ami annyira meglep, hogy majdnem el is dobom a készüléket. Teljesen elfelejtettem, hogy itt van.

-Csak olyat csinálok, amit élvezel. -Dünnyögi félálomban, de ajkain megjelenik az a kajlán félmosoly. Arcom azonnal égni kezd, úgy terülök el az ágyamon.

-Mennyit hallottál? -Kérdezek rá nyíltan. Mendes megingatja fejét, amivel azt üzeni, hogy mindent. Zavartan dörzsölöm meg arcomat, hátha az segít a vörösségen, de nem akar.

-Anyukádnak igaza van, ne érezd magad kellemetlenül. -Csúszik ülőhelyzetbe, miközben jobbjával megigazítja göndör tincseit. -Mit csinálsz ma? -Vált témát hirtelen.

-Semmit. -Vágom rá csípőből, elvégre tényleg nincs semmi dolgom, másrészt sejtem miért kérdezi, amire nagyon nagyon igent akarok mondani.

-Három körül megyek érted, aztán átmegyünk hozzám. Alszol nálam? -Csillannak fel szemei kisfiúsan, amire ha akarnék sem tudnék nemet mondani.

-Várlak. -Mosolyodom el, majd még egy kicsit beszélgetünk, s végül elköszön.

Lassan három óra, ami azt jelenti, hogy már fel alá járkálok az előszobában Shawnra várva. Szüleim jól ki is nevettek miatta, apu kétszer is megkérdezte kilométer hiányom van e, de egyszerűen nem tudok megülni a seggemen. A következő pillanatban megszólal a csengő, én pedig olyan lendülettel vágom ki az ajtót, hogy a lendület miatt én is kis híján felborulok. Mendes természetesen ezt végig nézi és mutatványomra halkan felnevet. Mit sem törődve ezzel vetem magam nyakába, hogy megtudjam ölelgetni. Lehet a hormonjaim miatt vagyok ilyen túlbuzgó, de azt érzem nem tudok betelni vele.

-Ez tiszta dinka. -Csóválja meg fejét apu mögöttem nevetve, majd mint ha mi sem történt volna sétál tovább dolgozószobájába.

-Mi van veled? -Mér végig barátom, miután kicsit eltol magától, de én csak megrázom fejem és újból szorosan megölelem. Végül sikerül elindulnunk, de útközben annyit hisztizek egy starbucks-ért, hogy akaratom érvényesítve ott is megállunk, de persze a legalapabb menüt választom, amit értelemszerűen otthon is simán megtudnánk csinálni. Shawn vigyorogva köszöni meg a kávékat, majd gyorsan mindkettőt kezembe nyomja, hogy arrább tudjon állni az útból. A parkolóban azonban megáll, hogy eltudjuk fogyasztani a koffeineket. Én már akkor észre vettem a kis üzenetet a poháron, amikor az a kezemben kötött ki, de úgy tűnik barátom még most sem látja, így muszáj vagyok rákérdezni.

-Láttad mi van a poháron? -Érdeklődök, mialatt fogaim közé csípem alsó ajkamat.

-Hogy Shawn? -Kérdez vissza értetlenül, de közben mégis megemeli poharát, hogy eltudja olvasni az üzenetet. Shawn neve valóban rajta volt, de mellette a legújabb hesteg is. -We are with you Shawn? -Mutatja felém, mintha arra várna, hogy hitelesítsem szavait, így aprót bólintok.

-Nem láttad még sehol? -Ráncolom szemöldököm értetlenül.

-Mindent letöröltem. -Ingatja meg fejét. Ó ezt teljesen elfelejtettem, hogy ő ilyenkor kivétel nélkül jegeli a szociális médiát. Igazából jól teszi, de így sajnos a jó dolgokról is lemarad.

-Tessék. -Nyomom telefonom hatalmas tenyerébe, ő pedig szó nélkül kezdi el pörgetni a cukibbnál cukibb üzeneteket.

-Azt hittem utálnak. -Tátja el száját, amitől megcsavarodik szívem. Komolyan ezt gondolta?

-Olyan buta vagy! - Csapom meg karját hevesen, mialatt végigcsordul egy könnycsepp arcomon. A hormonjaim tiszta idióták, de most komolyan sírnom kell. -Annyira szeretnek téged! Ahogy én is! -Zokogok fel, majd vállára döntöm fejemet. Shawn teljesen lefagy és fogalma sincs mit csináljon, amit igazából megértek. Őszintén én sem tudtám mit reagáljak fordított helyzetben.

-Skylar megijesztesz, mi a baj? -Simít végig karomon gyengéden, mialatt próbálja kitalálni problémám.

-Piros napok. -Szipogok tovább, de végül összekapom magam és megtörlöm a szemeim. -Ne haragudj tiszta hülye vagyok. -Rázom meg fejemet, amire barátom hangosan felnevet. Jobbját tenyerembe csúsztatja, s egyszerű mozdulattal emeli ajkaihoz és nyom kézfejemre puszit.

-Akkor még jó, hogy vettem csokit. -Vigyorodik el. -Menjünk haza. -Indítja el a motort, majd alapos körül tekintés után besorol, hogy elindulhassunk hozzá. Az út nem hosszú, még is alig várom, hogy hazaérjünk és végre csak ketten lehessünk.

Ezek a hormonok teljesen kiborítanak.