TNHMB //Shawn Mendes ✓

33.

Skylar

A hatalmas és pihepuha ágyban fekve csillogó szemekkel figyelem Shawnt, ahogy az ablak előtt a díványon gitározgat. Észre sem vettem, mikor rakta be az autóba, de most nagyon örülök, hogy elhozta magával a hangszert. Nem játszik konkrét dalokat, vannak számomra ismerős és ismeretlen dallamok is, de összességében nagyon élvezem hallgatni.

-Mi az? -Pillant fel kisfiús mosolyával, miközben abbahagyja játékát. Annyira aranyos így. Göndör fürtjeit hátulról megvilágítja a lemenő nap, s csak egy szürke melegítő nadrágot visel, gitárja mögött pedig kirajzolódik kidolgozott felsőteste. Ez a srác egy kibaszott mestermű, már bocsánat.

-Semmi csak élvezem a látványt. -Csípem fogaim közé alsó ajkam, miközben elhasalok az ágyon. Tényleg eszméletlenül kényelmes, hihetetlen, hogy tényleg itt vagyunk. -Játszol nekem valamit? -Csillannak fel újból a szemeim.

-Persze, mit szeretnél? -Pengeti meg a hangszert, hogy leellenőrizze a hangokat. Nem mintha ebben a két másodpercben elhangolódhatott volna.

-Rád bízom! -Biccentem oldalra a fejem, majd újból végig mérem. Nem fogom tudni ezt a látványt megunni, az már biztos.

-Naa nyuszi, olyat szeretnék játszani, amit te szeretsz! -Húzza el az a betűt, majd olyan becenevet használ, amit eddig még sosem hallottam szájából. Biztosan valami hülye arcot vágtam, hisz Shawn zavartan megvakarja inkább tarkóját, s elkapja rólam tekintetét. Komoron néz ki a hatalmas üvegen és nem szól semmit. Kétségbeesetten nézek ki én is az ablakon. Mikor beléptünk ide megfogadtam, hogy nem megyek a méteres közelébe, de most még is felállok, elveszem barátom kezéből a gitárt és egyszerűen beülök a helyére. A srác keze azonnal megtalálja derekam és érdeklődve kapja rám szemeit. Szó nélkül nyomok homlokára egy apró puszit, majd hajtom vállára a fejem. Szeretek a közelében lenni, ilyenkor biztonságban érzem magam és őszintén megvallva mellette még a magasság sem érdekel. Mendes óvatosan állam alá nyúl, s gyengéden emeli fel fejemet. Egy másodpercre mélyen szemembe néz, aztán ajkamra pillant, úgy hajol közelebb és szünteti meg a távolságot. Ajkaink laza táncot járnak egymással, miközben keze derekamról fenekemre csúszik. Hirtelen megemel, így teljesen ölébe kerülök. Combjaim körbe fogják övéit, miközben kezeimmel felfedezem széles hátát és göndör fürtjeit. Pihegve válunk el egymástól, homlokát enyémnek dönti, úgy néz mélyen a szemembe, miközben légzését normalizálja. Nekem is hasonlóan kell tennem, hazudnék ha azt mondanám nem vesztettem el egy pillanatra a fejem.

-Megnézzük azt a medencét? -Húzza óvatos félmosolyra ajkait, amire vigyorogva bólintok. Shawn Mendes egy feszes rövidnadrágban. Kell ennél több így estére?

Shawn

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy feldobtam Skylarnek a medence ötletét. Hófehér bőrén egy arany színű bikinit visel, ami kiemeli vörös tincseit és szeplős arcát. Az egyik medence mellőli ágyról csorgatom a nyálam barátnőmre, aki egy vele egykorú lánnyal beszélget. Nem tudom ismerik e egymást, de valami témában nagyon egyetértenek, így kitudom csodálni magamat. Ilyen kerek feneket még nem láttam, és ahogy haja vizesen tapad arcára és hátára teljesen elvesztem az eszem. Legszívesebben inkább visszacipelném a szobába és lefejteném róla azt az apró fürdőruhát, csak őszintén nem tudom készen áll e rá. Nem szeretnék semmit elsietni és annyit várok amennyit, csak szeretne, viszont a másik felem már hihetetlenül kívánja őt. Nem akarom, hogy ezt érezze, hogy rá van erőltetve, mert azt szeretném a legkevésbé. 

-Elbambultál. -Kuncog fel mellettem Sky, amivel szinte halálra rémiszt. Tényleg elkalandoztam és észre sem vettem, mikor ült ide mellém.

-Csak élveztem a kilátást. -Húzom kacér félmosolyra ajkaim, s akaratom ellenére benedvesítem őket nyelvemmel. Barátnőm szemeit mozdulatom úgy vonzza, mint a mágnás és egy hatalmasat nyel mellé. -Vissza megyünk? -Húzom közelebb magamhoz derekánál fogva. Érti a célzást, hisz száját ajaki közé csípi, miközben kihívóan végigmér. Nagyon csúnyán el fogom veszteni a fejem.

-Siessünk. -Suttog fülembe, majd harap rá gyöngéden cimpámra, amitől teljes testem megremeg. Ez egy nem várt lépés volt tőle, de testem pontosan úgy reagált, ahogy ilyen esetben szokás pláne, ha olyan emberről van szó, akit szeretsz. Szinte kézen fogva szaladunk végig a folyosón, a liftben már alig bírok magammal, de aztán mikor végre felérünk szobánkba első dolgom kirakni a ne zavarjanak táblát. Skylar nagyon türelmetlen. Amint becsuktam az ajtót, vékony kezeit egyből nyakam köré fonta, s ajkai olyan vadan találták meg enyémeket, mint még ez előtt soha. Tenyereim rögvest feneke alá csúsznak, úgy kapom ölembe és csókcsatánk meg sem szakítva viszem egészen az ágyig, ahol óvatosan fektetem végig. Egy pillanatra mélyen a szemébe nézek, mielőtt apró puszikkal kezdeném behinteni teste összes négyzetcentiméterét. Kezeim felfedezik keskeny derekát, hosszú combjait és kerek kebleit is. Idővel minden ruha lekerül, s egy pillanatra elnyílt ajkakkal mérem végig az alattam fekvő lányt. Gyönyörű. Újból a puszikhoz folyamodok és egészen addig folytatom, míg nem ad jelet arra, hogy tovább léphetünk.

-Shawn, akarlak. -Nyögi ki végül két sóhaj között, én pedig egy pillanatra lemerevedek. Ez határozottan az a jel, amire eddig vártam. Elszakadok testétől egy másodpercre, hogy mélyen a szemébe nézzek és megbiztosodjak, arról komolyan gondolja e azt amit mond. Halványan elmosolyodik és aprókat bólogat, mielőtt kiegyenesedne egy csókért. -Vigyázz rám. -Szakad el egy pillanatra, hogy rám nézhessen.

-Mindig vigyázok rád. -Nyomok lágy csókot ajkaira, majd eltávolodok egy pillanatra. Ilyen gyorsan még nem bontottam ki óvszert, de végül védelembe helyezve magunkat mászok vissza a lány felé. Testünk egybe forr, a szoba Sky halk nyögéseitől visszhangzik, miközben körmei felsértik hátamat. El sem hiszem, hogy megtörténik és csak remélni tudom, hogy az ő számára is olyan csodálatos élmény, mint nekem. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, de idővel Skylar meztelen teste izzadtan tapad csupasz mellkasomhoz, miközben az egyik vörös tincsével játszok.

-Minden rendben? -Simítok végig gerincén, mialatt lenézek rá. Nem válaszol, de óriási vigyor kúszik arcára, mielőtt közelebb fúrja magát mellkasomhoz. -Skylar ez nem válasz. -Emlékeztetem. Sokszor csinálta ezt régen is, hogy szóbeli válasz helyett csak nonverbális kommunikációt használ, amivel mindig az őrültbe kergetett és kerget a mai napig. Agyam ilyenkor állandóan túlkompenzál és olyan elméleteket gyárt, amivel simán pánikrohamba kergetem saját magam. -Kérlek mond, hogy nem okoztam fájdalmat! -Ülök fel kétségbeesetten, mikor továbbra sincs válasz. Utálom, ha valaki nem beszél. Muszáj hallanom, hogy érzi magát, legyen az pozitív vagy negatív, de a csendbe bele bolondulok. Reflexszerűen kap kezem után és ül fel velem szemben. A fehér takaró lecsúszik mellkasáról, amit egy pillanat alatt maga elé ránt, nem mintha nem láttam volna az előbb egészen közelről.

-Ne beszélj hülyeségeket, minden rendben. -Mosolyodik el őszintén, szívemről pedig legurul egy hatalmas kő. -Ha előbb tudom, hogy ilyen jó vagy nem most történt volna. -Duruzsolja fülembe, olyan hangsúllyal, hogy testem újból felforrósodik.

-Szóval jó vagyok? -Szalad égig szemöldököm incselkedve, majd újból magam alá gyűröm.