TNHMB //Shawn Mendes ✓

32.

Skylar

Shawn nem mondta el hova megyünk, sőt az út egy részén félre állt, hogy bekösse a szemem. Nem tudom eldönteni, hogy ezt azért tette, hogy meglepődjek vagy azért, mert ismer annyira, ha drága helyre hoz kiugrok akár menet közben is.

Semmit nem látok köszönhetően a fekete kendőnek szemem előtt. Ezt egyébként a későbbiekben másra is szívesen használnám, mondjuk barátom szemét eltakarni, miközben én... JÉZUSOM SKYLAR! Az apró hang a fejemben figyelmeztet, mielőtt valami olyat gondolnék, amit nem szabadna. Jesszusom nagyon nem. Gondolataimból a lassuló autó szakít ki, majd az ajtó nyitódás jelzi, hogy kiszállhatok. Továbbra sem látok az égvilágon semmit, de Shawn kezei és orromba bekúszó illata biztonságérzetet ad. A kocsikulcsot hallom csörögni, illetve barátom és két másik idegen szájából is hallom, ahogy megköszönnek valamit.

-Levehetem most már? -Nyúlok a kendőért, de azonnal megérzem Mendes ujjait is tarkómnál, így inkább hagyom neki, hogy had vegye le ő. Amúgy is olyan, mint egy nagy gyerek így biztosan ezt is élvezi. Óvatosan köti ki az anyagot, majd engedi le szemem elől. Az éles fény hatására hunyorogni kezdek, de mikor végre látok is tátva marad a szám.

-Kibaszottul nem vagy normális Shawn Mendes! -Kapom szám elé a kezemet. Egy óriási hotel előtt állunk, pontosabban a St. Regis előtt, ami Toronto legdrágább és legfancybb hotele. A parkolósrác értetlenül kapja ránk tekintetét, gondolom nem ilyen reakcióra számított, míg barátom hangosan felnevet mögöttem. Tenyerei derekamra csúsznak, miközben lehajol, hogy puszit nyomjon arcomra.

-Bemegyünk? -Érdeklődik vidáman, miközben ujjait enyémekre kulcsolja és elindul a bejárat felé, maga után húzva engem. Sokkolva pislogok körbe, hatalmas tágas és gyönyörű. Shawn vigyorogva köszön mindenkinek, udvariasságával mindenkit lenyűgöz. Biztosan nem erre számítottak, hisz aki ilyen helyen száll meg, általában elvan szállva magától, de ő egyáltalán nem ilyen. Az egyik csomagos srác épp lever pár bőröndöt kocsijáról, Mendes pedig látva ezt indul azonnal segítségére. Lelkesen segít neki felpakolni, majd ugyan azzal a lendülettel lép vissza mellém. Hihetetlenül büszke vagyok rá. A recepciós hölggyel beszél, amikor az én fülem megüti egy halk, de hallható párbeszéd.

-Nem gondoltam, hogy tényleg ilyen kedves. -Susmogta az egyik szobalány a másiknak. -Szerinted ő a barátnője?

-Igen én úgy tudom, szerencsés lány. -Válaszol a másik, s szavaival nem tudok vitatkozni. Tényleg piszok szerencsés vagyok. Shawn rángat vissza egy pillanat alatt, ahogy ujjait az enyémekre kulcsolja. Egyenesen a lift felé indulunk, így közvetlenül elhaladunk a két idősödő nő mellett, akiknek akaratlanul kihallgattam beszélgetésük. Már épp nyílásra nyitották szájuk, gondolom, hogy köszönjenek, de barátom megelőzi őket, majd bájos mosolyával tovább is sétál. Én is kedvesen vigyorgok rájuk, mielőtt belépnénk a liftbe. Shawnnal összezárva egy ilyen kicsi helységbe? Az agyam teljesen elborul, de sajnos semmit nem csinálhatok, hisz a liftes fiú szigorúan áll a gombok mellett. Az ajtó kinyílik, majd a srác szokásosan húz maga után kézen fogva. Minden annyira szép itt, én nem érdemelek ennyit. Barátom mosolyogva belöki előttem a ajtót és beenged maga előtt. Eltátom a szám. A szoba gyönyörű és hatalmas. Nem merek beljebb lépni, mert ha itt én eltörök valamit, fixen egy vagyonba kerül.

-Shawn ez... -Kezdem el, de nem találom a szavakat. Lélegzetelállító és káprázatos. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha megnézhetek egy ilyen szobát, nem hogy itt is aludjak.

-Nem tetszik. -Fejezi be helyettem is csalódottan. Annyira szeretem Shawnt, de olyan buta tud lenni. Még, hogy nem tetszik? Imádom, csak nem vagyok hozzászokva és ez egy olyan dolog, amihez nem is fogok tudni.

-Shawn én.. -Kezdem el újból és ezúttal folytatnám is, de közbeszól.

-Utálod! -Túr idegesen a hajába, miközben szomorúan megrázza fejét.

-Imádom. Gyönyörű és lélegzetállító. Ahhoz az ablakhoz nem megyek, mert elég magasan vagyunk, de tetszik. Hihetetlenül szép és nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. -Barátom megkönnyebbülten kifújja bent rekedt levegőjét, miközben őszinte vigyor kúszik arcára. Lendületesen lép egyet felém és kap fel egyenesen ölébe, amivel teljesen meglep így mozdulatára fel is sikoltok. Nevetve kulcsolom lábam dereka, kezeim pedig nyaka köré, miközben úgy lógok rajta, mint egy kis majom.

-Örülök, hogy tetszik, mert három napig nem akarom elhagyni ezt a szobát. -Duruzsolja fülembe, majd apró puszit nyom mögé. Érintésre testemben végigárad a forróság.

-Leteszel? -Nézek mélyen a szemébe, miután elhajolt nyakamtól. Shawn kacér mosollyal megrázza fejét, majd újból közelebb hajol hozzám. Barnái a vágytól csillognak, miközben puha ajkaival újból nyakamat veszi célba. Önkénytelenül biccentem oldalra a fejemet, azzal helyet adva neki. Forró lehelete perzseli a bőrömet, mialatt orrával gyengéden végigsimít nyakamon. Felnyögök. Olyan érzéseket kelt bennem, amiket eddig még soha senki. Nem elég belőle ennyi, többet akarok. Sokkal többet, sőt még annál is többet.  Őt akarom teljes egészében, minden porcikájával. Mintha megérezné gondolataim, úgy lép kettőt előre, így hátam egyenesen a hűvös márványnak préselődik, ami egyszerűen kínozza a srác csókjaitól felhevült testem. Dudorodó ágyéka nekem feszül, miközben kezei felfedező útra indulnak testemen. Lágyan cirógatja végig oldalam, derekam egészen fenekemig. Én sem tétovázom, ujjaim vidáman térképezik fel göndör tincseit, széles vállát és hátát. Csípőm önmagától ringatózik a srác ölében, ami nem csak őt, hanem engem is ingerel. Teljes testem lüktet. Hiába állunk az előszobában, hiába nem ér bőr a bőrhöz közel járok, s azt érzem, hogy ő is. Fejem hátracsuklik, gerincem az immáron felhevült felületnek préselődik, miközben teljes testemben remegek, ahogy Shawn is. Fejét nyakamba hajtja, pihegő, tűz meleg légzését nyakamon érzem. 

-Mit művelsz velem? -Dünnyögi nyakhajlatomba, amivel csiklandozza bőrömet. -Már csak a gondolattól, hogy hozzád érek kikészülök. -Örülök, hogy nem néz a szemembe, mert most nem tudnám állni a tekintetét. Arcom kipirult a gyomrom pedig még mindig reszket. Zavarban vagyok. A szórakozóhelyes történések után azt gondoltam, soha többé nem akarom, hogy hozzám érjenek. Nem, hogy így, hanem sehogy sem. Erre jött Shawn, aki csupán annyival a csúcsra repít, hogy biztonságban érzem magam, miközben megcsókol. -Át kell öltöznöm. -Duruzsolja még mindig nyakamba. -Nem marad elég ruhám, ha ezt így folytatjuk. -Szavaira először megremeg mindenem, s csak aztán tudatosul bennem mit is jelent ez pontosan. Shawn is ugyan annyira élvezte ezt, mint én. Ha nem sokkal jobban.

-Most már leteszel? -Kuncogok fel még mindig közé és a fal közé beszorulva, mialatt göndör tincsei közé túrok. Imádom ezeket a fürtöket és felettébb tetszik, hogy miattam állnak így szanaszét. 

-Inkább nem. -Nyom újabb csókot nyakamba, majd újból apró csókokkal kezdi behintteni a vékony bőrt, de ezúttal kopognak, így muszáj abba hagynia tevékenységét. Nem raktuk ki a ne zavarjanak táblát, mert egyikünk sem gondolta, hogy lesz mit megzavarni. Shawn fájdalmasan felnyög, miközben letesz a földre és gyorsan normalizálja magát, mielőtt ajtót nyitna. Persze a szobaszervizes azonnal rájön a turpisságra, sokat sejtően mosolyog ránk, de nem mond semmit, egyszerűen csak átnyújtja a pezsgőt.

Érdekes pár napnak nézünk elébe.