TNHMB //Shawn Mendes ✓

19.

Skylar

Térdeim átkulcsolva ülök az ágyon és várok a fürdőben tartózkodó Shawnra. Azt hiszem a mai nap egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra, de összességében megérte, elvégre én és Shawn hivatalosan is egy pár vagyunk. Szinte még el sem tudom hinni. A 13 éves Sky biztosan sikoltozva ugrálna szobájában ellentétben a 19 évessel, aki csak izgatottan megosztotta legjobb barátnőivel a történteket. Nele, a visszafogottabb csak gratulált, s lelkemre kötötte, hogy mesélek majd minden apró piszkos részletet, míg Lilla anyanyelvén azaz magyarul káromkodott hangüzenetben körülbelül két percet, de miután lenyugodott ő is őszintén örült neki. 

Önkéntelenül rezzenek össze az egyik hangos dörgés hatására és kapom tekintetem a fürdő ajtajára hátha kitudom onnan szuggerálni a srácot minél hamarabb. Úgy tűnik ez bejön, mivel Mendes lassan lépdel ki póló nélkül, szürke mackó nadrágban enyhén vizes felsőtesttel és göndör tincsekkel. Akaratlanul nyelek egyet, ahogyan végig nézem kidolgozott testét. Tetszik a látvány. Régen is jól nézett ki, de most tényleg lélegzetelállító. Mondjuk lehet, hogy csak elfogult vagyok. Ajkira pimasz vigyor szökik, miközben óvatosan közeledik felém. Az ég újból megzörren az előzőnél hangosabban, így én sokkal nagyobbat ugrok. Szemeim ezúttal az ablakra vezetem. Kint úgy szakad az eső, mintha dézsából öntenék, az ég pedig szinte egyfolytában világos a rengeteg villám miatta. Shawn lassan huppan le velem szemben, lábát felhúzva, míg kezeit térdeimre vezeti.

-Még mindig félsz a viharoktól? -Mosolyodik el lágyan. Régen mindig nevetett rajtam. Viharban sosem tudok aludni és sajnos ez a rossz szokásom egész kicsi korom óta meg van. Harmadikos voltam, mikor suliból hazafelé belecsapott a villám egy fába pár méterre mellettem. Az óta rettegek, s néha még mindig látom szikrázni a fát.

-Kinevetsz? -Emelem meg tekintetem felvont szemöldökkel, de újra megrezzenek az éggel együtt, így magabiztosságom alábbhagy.

-Nem. -Rázza meg fejét, s gondolkozás nélkül mászik be mellém, hátat a támlának döntve. -Gyere, bújj ide. -Nyújtja ki felém jobbját én pedig kapva az alkalmon hozzá préselődök. Bőre még nyirkos, de ez sem tántorít el attól, hogy teljes testem hozzá simuljon. Orromba bekúszik Brian tusfürdőjének illata, ami most Shawn parfümjével keveredik és így együtt valami megmagyarázhatatlanul jó illatot áraszt. Ujjai lassan cirógatják felkarom, míg ajkai apró puszit hagynak tincseim között. Annyira békés ez így. A srác mellkasához préselődve figyelem a szikrázó eget, de most valahogy egyáltalán nem félek, sőt inkább lenyűgöz a látvány. Mellette olyan biztonságban érzem magam, mint más mellett eddig még soha.

-Kérdezhetek valamit? -Motyogom magam elé, miközben ujjaim apró köröket rajzolnak felsőtestére. Fogalmam sincs honnan jött ez a kérdés, de valahogy most azt érzem meg kell kérdeznem.

-Persze.

-Miért pont én? -Emelem meg tekintetem, hogy szemeibe tudjak nézni. Barnái értetlenül pillognak felém, mialatt homlokát ráncolva kicsit elhajol, hogy sokkal jobban rám lásson. Kérdésem pontosan olyan ártatlan, mint a fiú elkerekedett szemei. Nincs vele rossz szándékom egyszerűen kíváncsi vagyok. -Lányok sorban állnak érted, de mégis én vagyok itt veled, miért? -Támasztom állam mellkasára, úgy pislogok fel rá. Egy darabig nem szól semmit, de végül szélesen elmosolyodik, majd válaszol.

-Mert szeretlek. -Hirtelen köpni-nyelni sem tudok, csak mint ebihal tátogok felé. Reakciómra még szélesebben elvigyorodik, úgy lop apró csókot tőlem.-És hogy miért szeretlek? -Teszi fel ő a kérdést magasra szökött szemöldökkel, hisz ismer már annyira, hogy tudja ez lesz a következő. -Mert csodálatos vagy Skylar. -Mosolyodik el őszintén, mire a szívem őrült ritmusban kezd játszani.

-Csodálatos? -Húzom kacér vigyorra ajkaim, kissé felülve így szembe kerülve vele. Az eget teljesen kizárom, most valahogy egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire ijesztő ez, csak Shawnnal akarok és tudok foglalkozni, aki előttem ül és kérdésemre halkan felkuncog.

-Számomra igen. -Hajol közelebb még mindig azzal az imádni való mosollyal arcán. -Nem tudom meghatározni, mi az amit a legjobban szeretek benned. -Rázza meg fejét röviden, majd fészkelődni kezd és teljesen elterül az ágyon. -De azt imádom mikor itt vagy, szóval gyere. -Emeli meg mindkét karját lehunyt szemekkel, én pedig levakarhatatlan vigyorral vetem magam kezei közé. Szinte teljes testemmel rajta fekszem, de ez sem őt se engem nem zavar most. Érzem amúgy is heves szívverését mellkasán keresztül, ami egyre hevesebb lesz cirógatásom hatására. Piszkos gondolataim összevissza cikáznak fejemben, de aztán inkább leállítom azokat ujjaimmal együtt. -Ne hagyd abba! -Dünnyögi csukott szemekkel, szorításán kicsit erősítve. Még mindig nem kellemetlenül von magához, egyszerűen csak érezteti, hogy hozzá tartozom és most valahogy én is ezt érzem és melegséggel tölt el. Vigyorogva vezetem vissza arcára kezem, majd onnan óvatosan göndör tincsei közé. Halkan felmordul érintésemre, ami egyből kuncogásra késztet. Annyira aranyos, mégis annyira férfias így. Figyelem, ahogy a villámok játszanak arcán, ahogy szemhéja néha megrendül és ahogy egyfolytában mosolyog tapintásomra, nekem pedig egyetlen egy dolog forog fejemben megállíthatatlanul. Szeretem őt, tényleg szeretem, de ez már valahogy nem az a gyerekszerelem, amit 12 évesen éreztem. Ez most teljesen más. Lehet a rózsaszín köd beszél, de azt érzem le tudnám így élni a hátralévő életem. Így aludni és ébredni nap mint nap.

-Shawn? -Szólítom meg, megtámaszkodva mellkasán. Mendes ki sem nyitja szemeit, de hümmög egyet jelezve, hogy figyel rám. Annyira egyenletesen vette a levegőt, hogy már azt hittem el is aludt, de nem. -Szeretlek. -Mondom ki gondolkodás nélkül, mire a srác szemei olyan gyorsan pattannak ki, mintha villám csapott volna belé. Elkerekedett szemekkel vizslat engem, mintha arra szeretne rájönni tényleg azt mondtam e, amit hallott.

-Mond még egyszer! -Ül fel hirtelen, azzal engem is ülő pozícióba tolva. Rövid helyezkedés után végül teljesen ölében ülök, kezei derekamon pihennek, míg barnái egyfolytában csillognak.

-Nem. -Vonom meg vállaim játékosan, de karjaim nyaka köré fűzöm, épp azelőtt, hogy még közelebb vonna magához. Mellkasom övének préselődik, arcunkat csak centik választják el, de ő még is úgy mosolyog, mint egy kisgyerek karácsonykor, hisz tökéletesen hallotta, amit mondtam. 

-Nem? -Kérdez vissza égig szaladt szemöldökökkel, majd hirtelen fenekem alá nyúl és egyszerűen maga alá fordít az ágyon. Csípője enyémnek préselődik, izmos teste teljesen betakar, én pedig kezdem elveszteni a fejem. -Még mindig nem? -Suttogja ajkaimra. Önkéntelenül hunyom le szemeim, várva csókjára, de az nem érkezik meg. Mikor újból kinyitom őket szembe találom magam Shawn barnáival, amik csak pár centire vannak enyémektől, pontosan úgy ahogy ajkai is. Nem bírok a bennem háborgó tömérdek érzéssel, így kezemet kiszabadítva húzom magamra, hogy szájaink végre találkozzanak. Ez a csók valahogy teljesen más, heves és mindketten többet akarunk. Kezei ütemesen, de még is óvatosan fedezik fel testem, míg én is így teszek sajátjaimmal. Ajaki elválnak enyémektől, majd egyenesen nyakamat célozzák, amivel azonnal kivált belőlem egy halk, de jól eső nyögést. Fogalmam sincs mi a fene ütött belém, de nagyon is élvezem, amit csinál. Körmeim nyomot hagynak hátán, miközben teljes testem a matracba préselődik. A következő pillanatban Shawn elszakad nyakamtól, s fejem mellett támaszkodva zilál felettem. Én is hasonlóan kapkodom a levegőt, érzem, hogy arcom kipirult és egész testem ég.

-Ezt nem most, veled nem akarom elsietni. -Mondja szaggatottan, majd egyszerűen legurul rólam és elterül mellettem. Épp normalizálom légzésem, így semmit nem tudok hozzá fűzni, helyette csak mosolyogva bámulom a plafont. Szótlanságom azonban megrémiszti, mocorogni kezd és úgy helyezkedik, hogy rám lásson.

-Szeretlek. -Mondom ki újból, Shawn pedig ezerwattos vigyorral hajol felém, hogy apró puszit nyomjon ajkaimra.

-Én is szeretlek.